Mezei néző

Jó címe van Michael Frayn Hamvai Kornél által fordított darabjának, jó a színlap által vázolt alaphelyzet, és vonzó a szereposztása. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy még bőven a decemberi premier előtt eladják rá a jegyeket, és teljesen tele legyen a Thália ezen a szombati estén is, mint ahogy ezt…

A megtekintés után azonnal leültem megírni a benyomásaimat, és sose gondoltam, hogy majdnem két hétig nem fogom elengedni az előadást. Úgy tűnik, hogy időről időre beesek ebbe a csapdába, ahogy nemrég a Káprázat esetén is történt. (Azóta voltam további 16 eseményen, amelyekről négy kivétellel…

Tarnóczi Jakab rendezővizsgáját nézhettük ezen a szombaton az Ódry Színpadon – nem a Padláson, nem a Hevesi teremben, hanem a „nagyszínpadon”. A terem tele volt, a hosszú hétvége ellenére is voltak elegen, akiket érdekelt ez az esemény – március 28-án 22.30-kor lesz még egy biztosan, de túl sokszor…

Valakinek eszébe jutott a Tháliában, hogy jópofa dolog lenne Oscar Wilde-ot játszani, esetleg a Lady Windermere legyezőjét, amelyet magyar színpadon 1903-ban (a Nemzetiben és Kolozsváron) és 1959-ben ( a Madách Kamarában) mutattak be és többször nem. Akiben ez felmerült, nyilván első újraolvasásra…

Azt hiszem, hogy nem kell ehhez különösebb szakértelem, hogy valaki magabiztosan kijelentse, hogy hatalmas és tartós siker lesz a Thália új bemutatója.  Az volt 2007-ben a Nemzetiben, amelyiket én is láttam, illetve nyilván az lehetett azóta Kaposváron, Zalaegerszegen és Szombathelyen is.

Ha valaki kicsit is ismer, akár a bejegyzéseimből, az tudhatja, hogy a vásárolgatás, a divat, smink az életnek egy olyan területe, amelyiken nem igyekeztem elidőzgetni. Most mégis egy divatbemutatón voltam, mégpedig az Alleeban. Két éve tanítok a plaza szomszédságában és ez volt immár a negyedik…

Feydeau hat egyfelvonásos bohózatából Hamvai Kornél összefüggő színházi estét fabrikált, két részben. Béres Attila rendezésének bemutatója 2012. júniusában volt, én azóta halogattam a megtekintést. A hat szereplő közül három lecserélődött az idők folyamán (Egri Kati,…

Egyáltalán nem kedvelem a bohózatokat. Legtöbbször unatkozni szoktam közben. Ráadásul színházba sem azért járok, hogy valahogy elteljenek az estéim. Most (egy hete már!) is csak a témája és néhány fellépő művész miatt választottam Ken Ludwig Tony-díjas darabját.

Marc Camoletti vígjátéka a színházi nézők azon széles rétegének szól, akik nem művelődni, nem gondolkodni, hanem "kikapcsolódni" vágynak. Ezt ígéri az előadás, és a teltház elragadtatott tapsát és a közönség reakcióit figyelve ezt az ígéretet be is váltja.  Én ezen…

Lassan egy hónap is eltelt azóta, amióta a legutolsó prózai előadást (Bosszú) megnéztem. A huszonkét zenés előadás után (amelyből húsz opera volt) nagyjából úgy éreztem magam a Tháliában, mint amikor Tannhauser Vénusz barlangja után visszatér régi ismerőseinek a körébe.…