Mezei néző

Ez már a lezárás, néhány színház (kevés) hosszabban, mások rövidebben küzdenek még, hogy néhány előadással nézőket vonzzanak be. Viszont jönnek már a fesztiválok, Pesten a Városmajor és a Margitsziget lesz ismét színházi helyszín, Miskolcon ismét jön a Bartók+ Operafesztivál, Pécsen a POSZT, amely hagyományosan  ütközik a Müpa-beli Wagner napokkal.Június 27-től jön az Armel Operafesztivál a Nemzetiben és a Tháliában.

Rövid ajánló következik, és június 1-től én sem fogok napi ajánlókat kitenni, bár a tanév végéig akár lehetne még.

Shakespeare nincs elhanyagolva, Shakespeare-t nem kell felfedezni, különösebb évforduló nélkül is folyamatosan műsoron van. (A mai napon - valószínűleg nem az évforduló miatt - a Maladype Színház III. Richárd bemutatót tartott, amelyről szintén hamarosan következik egy megemlékezés.) Idén az Operaház mégis az egész műsorát az angol drámaíró életművéhez próbálta kapcsolni.

11 prózai előadás, ha valaki nem vetődik el az Operaházba, hogy a Shakespeare-évad Shakespeare fesztiváljának keretében megnézze az új bemutatót, A vihart. (31 előadásról beszélünk a fesztivál keretében, amely 17 féle!)

11 előadás:

Nyolc előadás:

Nyolc előadás, azoknak akik nem mennek az Erkelbe, hogy a büfében meghallgassák Nádasdy Ádámot és a Tündérkirálynő néhány részletét:

12 előadás:

Eddigi életemet eltengettem úgy, hogy NEM olvastam el a Gyűrűk urát, sőt azóta szintén nem olvastam több más hasonlóan népszerű fantasyt sem, pl. a Trónok harcával meg sem próbálkoztam.

Tegnap először éreztem, hogy ez most hátrány, az előadás fiatal alkotói nagyban támaszkodnak arra, hogy a nézőnek ez a világ "megvan", ismerős. Hiánypótlásra nincs idő, tudomásul kell vennem hátrányos befogadói helyzetemet. Az előadást nem célközönségként, ilyen felkészületlenül is nagyon szerettem, akár csak a K2 korábbi munkáit is. Örülök, hogy létrejött ez a műhely, vannak fiatal színházi alkotók, akik kellően invenciózusak és  a mi világunkról képesek áttételesen beszélni, akár úgy is, hogy felhasználják elrugaszkodási pontként azokat a már megírt műveket, amelyek sokakhoz valóban közel állnak. (Shakespeare és Pintér Béla jutott eszembe róluk, hozzájuk tudom a Fábián Péter-Benkó Bence párost hasonlítani.)

Ibsen utolsó, talán nem véletlenül nagyon keveset játszott művének "drámai epilógus három felvonásban" az alcíme. (A színházi adattár eddig egyetlen 1994-es szolnoki előadást tart számon mindössze.) Az RS9 Stúdiószínház részére Kúnos László fordítását Abody Rita dramaturg egy másfél órányira rántotta össze. Megnézve az eredeti darabot, látható, hogy a beavatkozás leginkább a második és a harmadik felvonást érintette, amelyekre ez bőven rá is fért. Az előadás így sokkal működőképesebb lett, a szerzői gondolatok még jobban érvényesülnek a rövidítés hatására.

Pünkösd hétfőre - 5 lehetőség: