Heiter Melinda szintén a pályájuk elején lévő énekesek közé tartozik, akit eddig 13 bejegyzésem emleget. Ha valaki megnézi az Operaház honlapján az életrajzát, elég impresszívnek fogja találni a versenyeken és fesztiválokon való részvételek felsorolását. Nem minden énekes mondhatja el magáról, hogy Bayreuthban is többször fellépett, vagy megnyerte a Simándy-énekversenyt.
Néhány nappal ezelőtt még látható volt az is, hogy pontosan ki mit énekelt a tavalyi évadban, most már ez az információ nem érhető el, lecsúsztam az ellenőrzés lehetőségéről az ő esetében is, pusztán azt mondhatom el, hogy aki nem nézi meg Heiter Melindával egyik Figarót sem, az a most nemsokára induló évadban további 12 előadás közül választhat (A hugenották, Stiffelio, Olasz nő Algírban, A vámpír, Hunyadi, Parasztbecsület-Bajazzók).
Cherubino szerepe ebben a modernizált verzióban is minden bizonnyal jól fog neki állni, a másik rendezést énekelte már, többször is írtam róla. Kun Ágnes Anna és Mester Viktória váltótársa lett, a harmadik szereposztásban kapott helyet, amely az egyedüli, amelyikben minden szereplő új lesz, ha az örökösen jelen lévő rendezőt leszámítjuk.
Az énekest, ha jól emlékszem 2014. február 5-én a Müpá-ban A Titus kegyelmében láttam fellépni először, de az biztos, hogy ekkor jegyeztem meg a nevét, Baráth Emőkéjével együtt kerültek be az életembe. Sellőként már ismerősként néztem A Rajna kincsében nem is egyszer. Vérfagyasztó volt jelenete az Aidában, amikor Főpapnőként egy emberáldozatot hajtott végre a Mohácsi-rendezésben, az egész előadás legmegrázóbb mozzanataként maradt ez meg bennem.
Tavaly láttam A kármelitákban, illetve véletlenül odavetődtem egy turistáknak szóló minikoncertre az Operaházba, és még a lépcsőházban, magnó kísérettel is emlékezetes volt az a Violetta-ária, amit hallhattak tőle. Nem tudom, hogy mindenki tudatában volt-e, hogy milyen szerencsés, talán hatszáz forintos pótjegy megvásárlásával hozzájutottak egy igazi minőségi előadáshoz.
Ennél kicsit frissebb élményem Hunyadi Mátyása, és bár a rendezés neki se kedvezett, de nagyon jól énekelte. (Kár, hogy a rendező nem hitt abban, hogy a mezzók el is tudják játszani a profiljukba beletartozó és eleve nekik szánt nadrágszerepeket, ez minden korábbi kolléganője láttán is eszembe jutott.)
Eddig túl sok média-figyelmet nem kapott annak ellenére sem, hogy nagyon impozáns már az eddig bejárt útja is, bár nyilván még csak most jön a java. Saját magát se reklámozza agyon, a youtube-on is alig van felvétele, de legalább Figaro-részlet épp hallgatható ezek között, ráadásul egy olyan 2014 áprilisi előadásból, amelyiket én is láthattam, és írtam is róla (Miksch Adrienn és Hajnóczy Júlia látható a videón még miközben a „Voi che sapete” szól). Ezt a felvételt most belinkelem, kevesebb mint három perc. Aki ezt az egy oldalnál valamivel hosszabb szöveget elolvasta, szavazza meg neki még ezt a kis időt, nem bánja meg.
