Mezei néző

A karantén után visszatértek a koncertek az életünkbe, és most már a harmadik koncertről számolok be, illetve ajánlom a zenekar három jövő évadra tervezett programját is. Visszatértünk a rendes kerékvágásba? Megy minden most már minden, mint a karikacsapás? Változott valami alapvető vagy sem?

Az eddigi nyolc napon belül átélt összesen öt esemény után a magam részéről biztosan kijelenthetem:

1.egyetlen legjobb minőségű és szereposztású felvétel sem adhatja meg az élő zene élményét

2.nem kell, hogy egy produkció minden szempontból 100%-os legyen ahhoz, hogy nagyon lehessen szeretni, és hasson ránk

3.a karantén után sem akar senki hosszú leírásokat olvasni – továbbra is többet ér egyetlen jó kép (lám, én most mégis 3 oldalt nyomok rátok, teljesen logikátlanul – de csak arra, aki hagyja, és a tovább gombra kattint.

Eljött az utolsó nap. Akár maradhattunk volna még egy napot Répáshután - telt volna a nyárból -, de János már menni akart haza az apjához és a számítógépéhez, illetve a videómegosztóihoz, akiket nem tudott már napok óta követni. Az utolsó bejegyzése is kész, és így megírtam én is a kommentjeimet.

na még egy bükki kép

Amint látszik, János képekkel oldotta meg ezt a napot. Adott nekem esélyt a hozzátételhez.

Kilátás a Pes-kőről

Eljött a beiktatott pihenőnap is, amelyik János kérésére jött létre, és persze azért, mert a Telkessy vendégház valóban annyira alkalmas hely volt megállásra. Nem maradhat el azért néhány komment a fiam blogjához:

János immár megosztotta a sajátját, jöhet a kiegészítés hozzá.

A siroki vár alatti "sétányon"

Bach és barokk kollégái valamit nagyon tudtak, ami meghaladhatatlan: hogyan kell a legtragikusabb témát (pl. Krisztus meghurcoltatását és kínhalálát) is úgy feldolgozni, hogy a hallgatót ne a világban egyébként is jelenlévő keserűséggel szembesítsék, hanem a zene szépsége által átemeljék egy másik dimenzióba. Így lehet a veszteségeket a legjobban feldolgozni, és emiatt a „poszt-karantén” korszakunkban jó lenne akár receptre is felírni egy-egy ilyen zenei eseményt. Ezek a szerzők felvételen is hasonlóan hatnak, de élőben mégis minden más, így az igazi.

Nekem már nagyon kellett ez a két este, amelyikről most szó lesz HAT OLDALON át. Annyira régen írtam már előadásról, hogy most nem merült fel a rövidítés szándéka, de talán a kiemelések és a képek segítenek a gyors szkennelésben.

NE számítsatok zenekritikára, mert ez egy AJÁNLÓ, és inkább a személyes élmény vállaltan szubjektív megörökítésére, és néhány későbbi esemény előrejelzésére vállalkozom.

Koncertmester - Lesták Bedő Eszter

Készen lett János, így jönnek a rövid kommentjeim.

Eljött a hetedik nap - János is előállt a bejegyzésével, így kommentelem.

János - általam irigyelt módon - képes a lényegre szorítkozni. Sosem fogom ezt a tömörséget elérni, ami az ő hatodik posztjában kifejeződik. Jöjjenek a kiegészítések.

Kilátás Mátraszentistvánban a panziónk teraszáról. Aki tudja, hogy kié a képen látható házikó, az szintén járt a Gyopár vendégházban...

És eljött az ötödik nap. Olvassátok először János leírását. (Mindenkinek köszönjük, aki még most sem adta fel, és követi a posztokat.)

Cserhátszentivánban - szállás két napra