Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Az Operaház ide műsorát már egy jó ideje tanulmányozom, márc. 3. óta, amióta az évadnyitó sajtótájékoztatón tudomásomra jutottak a kilátások. És lett is egy hetvenes minimál listám a megnézendőkről. A mai nap volt az egyetlen, amikor a Cosí fan tutte összejöhetett, benne Szemere Zita mint új beálló (Despina). Ezúttal a megtekintés apropóját az ő tavalyi mesterhármasa adta, amely meggyőzött arról, hogy ugyan már nincs kapacitásom újabb énekesek figyelésére, de neki bele kell még férnie "a keretembe". (A sárga hercegnőben, Hoffmann meséiben és a János passióban nyújtott alakításaira utalok.) Ugyancsak kiemelten érdekessé vált számomra ugyancsak tavaly Szigetvári Dávid is, aki egy másik János passióban volt emlékezetes.

Ez a tegnapi ugyan zártkörű rendezvény volt, a T-Systems harmadik születésnapját ünnepelte éppen ezzel az előadással, de a cég egyik programszervező képviselője megajándékozott egy földszinti belépővel, így ezennel köszönetet is mondok nekik a kivételes lehetőségért.

És most néhány benyomás következik az előadásról. Milyen volt Jiri Menzel rendezése harmadik nézésre, néhány új beállóval?

A tavalyi bemutatót az első és a második szereposztással is megnéztem. Másodszor már csak a Kálnay Zsófia-Kolonits Klára kettős fellépése miatt.  Ha valaki beleolvasott az első cikkbe, már a második megtekintésen is meglepődhetett, nemhogy ezen a harmadikon, mert világosan kiderül, hogy nem tudtam megkedvelni ezt a rendezést. Röviden: semmilyennek, érdektelennek, koncepciótlannak tartottam, amely szépen egybecsengett a korábbi rendezői nyilatkozatokkal is, melyek szerint Menzelnek nem is volt semmilyen különleges szándéka az előadással. Bevallotta, ez akár dicsérhető is lehet, de mindenképp látszott a kész terméken. Most harmadszor is nyugtáztam, hogy ez esetben nem érezhető megérintettség, nem tudott súlyt adni a valódi emberi viszonyoknak.

Kár. Én magam is azt hittem évekig, hogy a Cosí egészen érdektelen kis ostoba történet, de mióta egy jót láttam (Kovalik Balázstól, 2006-ban), várom a következő IGAZI Cosít. De jönni fog, nem kétséges! (Ez itt mellékvonal ugyan, de ez meg egy ajánló blog, nem kockáztatom meg, hogy a végére tegyem, hátha itt még olvassa valaki e sorokat: Dinyés Dániel nyílt próbák sorát fogja a Cosí (Göttinger Pállal közös) színpadra állítása kapcsán tartani a Kamrában és évad végén lesz egy teljes Cosí fan tutte, benne VALÓDI operaénekesekkel, mint amilyen Kolonits Klára, Szolnoki Apollónia, Varga Donát és Cseh Antal, illetőleg a színház saját társulatából az énekhanggal és személyes kisugárzással is rendelkező Kulka János és Pálmai Anna. Ha valamire, erre hihetetlenül gyorsan lecsapnak, az okt.31., nov. 17-18 azonnal elkelt. Akit érdekel, nagyon figyelje a Katona honlapját.)

