Mezei néző

Régi emlékek jöttek elő az Opera Macbeth-előadásán.
Jó volt a szereposztás, és mint egy zenekari tag is megjegyezte találóan: "ótvar" a rendezés. Egyetlen példa: Macbeth utolsó monológját énekli már halott felesége ágyán, természetesen a nőre ügyet sem vetve. Ezután bejön a komorna kintről és közli a királlyal, hogy felesége halott, így Macbeth azonnal kisiet a szobából.
De még sorolhatnám a példákat, hogy milyen megoldatlanságok vannak, amelyeket a librettó gondos elolvasásával ki lehetett volna gyomlálni az előadásból.
Ami kegyetlenül dühített: néhány éve volt ebből egy jobb rendezés, amit fel lehetett volna újítani - olcsóbban. A másik fájó pont ennek kapcsán : a tavalyi költségvetésből törölték Kovalik A bolygó hollandiját, de ezt a rendezést valami miatt (Szinetár Miklós személye?) fontosnak tartották.
Ezt az előadást csak azok nézzék meg, akik magát az operát nagyon kedvelik. (Egy néző mellettem mondta, már látta tavaly, majd igyekszik nem nézni a színpadot és akkor jó lesz. - Ez egy működő túlélési technika, de az ember nem ezért jár színházba, hogy ne nézzen oda...)