Eljött a beiktatott pihenőnap is, amelyik János kérésére jött létre, és persze azért, mert a Telkessy vendégház valóban annyira alkalmas hely volt megállásra. Nem maradhat el azért néhány komment a fiam blogjához:
Jánosnak a pihenőnapra az egri városnézés eleve túlzásnak tűnt, és inkább a Bél-kőre ment volna fel, bár végül pont az utóbbi maradt ki a programunkból.
Ültünk délelőtt a teraszon, és ekkor érkezett meg Soós Gábor, aki velünk egyszerre kezdte a saját túráját az OKT keleti végpontjáról és egyben akarja 40 napon belül megtenni kőszegi otthonáig. Valóban nagyon ritkán van az, hogy az ember ráérősen beszélget valakivel, és most ez ilyen eset volt. Egy óránál hosszabban ült velünk és egy sörrel, és így adta magát, hogy meghívjuk otthonunkba (a túra érinti Hűvösvölgyet, és onnan ide egy villamossal simán eljuthat valaki). Most már elmondhatjuk, hogy július 6-án Gábor ide is ért, nálunk is aludt, és kimosott cuccokkal, némi dominózással egybekötött beszélgetős este után már úton is van - jelenleg nyilván a Gerecsében már. - A vírus előtt gyakran fogadtunk kétféle vendéglátó szervezet keretében is idegeneket több napra is, és szerettük ezeket a beszélgetős estéket - most először tapasztaltuk meg újra, hogy milyen jó is ez.
Jánost szerettem volna az egri várba bevinni, hiszen most lesz neki kötelező az Egri csillagok. Sajnos, semmiképp sem akart - a várak nem érdeklik. A Minaret és a kilátás viszont igen, és a viharos szél ellenére oda fel akart menni. Biztosra vehető volt az újabb ennedik elázásunk, de ezen a napon másodszor is megúsztuk, és a SPAR árukészletét néztük át, amíg az eső elállt.
Az egri színháznál kicsit nosztalgiáztam - volt idő, amikor még azon is keseregtem, hogy ide miért nem tudok eljárni, most a műsort látva nem tudtam magamban semmiféle érdeklődés szikráját sem felfedezni a kiírt előadások iránt. Ami elromolhat, az el is romlik...
Másnap a kilencedik napra tervezett programot valósítottuk meg, és átkeltünk Répáshutára...
