A Rosemarie Eichinger regényéből készült színpadi adaptáció címe nem olvad bele a pesti színházi műsorba, óhatatlanul is felkelti a figyelmet. Epertorta és halál? Ha pedig a témáját nézzük, akkor különösen hiánypótló. Az alkotói csapat abban próbál segítséget adni, hogy a gyerekek – a színház által megcélzott korosztály a 9-11 évesek köre – ne féljenek a halál tényével foglalkozni, és az előadás alkalmas lehet arra is, hogy segítséget nyújtson nekik, ha ép őket éri személyes veszteség.
Ezen a péntek délelőttön három megfelelően elhelyezkedő lyukas óra tette lehetővé, hogy ezt a 2019. januári bemutatót megnézzem – ezzel is el voltam csúszva, de nem olyan nagyon, mint más kolibris előadásokkal is.
Az időzítés – sajnos – tökéletes, és a rendszeres olvasóim számára nem is kell ezt magyaráznom: igen, ez most már talán a kilencedik bejegyzés, amelyikben Karinthy Márton halála említődik egy héten belül.
Egészen elképesztő, hogy ugyanúgy, ahogy ma egy hete a saját bemutatójában (a Veszélyes fordulóban), ebben is egy bizonyos Martin halálát emlegetik, aki itt éppen egy gyerek.
Grisnik Petra és Fehér Dániel, na és a torták...
Az előadás nagyon jó élmény volt, feltétlenül ajánlom a megtekintését – a menetideje hatvan perc.
Részletesebben:
Idestova 25 éve járok a Kolibri Fészekbe, ahol emberemlékezet óta (ennek is most lesz 25 éve februárban) Pánti Éva a háziasszony, ő mondta el ma is a gyerekeknek, hogy mit hogyan kell csinálni, hova kell ülni, mikortól kell már csendben maradni. Jó ez a kis ráhangolás, és a két osztálynyi általános iskolás gyerek (3.-4. osztályosok, éppen a célközönség) élénken lelkesedik is, a még a színfalak mögött tartózkodó színészek is biztosan előre hallják az ujjongásukat. Éva éppen úgy hozzátartozik az intézményhez (20 éve a szervezést is vezeti), mint ahogy Szívós Károly és Török Ágnes, akik ebben az előadásban is számtalan karaktert megszemélyesítettek – ezúttal elsősorban a főszereplő kislány gondolatait és a képzeletében élő halottakat.
Szívós Károly a regény átdolgozójaként és rendezőként is jegyzi a produkciót, a bábokat Orosz Klaudia készítette, a színpadképet pedig Farkas István találta ki. Utóbbinak komoly szerepe van, mert amellett, hogy nagyon praktikusak az egymásba illeszthető, többféleképpen is elrendezhető lépcső-elemek, és így az előadás ideje alatt nem válik statikussá a látvány, megfelelő megoldást talált a két bábszínész és sokféle figura elhelyezésére és eltüntetésére is. (A színház galériáján van több kép, de még ennél is többet megérdemelne a produkció, amelyekből a teljes színpadkép is jól kivehető. A három felhasznált kép innen származik.)
Lány és apja - Grisnik Petra Mészáros Tamással
Egy óra lehet nagyon hosszú, és eltelhet észrevétlenül is, amennyiben lekötnek minket. Jelenleg az utóbbi történik, és ebben nagy szerepe van annak is, hogy minden váltás pillanatok alatt megtörténik, rövid jelenetek követik egymást, de az ismétlődés nem érződik monotonnak.
A téma is érdekes, a legtöbben nem szívesen beszélnek nyíltan a közeli hozzátartozók elvesztéséről, mert tényleg „nehéz ügy, ha meghal valaki, akit szerettünk”, a hajószakács apa hajótörésre hasonlítja, és valóban sokféle zsákutcába lehet keveredni a hatására. Ezúttal nemcsak a tévutakról hallunk, miként lehet rosszul gyászolni, de kapunk némi útmutatást is: a halottakra emlékezni kell, nem szabad őket kizárni az életünkből.
Ennek következtében valószínűleg sok gyerek élheti meg traumája kibeszéletlenségét, de ehhez kellenek még a jó színészek is, akik érdeklődést tudnak kelteni maguk iránt.
Menet közben fontossá válik számunkra még néhány mellékszereplő sorsa is, nem válunk közömbössé az apa – Mészáros Tamás – és a gyámügyi előadó – Megyes Melinda – között szövődő románc alakulása iránt sem, akik ugyan felnőttek, de „nem rossz fejek” ők sem.
A figyelmünk és a rokonszenvünk mégis elsősorban a még nem említett két színész felé fordul, akik a gyerekeket játsszák. Fehér Dánielé az ikertestvérét, Martint frissen elveszített Péter szerepe, aki a temetőben próbál veszteségére gyógyírt találni, és itt barátkozik össze a „fura lánnyal”, a „temetőbogárral”, aki beszélget a halottakkal és mivel apja sírásóként dolgozik, még a temetőben is lakik.
Emmát a vendégnek meghívott Grisnik Petra játssza, akit igazán eltalál a szerep. Lehet, hogy most ő a legmagasabb magyar színésznő, és most ez az alkati sajátossága még inkább érvényesül: elhisszük neki a hirtelen megnyúlt kamaszlányt, aki még inkább gyereknek számít, de nőnek néz ki. Grisnik Petra élvezi ezt a vendégeskedést, jól érzi magát a bábszínész kollégák között és nem feszélyezi a minden más színházhoz képest intim tér és az, hogy öt centire van az őt néző gyerekektől. Emmájára a fb-népe feltehetően azt mondaná, hogy „über-cuki” – tényleg az, és igazán szerethető. Drukkolunk neki, hogy szerezzen magának egy igazi barátot.
A gyerekekre hat a játék, elhiszik a színházat – ez derül ki például az autóversenyzős jelenetből is, amikor apa és lánya olyan hatásosan merednek maguk elé, mintha valóban egy monitort látnának, és erre a gyerekek tömegei fordulnak meg nem is egyszer, mert ők is látni akarják az autókat, amelyekről szó van.
A gyerekek egyébként mernek nevetni is, hiszen sok olyan poént hallanak, amelyeken lehet is, azt éreztem, hogy elsősorban a játék ragadja meg őket, a témától nem jönnek zavarba. Vannak olyanok hárman is, akiknek közre is kell működnie, és a mai kiválasztottak szépen teljesítették is a feladatot.
A premier óta eltelt tíz hónap alatt már nagyon sok jó véleményt hallottam az előadásról, és most nem tehettem mást, egyszerűen beálltam a tömegbe. Nagyon szép hosszú sorozatot kívánok a csapatnak, még hosszú évekig játszhassák le legalább havi kétszer az "epertortás előadást", ahogy mostanában is teszik.
PS. 2019.nov. 20.
Öt nap telt el az előadás óta. Azóta kivettük könyvtárból a regényt, én már el is olvastam, és megállapítottam, hogy valóban ritka jó dramatizálás, az előadás egészen visszaad minden lényeges részletet a regényből, bár az apa alakja másként jön át - ez nyilván a rendelkezésre álló színészen múlt. A fiam is elkezdte, aki a 11 évével éppen a célközönség, és nagyon szereti - próbáljátok ki ti is, hogy válik be nektek.