És eljött az ötödik nap. Olvassátok először János leírását. (Mindenkinek köszönjük, aki még most sem adta fel, és követi a posztokat.)
Cserhátszentivánban - szállás két napra
Talán a negyedik napnál kellett volna említenem nekem is, hogy a családfő feltűnése jelentős változást hozott számunkra. Megjelent az autó, néhány otthon hagyott holmi is(Neogranormon! - sebek gyógyításához nagyon kellett, és "After bite" is, hiszen tele voltunk csípésekkel, néhány újabb póló). A külső segítség már a korábbi napon is leegyszerűsítette a túra kezdőpontjára való odajutást, és kompromisszumra is sarkallt minket. Nyilván az lett volna az igazi, ha nem teszünk egyáltalán kitérőket, hanem a nap végén ott alszunk, ahova eljutottunk - ez lenne a sátras verzió, amelyiket 1991 táján kipróbáltunk, de ahhoz valóban jobb erőnlét kell. Ebben az esős időben egyébként sem tűnt a legjobb megoldásnak. (Az egész út folyamán alig találkoztunk valakivel, aki csak sátorra alapítva menetelt - úgy néz ki, hogy a komfortzónából jó kilépni, de csak mérsékelten.)
Nagyon nem találtunk szállást Szandaváralján, ahova eljutottunk, de szerencsére néhány nappal az út előtt feltettem egy posztot a Fb-ra, mégpedig az "utazómajmok" csoportba, és kaptam is konkrét segítséget két alkalommal is. Cserhátszentivánban így szállhattunk meg ezen a valóban gyönyörű és romantikus présházban, és később a bélapátfalvi szállásunkat is ennek a bejegyzésnek köszönhetjük. Ez az egyik olyan hely, ahova jó lenne visszatérni csak úgy. A ház a K2-es Benkó Bence családjához tartozik, aki éppen előttünk töltött ott néhány napot Fábián Péterrel, ahogy kiderült. (Lehet, hogy éppen itt írtak meg egy újabb közös darabot?)
vadkörtefa az út mellett, Süsü is megirigyelhetné (MJ)
A családfő érthető módon azon igyekezett, hogy könnyítsen a túránkon, így ezen a napon nagyon király volt csak egyetlen kisebb zsákkal menni, sőt ő találta ki a Sasbérci kilátó útbaejtését és a lényegi rövidítést is. Nem kékeztünk, mert ha azt tesszük, akkor nyilván szóba sem jöhet a levágás.A mi célunk Miskolc volt, és csütörtök estére akartunk odaérni.
Mai eszemmel feltétlenül sajnálom, hogy nem használtuk ki jobban ezt a nagy lehetőséget, és nem haladtunk még ezen a napon előre Pásztóig, hanem úgy gondoltam, hogy van időnk egy pár óra hollókői sétálgatásra. Ahogy talán látszik, Hollókő Jánost nem fogta meg igazán, bár nem volt késő délután nagyon zsúfolt, csak néhány étterem volt nyitva, a vár sem, mire odaértünk. Van viszont a nagy parkoló közelében egy jó játszótér, azon végigment (a Holló Jankó témájára építették, a Millenárison volt (van?) hasonló stílusú), sőt nekem is végig kellett asszisztálni vele a mászkálást.
Ez egy korábbi napon készült kép, nagyon tipikus volt - sokat foglalkoztunk az úton található pocsolyák leengedésével...ahol csak lehetett
Ha valaki már eddig eljutott, annak elmondhatjuk, hogy nagyjából itt merült fel először a kétség, hogy végig tudunk-e menni, és ez nem használt nekünk. Ha az ember kitűz egy célt, jobban jár, ha nem hagyja magát eltéríteni sem mellékes előnyök, sem kényelmi szempontok miatt.
Aki tudja, hogy eszébe sincs hosszan kirándulni, de kicsit szeret azért szétnézni, azoknak javasolnám, hogy menjenek el Szandaváraljára, és utána a néhány kilométerre lévő Sasbérci kilátóba is (itt talán max. 5 perc séta a kilátó a parkolótól, és ez nem is meredek), és aztán nézelődjetek a szomszédos falvakban, amerre mi is elvergődtünk - Cserhátszentiván, illetve Bokor sem rossz célpont. Utóbbi mellett van egy pálya is, ahol Buggy vezetéssel is lehet szórakozni, ha valaki akarja, kipróbálhatja azt is...(Korábban ilyet nem láttam, terepen lehet körözni elektronikus autókkal. Nemzetközi Buggy versenyeket is szerveztek itt, így a hely nyilván közismert, amikor mi ott jártunk, akkor is épp használatban volt a pálya, így elbámészkodtunk vagy öt percig.)
