Mezei néző

Bizony, ez már az idei hatodik előadása Hábetler András invenciózus, mai környezetbe helyezett, Köteles Géza által áthangszerelt Figaro-rendezésének. Örömmel állapíthatom meg, hogy az előadás városmajori bejegyzéseimben vágyott „repertoárra kerülése” visszavonhatatlanul megtörtént, megállíthatatlanul gördül előre a Figaro 2.0. Lesz jövőre is néhány vidéki városban, amelyek idén kimaradtak, később pedig remélhetőleg Operakalanddá válik. Nekem ez a nyolcadik alkalom volt, de nem érzem, hogy az előadás vesztett volna vonzerejéből, nagyjából ugyanolyan izgatottan ültem be Miskolcon, mint amikor annak idején a premier másnapján dupláztam.

13 előadás:

Kilenc előadás:

Tíz előadás:

Immár ötödik napja tombol a Shakespeare fesztivál, volt már Tündérkirálynő-koncert, Szokolay-féle Hamlet, tegnap  A vihar bemutató és a mai napon délelőtt Falstaff, este Macbeth/West Side Story a menü. Néhány szólista van olyan szerencsés (a zenekari és énekkari tagokon túl, akik mintha non-stop üzemmódban dolgoznának), hogy több előadásban is már megmutathatta magát már, de még június 2-ig tart a programsorozat, a harmadán ha túl vagyunk. Ma délelőtt az Erkel Színházban a Falstaff második előadása volt műsoron, a címszerepben a világ jelenleg talán legaktívabb Falstaffjával, aki már több, mint háromszáz alkalommal bújt  Sir John szerepébe.

Kilenc előadás:

Ma este premier volt az Operaházban. Akár hozzá is tehetnénk, hogy igen, de ez szinte minden hetes esemény, a jövő hét végén is lesz kettő, ha leszámítjuk az egyszeri koncertszerű alkalmakat, mert azokból ezen a héten is volt kettő, a jövő héten megint lesz. Nagyüzem van, a zenekar és az énekkar különösen folyamatos igénybevételnek van kitéve, de egyes szólisták is bizonyíthatnak, akik egyszerre akár 3-4 produkcióban is jelen vannak. Ennek ellenére, ha valaki mindezt nem figyeli és csak erre az egy előadásra jött be, akkor egy kortárs opera igényes, minőségi módon kivitelezett előadását látja, amely zenész színházként is működik, jól megválasztott énekesekkel, a darab szellemének megfelelően. Halász Péter vezényelt. Ezen az előadáson nem érződik kapkodás, az lenne a jó, ha Ludger Engels rendezésére mondhatnánk azt, hogy ilyen az átlagszínvonal az Operaházban.

2015. áprilisában, azaz több mint egy éve mutatták be Szabó Máté rendezésében Miskolcon legelőször Füst Milán Boldogtalanok című drámáját. Röviden: ha tudom, hogy ennyire jó az előadás, akkor egészen biztos, hogy nem várok a megtekintéssel, hanem az eredeti helyszínen azonnal megnézem. Kellene rendszeresen vidéki előadásokra járni, más színészek felfedezni, akikre rá lehet csodálkozni.

Ez nekem a régen várt nap, a februári szolnoki Figaro 2.0 óta várom a lehetőséget, hogy ugyanezt az előadást Miskolcon is megnézhessem. Nagyon gyorsan eltelt a tavasz közben. Ha ez nem lenne, akkor evidens módon az Erkelbe mennék, hogy Bellini operáját meghallgassam koncertszerűen, Kolonits Klárával. Aki nem utazna Miskolcra, ráadásul azért sem, mert egy hét múlva a Figaro 2.0 lesz a jóval közelebbi Székesfehérváron is, az menjen helyettem is az Erkelbe. Az ilyen napokon sajnálom igazán, hogy nem tudok megkettőződni. Ezeken kívül négy általam már látott előadást találtam csak a műsorban...

12 előadás, az Operaházban javában tombol a Shakespeare-fesztivál (ezen a napon játsszák a Macbethet és az Erkelben a Falstaffot is), további tíz prózai előadás azoknak, akik erre nem vágynak mégsem: