Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ha az ember egy előadásra már másnap visszaül, annak rendszerint  az az oka, hogy nagyon jó élmény az előadás és szívesen elmerülne benne ismét. Emellett a kíváncsiság szerepe sem elhanyagolható, hiszen az újranézéssel dől el, hogy egyes megoldások mindössze alkalmi improvizációk voltak-e, illetőleg az is kiderül, hogy a meglepetések eltűntével, miután már ismerős az előadás minden (= legtöbb) eleme, hat-e így is a nézőre. Veszíteni is lehet, kijöhet az ember csalódottan is a második előadásról. Emiatt én rendszerint hosszasan fontolgatom, hogy kockáztassak-e vagy sem, és tegnap is csak hét óra után döntöttem el, hogy odamegyek mégis. Nem akartam a korábbi  jó élményemet veszélybe sodorni.

A Figaró a próbát kiállta, sőt másodszorra még jobbnak is tűnt. Ez nyilván azért is van így, mert a legtöbb előadás javulni szokott a közönség előtti játéktól. Az lenne a jó, ha minél hamarabb repertoárra kerülhetne. 

A két előadás között jól észlelhető különbségek is voltak, rövidebbek lettek a rendező összekötő szövegei például, sőt a második rész elől el is tűnt. Hábetler Andrást hallgatva az jutott eszembe, hogy mennyire jól állna neki a "stand up" műfaja, mert élvezetes volt másodszorra is a szöveg (ezek szerint nagyjából kötött volt a szöveg, csak improvizációnak tűnt tegnap). Jó kis műsora lehetne mondjuk a Rózsavölgyiben, néhány operaáriával fűszerezve. A darab hosszát ismerve szerencsés, hogy kicsit rövidített a castingon is, bár feltétlenül poén volt, hogy egy másik operaénekes is jelentkezett Grófnak, aki történetesen el is tudta volna énekelni a szerepet, csak esetleg olaszul. Molnár Levente jó fej volt, volt a közönség körében ráadásul még egy alkalmas Gróf, Kálmán Péter, aki ráadásul magyarul is tudta volna a szerepet. Ha ő is jelentkezik, vakarhatta volna a fejét a rendező, hogy miért is nem alkalmas mégsem rá. Én még így is azt mondom, hogy a bevezetéssel eltelt idő sok, csak 8.36-kor kezdődött így el a tényleges előadás, és 11.50-re lett így vége. (Most talán még több néző ment haza, és én kifejezetten most is az inkább a kései időpontban láttam a legfőbb okot.)

Az újranézés során tudatosan figyeltem, hogy a mű kulcsáriáinak mi lett az új hangszereléssel a sorsa. Első nézésre is úgy tűnt, hogy a rendező tudatosan igyekszik az összes olyan helyzetet poénra venni, ahol úgy tűnik, hogy a szerző komoly maradt és őszinte, mély érzelmekről szól. Ma már egészen biztos vagyok ebben, hogy ez koncepció, nem is csak felületes jópofáskodás. Nyilván annyira tragikusan felületesek az emberi kapcsolatok a rendező tapasztalatai szerint, annyira minden csak a játszmázásról szól, hogy ezt csak komédiának lehet nézni, másként túlélhetetlen. Emiatt következetesen "tönkretette" az összes áriát, még a Grófné magasztos második felvonást kezdő nagyáriáját sem vehettük komolyan. Amíg azt énekelte, "Ámor isten, hogyha nem szeret a férjem, küldj reám halált", addig kezdte a csokiját bontogatni. Nevetséges lesz ő is, aki a legtöbb Figaróban nem az. Nem is beszélve arról, hogy Cherubint ő kezdené molesztálni, aki mintha ezért annyira mégsem lelkesedne, mint ahogy a szöveg előírja. Susanna elől pedig dugdossa a bonbonjait. A Grófné kényszeres csokievése tartós hatást váltott ki nálam, már majdnem két napja nem bírtam felbontani a saját csokoládémat, mert azonnal eszembe jut ez a jelenet, minden szánalmasságával együtt. Meglátjuk, hogy meddig tart az előadás hatása. A Grófné másik fontos áriáját ma még lazábban énekelte, mint tegnap - most már a poposított második rész alatt a közönséget is tapsoltatta. Ennél a résznél jegyeztem meg, hogy mennyire kellene a sorozatjátszás, rengeteg kijátszatlan poén-lehetőség van itt, amelyek mind a felszínre kerülhetnének.