A harmadik nézésre ismét az volt a benyomásom, hogy nagyon alkalmas énekesek vannak a produkcióban, amelyben a szereplők között az egyetlen gyengébb láncszem, egy olasz bariton, Bruno Taddia, aki a kitűzött finn énekes megbetegedése miatt ugrott be. Nem tudom, mennyi próbával, de a készületlenség nem látszott a színpadi mozgásán. A szerepet nyilván több helyen énekelte, de orgánuma nem tűnt se különösebben izgalmasnak, erősnek meg pláne nem. Ritkán érzem, hogy valakinek a hangja épp egy Mozarthoz nem elég erős, de a nyolcadik sor táján érezhetően kevesebb volt a többiekénél. Kálmán Péter volt a tavalyi Don Alfonso, akin ugyan érezni lehetett, hogy nem örül annak, hogy semlegesíti a rendezés, de hangi kvalitásaival akkor is értéket jelentett. Hiányoltam. (Arról nem is beszélve, hogy eddig az egyetlen énekes, aki ezt a hálás szerepet megoldotta "nekem" Bátki Fazekas Zoltán volt, aki elég sokat énekel mostanában már a Házban, de ezt pont nem kapta meg. Bruno Taddia lehet, hogy az egyetlen volt, aki épp ráért a szerep ismerői közül, de összességében nem tűnik indokoltnak, hogy külföldi vendéget hívjanak. (És Kelemen Zoltán? - Sok értelme nincs még a további baritonokat felsorolni, de vannak néhányan mások is, akik számára jó lehetőség lenne, bár ha Kálmán Pétert sikerült közömbösíteni, valószínű, hogy a többieknek sem lenne a feladat maradéktalanul boldogító.)

A két férfi énekes nagy energiákkal tette oda magát és küzdött a közönség érdeklődéséért, amelyik becsületesen, kultúráltan nézte végig az előadást, amely ugyan vígjáték, de nagyon kevés esélyt adott a felhőtlen kacagásra. (Megjegyzem: "rendes előadáson" ennyi magyar sosem ül a földszinten, és ennyire elegáns közönséget meg egyáltalán nem láttam még az elmúlt harminc év alatt az Operaházban, a turisták miatt a farmer lett a megszokott viselet mostanára.)

Haja Zsolt és Szigetvári Dávid csak azokon a pontokon tudtak hatni, amikor a szánalmas bajuszt (a tenorista a pechesebb) és a valamivel tűrhetőbb körszakállt kis időre levehették. Fő jeleneteikben annyira karikírozniuk kellett, a rendezői szándék szerint annyira nyilvánvaló volt, hogy szerepet játszanak, hogy ezáltal roppant nehéz volt elhinnünk nekünk nézőknek, hogy ezt a maszlagot Dorabella és Fiordiligi beveszi. (Vagy akkor az az üzenet, hogy mi nők már akkora hiányérzettel küzdünk, hogy a legátlátszóbb trükkök-bókok is megteszik, nem is kell törekednie az udvarlóknak arra, hogy őszintének tűnjenek a gesztusok.)

Ez itt a legfőbb baj, ez a mórikálósdi, és az még inkább, hogy nem tűnt fel, hogy közbe-közbe egymásra vagy az eredeti párjukra kikacsintottak volna, udvarlás közben figyelték volna a másik pár rezdüléseit. Semmi nyomát nem észleltem annak az ostrom-jelenetekben, amelyek az előadás gerincét kellene, hogy alkossák, hogy átfut közben valamifajta félelem a férfiakon, hogy mi van, ha mégis sikerül a másik nő meghódítása, továbbá nem érzékeltem a fokozatos bevonódásukat sem.

Balga Gabriella és Celeng Mária szintén intenzíven van jelen, nagyon is, gyönyörűen énekelnek. Rájuk a rengeteg öltözéssel még több felszínes akciót kényszerít a rendező,ennél többet nem is tehetnének, de esetükben sem éreztem át, hogy be tudnának minket vonni személyes drámájukba. (Persze a sok hasonló ruha cseréje akár szimbólum is lehetne: így teszünk partnereinkkel is, bármelyik megtenné, egyik sem jobb a másiknál, mi mégis variálunk. Minek?) 

Ebben a rendezésben az emberi dráma érzékeltetése valószínűleg tényleg megoldhatatlan, ha egyszer csak a felszínen kapirgálunk, és csak annyi a tanulság, hogy mindenki mindenkit egy pillanat alatt lecserél, megfontolás nélkül, minimális diszkomfort érzettel. Pedig ott a zene és akkor jó, ha átjönne a mögöttes tartalom is, amely Mozart esetén mindig tragikus.

