Elbambultam, és csak most írom meg a februári ajánlót, amikor már szinte itt is van a tél utolsó hónapja. Ez a legjobb hír. Nem lesz hosszú.
Ez a hét nekem a túlélésről szólt, a két általam az iskolába szervezett színház miatt muszáj volt összekapnom magam, és végigcsinálni mindent, bár ennek azért volt ára: az összes esti színházi programot passzolni kellett péntekig. Addigra szinte helyre is jöttem, a színház jó a betegségre, mind a tornatermi opera (külön bejegyzés jön!), mind Makranczi Zalán Védőbeszéde megérte a szervezést, és feltöltött. A szombat esti „A legszebb férfikor” (a Tháliában) már szinte alapállapotomban talált.
Éppen azért, mert kihívásnak éreztem a napról napra eljutást is, ezúttal nem görcsöltem rá, hogy a lehető leggyorsabban szerezzem be a Fidelio új számát, és előre a februárral foglalkozzak. A kéthónapos a jegyelővétel miatt olyan nagy szükség erre az ajánlóra úgy sincs, hiszen aki komolyan tervez annak már rég megvannak a jegyei is.
Ez az a hónap, amikor keveset jelöltem be fixre, talán tízet, és lehet, hogy ennyi se jön össze. Aki megszokta a sok bejegyzést, azoknak csak azt mondhatom, hogy hátha van olyan, ami újszerűen hatna rá a már megírt 1800+ között.
ZENÉS:
A február egyik legnagyobb kulturális eseménye az Eiffel Műhelyház ismételt, de most már végleges megnyitása lesz, illetve A Mester és Margarita bemutatója. Gyöngyösi Levente operáját oda-vissza ismerem, így számomra csak az a kérdés, hogy a négy előadásból hányszor nézem majd meg. Nem lepne meg, ha ez még csak nem is rajtam, vagy az előadás minőségén múlna, hanem a körülményeken. Aki egy rockos operától nem idegenkedik, és szereti Bulgakov regényét, azokat feltétlenül arra bíztatom, hogy nézzék. Mintha szó lenne valamiféle pótszék-lehetőségről is, illetve: májusban is van még két előadás, részben más szereplőkkel, addigra pláne össze fog érni.
Az Erkelben február első felében Gioconda-sorozat lesz, részben új beállókkal a két szereposztásban. Fellép Kissjudit Anna kétszer is, aki tavaly a premier-beugrással igazi nagy sikert aratott, és többen meg is kerestek, hogy mikor nézhető megint. MOST. Vannak még jegyek rá!
A hónap legvégén pedig újra műsorra kerül az Olasz nő Algírban, Szabó Máté rendezése, amely számomra az utóbbi 2-3 évad legjobban sikerült opera-rendezése, igazi élő zenés színház. Aki a próza felől próbálkozna opera-nézéssel, de már csalódott többször, azoknak ez lehet a legjobb alkalom arra, hogy újabb esélyt adjon a műfajnak. Ráadásul vígopera.
PRÓZAI SZÍNHÁZ:
Az Átrium premierjének nagyon szerencsés címe van – „Minden nagyon jó lesz” – és ha valaki a szereposztásra néz, akkor feltétlenül érdekelheti is Bányai Kelemen Barna, Brasch Bence és a többiek előadása. Még van néhány jegy a februári időpontokra is.
A B32-ben a régi előadások mennek tovább, és én most szeretném a Kalapot megnézni, amit eddig kihagytam (a Nézőművészeti Kft előadása). Ha már B32- márciusban több Fabók Mancsi-bábelőadás lesz itt, aki netán gyerekkel/unokával rendelkezik, és tudja vinni ürügyként, az ne habozzon, tervezze be, biztos siker.
Az Orlai Produkció a megszorítások hatására folytatja az előre menekülés politikáját. Három helyszínen három új bemutató – a Belvárosiban az „Egy apró kérés”, a Hatszínben az „Egy német sors” Molnár Piroskával és a Trafóban a Családi tűzfészek.
A budaörsi színház is új bemutatóra készül, jön az Alíz, amelyik megint gyerekeknek fog szólni. Nekem még van pótolnivalóm, a december végi Koldusoperát is meg kell néznem a jövő héten. Bízom benne, hogy sikerül.
A Centrál is előre menekül, ha valaki ránéz a műsorára, alig van nap, amikor ne lenne mindkét játszóhelyén előadás, de köztük nincs új bemutató. Még csak most volt egy hónapja a Legénylakás premierje, így nem is igen lehetne.