A tegnapihoz hasonlóan most is úgy tűnt, hogy a Gróf a legerősebb szereplő, aki kívülálló is (a darab szellemével megegyezően) és ő az, aki csak nevetséges, de semmi humorérzéke nincs. A többiek esetén ez vagy nem igaz, vagy nem derül ki. Ismét nagyon kereknek éreztem Kovács István alakítását. Lehet ezzel a Gróffal szimpatizálni, voltaképp olyan könnyen átverhető, sajnálatra méltó. Legalább annyira egyedül van ő is, mint a felesége.

Amit a tegnapi kapcsán nem említettem, bár észrevettem: a fitnesz-eszközök kifejezetten szerencsés használata. Az első részben, amíg az edzőterem a háttér, szinte minden szereplő jól kihasználja ezeket - nem csak dekorációként vannak jelen az előadásban, mint ahogy az számos esetben lenni szokott. Bartoló a bosszúária közben a labdán ülve súlyzózik, később Basilio adja a Gróf kezébe az egyik súlyzót, hog azzal verje meg az apródot. A súlyzózás sokszor csak üres rúddal történik, ez is kifejező, Cherubino az egyetlen súly, aki előbb a rúdra csimpaszkodik, majd végül ledobják. Az ő gyakorlatoztatása természetesen az elvárható helyen történik, miután megkapja a kapitányi kinevezését.Elég nyamvadt, nem megy neki a fekvőtámaszozás, de ez egészen beleillik a koncepcióba. Susanna valóban edzi is a Grófot - elvégre ezért alkalmazzák-, sőt át is dobja egyszer a vállán, amikor az közelítene felé.

A szöveget nézve most is kellemesen ültek a változások, a svájci frank alapú hitel, Brüsszel, a Tesco, a szexuális zaklatás és a szigorított családjogi törvény mind szépen beillik a képbe és a közönség teszi a dolgát, nevet rajta - ahogy ezt kérte is a rendező. Másodszorra már elgondolkodik az ember, hogy miért maradt meg a magázódás a grófi pár között és grófnénak miért nevezi a feleségét Gróf Richárd képviselő. Kovácsnénak hívná talán a feleségét valaki? Életszerű ez? Van egy érzésem, hogy a szöveg átírása csak részben történt meg, azokon a helyeken, ahol a történet is változott. Ezen lehetne még finomítani, nem mintha a pillanatnyilag betanult szöveget ezek az énekesek szívesen tanulnák újra - esetleg majd akkor lehetne erre gondolni, ha mások is fognak szerepelni esetleg egy későbbi Hábetler-Figaróban.

A darabot nézve meggyőz minket a rendező, hogy a Figaró tényleg "a világ valaha írt legjobb operája" és minden emberi viszony szerepel benne. (Engem erről az előző bejegyzésemben említett Kovalik-rendezés győzött meg, de akik azt nem látták most ezzel a merőben más koncepcióval találkozva ugyanígy eljuthatnak erre a következtetésre.) A műfaj nagyszerűségét én viszont nem abban látom, amelyet a rendező elemzésében a közönségnek kiemelt. Nekem nem azért jó és különleges az opera, mert az elit művészete ÉS olyan is, mint egy sportteljesítmény (lehet izgulni, hogy sikerül-e a magas C vagy sem), hanem épp azért van különleges varázsa, mert a mi életünkről, érzelmeinkről szól és a zene által különlegesen szuggesztíven teszi ezt, sokkal hatásosabban, mint egy prózai előadás - de sajnos csak akkor, ha jól működik. Ha nem, akkor akár maga a pokol is lehet egy előadás végigülése. Épp az a baj, hogy elég kevés a valóban jó előadás, amelyik minden tényezőjében megfelelő. Emiatt törvényszerű, hogy a legtöbb ember szükségszerűen egy rossz előadásba botlik bele és emiatt nem lesz a műfaj barátja. 

Aki ezt a Figarót látja először, annak azt hiszem tényleg jobb esélyei vannak, hogy egy "igazi" nagyzenekaros-kórusos-klasszikus jelmezekkel és díszlettel rendelkező előadást is élvezni tudjon majd. Mert az ember egy idő után már a részeredményeknek is tud örülni, az egy-egy jó énekesnek. Jelenleg sok jó énekest láthattunk,jó alakításokkal, sőt az is evidens, hogy élvezték ezt a munkát. Így ismét csak reménykedéssel zárom a bejegyzésemet.

Címkék: Opera Figaro házassága Kovács István Fodor Beatrix Hábetler András Városmajori Színpad Figaro 2.0

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr35444236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása