Készen lett János, így jönnek a rövid kommentjeim.
Ez a nyolcadik nap az előző nap kétségei után végjáték jelleget öltött. Ez lett volna az utolsó előtti a tervek szerint, és Bélapátfalván kellett volna bejefeződnie.
Így is ott ért véget, de nem úgy , ahogy láthattátok, buszozás beiktatásával.
Komolyan gondolkodóba estünk, hogy mi a jobb megoldás: befejezni a gyalogutat, és kihagyni a színházat, vagy ragaszkodni a színházhoz, és ha egyszer Becskét a sajtó "Pest környéki településnek" minősítette 8 éve, akkor fogjuk rá Bélapátfalvára, hogy Miskolc környéki, és érjük be ennyivel.
Azt hiszem, hogy ha a kitűzött előadás nem pont egy kommersz vígjáték (bár Fandl Ferenc neve azért nekem nagyon csábító volt, rá mindenhogyan kíváncsi voltam-vagyok, érdekel, hogy milyen lehet a főszerepben), hanem mondjuk az ezen a héten is játszott, évad előadásának választott Feketeszárú cseresznye (júl.7-10 között látható, még kicsit reménykedem, hogy menni tudok rá valamelyik nap), akkor talán a második opció felé dőlünk. Így viszont a János által is említett Telkessy vendégház gondnokának, aki a bélapátfalvi kulturális élet legfőbb szervezője is egyben kedves invitálása, és a hely jó elhelyezkedése, jó felszereltsége, alacsony ára (3000 Ft/fő) meggyőzött minket. Olyannyira, hogy a kudarc tudomásulvételével szombatra még egy plusz pihenőnapot is beiktattunk. A kimaradt szakaszt másnap pótoltuk, ha János megírja, annak a részleteit is megosztom majd.
Recsken érdekes volt látni, hogy csak a Coop területén "maszkoztak", nagyon nem lehetett a környéken megbetegedés, a helyi lakosoktól ez jött le itt is. A vidéki Magyarországot nem érte el a járvány. A Coop szomszédságában lévő lángosossal jól beszélgettünk, 8-12-ig vannak minden nap nyitva,január-február a szünet. Árak: 380 a sima, és 580 a sajtos-tejfölös, és nagyon jó is volt. Állítólag van egy másik is nem annyira messze, de ez az igazi választás.
Ha ekkor még esélyesnek tartom, hogy végigérünk, akkor innen a Szajla-Bükkszék irányt választom, sok főúttal, és jelöletlen földutakkal. Reggelre már elfogadtam a gyerek döntését, és akkor már úgy voltam vele, hogy kiránduljunk. Ha a távlati célok nem tudnak megvalósulni, sokan az idő kellemes eltöltése felé dőlnek - így tettünk mi is. Nem akartunk a főúton baktatni - abból 3 km is sok volt. (Hát igen, előző nap lett volna érdemes Recskig elvonszolódni, bár ahogy láthattátok, a parádfüredi szállás rendben volt.)
A legrövidebb út is 2,5-szer olyan hosszú Sirokra, mint a főút, a Mátra hegyei nem igazodtak ahhoz, hogy könnyen átszelhető legyen. Majdnem érintette a Nemzeti Emlékparkot, de János plusz kitérőt nem akart tenni. (Korábban is kihagytunk nem egy kilátót hasonló okokból.)
Ezen a napon már alaposan fel kellett köni a gatyámat, hogy Jánost lekössem a gyaloglás közben. Az előző napi Don Giovanni után először a Don Carlos szereplőrendszerét mutattam be neki, és elemezgettem a viszonyokat. Ez nem volt meg néhány perc alatt. (Ahogy lesz hozzá alkalmas előadás, ki fogom tenni a szinte kész, de már közel 35 ezer karakteres opuszomat a témában, amelynek méltó befejezésében a vírus-helyzet sikeresen megakadályozott, nem most gondolkodtam el erről mindössze János kedvéért.)
De aztán jött a teljes napot megoldó téma: Recsk kapcsán felmerült a magyar történelem, és amíg a város határától elértünk Sirokra, eljutottam a kezdetektől Luxemburgi Zsigmondig. Valamire csak jó, ha az ember történelem szakot is végzett, még akkor is, ha nagyjából zéró esélye van, hogy ezt valami iskolában hasznosítani tudjam ismét. (Az utóbbi időben leginkább matek szakosnak éreztem magam János mellett, kellemes volt ez a váltás.)
Beértünk Sirokra, és nem éreztem értelmét, hogy tovább nyomjuk még két órán át, hanem ehelyett még időben a János által is jelzett átszállásokkal eljutottunk Bélapátfalvára, ahol valami miatt nem a szállásadó által megjelölt két kilométeres rövid úton mentünk a vendégházba, hanem 3,8 km-t a kéken, így elhaladtunk a másnap nyíló apátsági templom mellett is. Ami azt illeti, hiába van ez Bélapátfalva területének közvetlen közelében, hatalmas bozóton kellett itt is átvágni - a túrabotoknak ez a haszna is megvolt, kismértékben segített abban, hogy utat törjünk. Tényleg kellemes volt a ház, kár, hogy nem csoportosan voltunk, így nem sütögettünk, nem bográcsoztunk. Ha arra jártok, érdemes ezt bázisként hasznosítani, most újították fel az egészet.
Holnap innen indulva folytattuk az utunkat, és ezen az egyetlen szakaszon visszafelé - megint eljutottunk Sirokra.