A Gózon Gyula Kamaraszínházban talán kétszer jártam eddig, de most nagyon elgondolkodtató a helyzet: Spiró György „Csirkefej” c. drámáját veszik elő, és ez igazán ritkán van műsoron, ez megérne egy-két óra extra buszozást is.
A József Attila Színházban az általam nagyon szeretett A király beszéde és a Macskafogó után talán egy újabb siker-produkció néz ki: az Eldorádó című film adaptációja, míg a Karinthy Színházban Gutenberg címmel musical látható, amely állítólag vígjátékszerű lesz. A könyvnyomtatás, mint téma elég meghökkentő musical-alapanyagként, de bízzunk abban, hogy Marci jól döntött, amikor ezt tűzte ki a második félév bemutatójának.
A Katona-Sufniban megint Pelsőczy Réka rendez, és Az átnevelhetetlen Fullajtár Andrea egyszemélyes előadása lesz. Ennyi információ elég is ahhoz, hogy ezt mindenképp meg akarjam nézni, de aki rákeres, ennél többet is megtudhat Anna Polikovszkaja, a főszereplő hátteréről.
A MU Színháznak figyelemre méltó bemutatója lesz Fekete Ádám rendezésében az Alkésztisz. Már a színlapon közöltekből világos, hogy nem a megszokott nézőpontból világítanak rá a történetre. A február 7-i premier nekem nem igazán jó időpont, illetve mondhatnám azt is, hogy a lehető legrosszabb, de azt hiszem, hogy később ezt nemcsak megnézem, de a diákoknak is meg fogom szervezni, hogy lássák, a görög mitológiával nem hiába kell foglalkozniuk.
Görög mitológiai tárgyú előadás – többek között – lesz az Ódryn is, mégpedig az Oidipusz. A sok itteni bemutató között még a háromszemélyes Művészeten akadt meg a szemem, és eszembe jutott, hogy mekkora felhördülést keltett, amikor ezt a Katona tűzte műsorára. Most Szabó Zoltán, Jankovics Péter és Vajda Milán játsszák majd. Sőt: lesz itt egy Félőlény is, össze lehet majd hasonlítani a Karinthy Színház verziójával. (Az Ódryn mindig annyi az esemény, hogy ezt érdemes apróra átnézni minden hónapban, mostanára megint nagy a lemaradásom, kellene pótolni.)
A Pestiben Synge vígjátékát tűzik műsorra, ezúttal „A Nyugat bajnoka” címmel, míg a Vígben Zsótér Sándor rendezi Molnár Ferenc „Doktor úr” című darabját. Utóbbi sokak számára szenzációnak tűnik („de mit akarhat Zsótér egy Molnár-vígjátéktól???”), ezt én is igyekszem azonnal megnézni, hogy erre a kérdésre választ kaphassak.
A Radnótiban Valló Péter rendezi idei előadását, amely a „Szerelmesek házai” címet viseli. G. B. Shaw hálás szerző, feltehetően lesz igény rá most is.
Ha a teljes műsorra nézünk, rengeteg a vígjáték, de erre is van a legnagyobb nézői igény – felejteni szeretnénk, kikapcsolódni valamennyi időre a saját mókuskerekünkből. A héten is kaptam néhány privát kérdést, a nyolcvan százalék épp erre vonatkozott, hogy mondjak jól sikerült, valóban szórakoztató vígjátékot. Ezek a fenti előadások azok lehetnek, és ráadásul a darabokban van tanulság is, üressé csak nem válnak előadva sem.
Az RS9-ben is szinte minden nap van előadás, lesz egy új darab, a „Budapest fölött az ég”, amely Menszátor Hérész Attilához is köthető, és igyekszem nem kihagyni. Felhívnám a figyelmet, hogy még mindig megy a CsRSnyés, amely a színház egyik legjobb előadása, és a februári időpontban viszek rá csoportot is. Aki szeretne csatlakozni, jelezze, jöhet velünk kedvezménnyel.
A Szkénében a Nézőművészeti Kft „Eleven éjszaka” című új előadása nézhető Koltai M. Gábor rendezésében Mucsi Zoltán és Simkó Katalin főszereplésével. Nekem ez is a feltétlenül nézendő kategória. .
Ennyi lenne a PESTI február, a teljesség igénye nélkül. Várom a kiegészítéseket, érdekelne, hogy ti ezek közül, vagy ezeken kívül mit vettetek tervbe.
