Mezei néző

Ugyan eredetileg a bevezető után előadásról előadásra haladva szerettem volna naplószerűen beszámolni, de ezt menet közben elvetettem. Az első ciklust csak a már említett megbetegedés és a csütörtöki egésznapos eső, vihar zavarta meg – utóbbi miatt sokan elkéstek a Rajnáról, és ez számukra egyben a…

Még híre-hamva sem volt a covidnak, amikor Vajda János már megírta az Operaház felkérésére legújabb operáját – ahogy a színlap tájékoztatójában is szerepel, saját ötletéből, Moliere „A képzelt beteg” című komédiáját és Bulgakov Moliere életéről szóló darabját némileg összefésülve, Várady Szabolcs…

Rövid nyomhagyó bejegyzés következik Kálmándy Mihály dicsőséges és töretlenül sikeres pályáját ünneplő szombat esti gáláról.

Ha a januári vilniusi Kékszakállúban képes voltam valami pozitívumot (tanulságot) felmutatni  - (gyenge előadásban is szokott lenni részérték, csak rajtunk múlik, hogy értékeljük-e) -, akkor ezek után bármiről képes leszek ajánlót írni. Ez, és az „ahhoz képest nem lehet rossz…” gondolata késztet…

Az idei Wagner-napokon a Parsifal és a koncertszerű Rienzi között ismét látható volt Hartmut Schörghofer Ring rendezése, amelyet egy év szünet után nagyon kevés, de annál intenzívebb próbával szokás szerint Polgár Etelka és Gábor Sylvie állított színpadra, részben visszatérő, részben új szereplők…

Hogy legyen felvétel, nagyon fontos.Én is nagyon örülök, ha ezt-azt meglelek a youtube-on, hát még amikor pl. a Hungaroton tölt fel hibátlan minőségű zenei anyagokat. Legyen rendesen felvéve az, ami a magyar operajátszás számára lényeges, hurrá. Egészen meggyőzően beszélt az Operaház új…

Másfél oldalas bevezetés után további három oldalon az ennedik bejegyzés következik Galambos Péter rendezéséről, amely már elsőre sem tetszett, de az énekesek miatt valószínűleg én vagyok mégis az a mezei néző, aki a legtöbbet látta. Milyennek tűnt ma este? - erre válaszolok ezúttal. Akit a bevezető…

Ahogy az előadás előtt írt ajánlómból kitűnhetett, némi kétellyel vártam az idei operakalandot. Szinte az utolsó percben egy ad hoc indított chat mégis meghozta az eredményt, megkaptam azt az impulzust, amire szükségem volt, hirtelen kedvem lett az egész kalandhoz. Mindössze annyi történt, hogy…

Nagy elhatározás volt Ókovács Szilveszteré: kedvenc salzburgi Bohémélet rendezésének elkövetőit meghívta Pestre, hogy készítsenek egy másolatot, és ennek a Damiano Michieletto-repríznek volt ma a bemutatója az Erkel Színházban. (Amint egy ismerősöm említette, ez az előadás a Mezzón többször látható…

Sokkal valószínűtlenebb helyzet ez a reggel ötös blogírás, mint az, hogy éppen a két leghíresebb Shakespeare-történet átdolgozását néztem meg két egymást követő napon, tegnap és tegnapelőtt. Ha előszedem a táblázatomat (a színházi „múltamat”), ez volt a 22. Hamletem és a 9. Rómeóm. Ez a két szám…