A közönség minimál reakcióiból kitűnt, hogy nem én voltam egyedül az, aki egyáltalán nem érezte át a darab lényegét, azt a drámát, amely a fogadás eredményeképpen mesterségesen előállt, de amely akár mindenkit megérinthetne. Mert lehet persze felületesen - ahogy ez a rendezés teszi - tudomásul venni, hogy mindenki felcserélhető, ennyire hatásos és intenzív ostrommal (ilyen tényleg csak a mesében létezik) minden nő elérhető, ugyanakkor ez büntetlenül nem tehető meg.

Elvileg a csábítási folyamat során közel kerül egymáshoz a két új pár (a hangok párosításával Mozart érezteti, hogy EZ lenne a jobb elrendezés, amelyik harmonizálna, most kerültek a helyükre az emberek), és nemcsak a lányok szelidülnek meg és szeretnek bele az új partnerbe, de ez a férfiakkal is megtörténik. ÉS ott van emellett a szörnyű felfedezés, amelyet leginkább Fiordiligi él át, aki a végsőkig védekezne az őt hatalmába kerítő új szerelem ellen, annak a felismerése, hogy ahogy a világ sem, mi sem vagyunk megváltoztathatatlanok és így törvényszerű, hogy az emberi viszonyaink is másként alakulnak idővel. Mozart és Da Ponte (utóbbi életrajza annyira kacskaringós, hogy talán ő még inkább) tudta, hogy itt van a kihívás, saját magunkkal és régi-új érzéseinkkel szembenézni és a korábban meghozott döntések mellett kitartani, "mint a szikla". Azt  a saját bőrükön is tapasztalhatták, hogy nem mindig sikerülhet.

Attól tartok, hogy Mozart és da Ponte viccnek szánhatta ezt a címet, amely egy betű módosításával még igazabb lehetne - Cosí fan tutti - igaz ez a darab nagyon is, de a férfiakra nem kevésbé.

A tavalyi előadásban is megállapítottam, hogy éppen ezért, mert a rendezés a mélyrétegek megmutatását egyáltalán nem forszírozza és a valóban kitűnően éneklő főszereplő négyes sorsa kevésbé lesz szívszorító, mint amilyennek lennie kellene, egyedül Despina  (a Don Alfonsónak segédkező komorna) nem esik áldozatul a rendezésnek, tekintve, hogy ő lenne az, aki valóban a felületen és így kevesebb lelki sérüléssel éli az életét (Kovaliknál Farkasréti Mária azért egy rövid villanásig azt is megmutatta, amit ebben a rendezésben szintén lehetetlen lenne: e könnyedtség is látszólagos és a múltban szerzett sebek okozzák). Tavaly nagyon megszerettem ebben az előadásban Baráth Emőkét, akinek üde bája egyértelmű kárpótlás volt a rendezés paszteles semmilyenségéért, most Szemere Zitát láthattam helyette. Szemere Zita is nagyon jó, de - ki hinné - neki is jobban állnak a jó rendezések, és mivel a színház (az opera is) csapatmunka eredménye, jobban tud ragyogni ő is, ha minden működik körülötte, mint például ahogy az a Hoffmannban történt tavaly.

Ha megnézem az előadás környékén látott néhány másik operarendezést, amelyek kapcsán ezen előadásokhoz külön bejegyzésben is írtam bevezetőt, én is szinte ott tartok, hogy a kivételektől eltekintve azt mondjam, hogy ezek "mind így csinálják", mindig azzal megyek haza, hogy a dráma az, amikor alkalmas operaénekesek küzdelmét látom - nem a szereppel, hanem a rendező által felállított további akadályokkal.

 

 

Címkék: Opera Kálmán Péter Balga Gabriella Jiri Menzel Baráth Emőke Haja Zsolt Szemere Zita Szigetvári Dávid Cosí fan tutte Celeng Mária

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr697873658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása