Mezei néző

Nyolc előadás:

Egy „Fekete-Fehér” előadás ismét, mégpedig a játékszenvedélyről, mégpedig a Radnótiban.

Aczél András, aki az első két éjszakai vetélkedő főszervezője is volt, idén újított és most, harmadszor másként folyt le az este. Most már tudta, hogy sok lesz a lerázhatatlan visszatérő, akikkel számolnia kell.

A délelőtti opera után átrohantam a Várba, ahol a Bartók Rádió Zenebeszéd adását vették fel Kolonits Klárával délután háromtól, majd négytől a művész dalestjét lehetett meghallgatni, akinek úgy látszik különleges szerencséje van a zongoristákkal, most is érzékeny partnerre akadt az igen fiatal Ránki Fülöp személyében, aki meggyőzött minket, hogy önmagában is érdemes a figyelemre.

Rövid, nyomhagyó célzatú bejegyzés következik, amelynek akkor lesz kicsit több jelentősége, ha a Zenebeszéd és a dalest – nyilván más-más napokon adásba kerül, és fel tudom majd még egyszer ugyanezzel az írással hívni a figyelmet a meghallgatásukra.

Május első szombatja nekünk immár harmadszor az „European Opera Days”-ről szól, már a tavalyi nap végén elkezdtük az ideit várni, amelyet a mi Operaházunk egy éjszakai vetélkedővel tesz évről évre emlékezetessé. Most is így volt, nem csoda, hogy emiatt némi fenntartással írtam be erre a napra két további előadást, mivel tudtam, hogy utána reggelig talpon kell lenni, és nem egészen mindegy, hogyan hangolódom rá az estére. De mivel máskor nem tudtam Werthert nézni, a délelőttöm erről az előadásról szólt, amelyet tavaly láttam ugyan, de most Mester Viktória miatt újra KELLETT néznem, nem volt mese. Délután pedig Kolonits Klára dalestet adott a Várban, amely egyszeri esemény volt.

Ez a két előadás kellően előkészítette az estét, amikor harmadszor is elindultam vetélkedni…

Ebben a bejegyzésben csak a Wertherről lesz szó, Kolonits Klára fellépéséről és a vetélkedőről külön írásban fogok foglalkozni.

Ezt a délelőtti Werthert az M5-ös csatornán később sugározni fogják, számítani lehet rá, ha valaki sajnálja, hogy lemaradt.

11 előadás:

Kilenc előadás:

A tegnapi reggelen arra ébredtem, hogy most szívesen mennék el egy dalestre. Jó lenne egy szólistát egy szál zongorával hallani, és semmi mást. Furcsa volt ez, sose jutott eszembe hasonló, nyilván tart még az előző koncert hatása, illetve ezek szerint már igazán várom Kolonits Klára szombati dalestjét, amely - ha minden jól megy - a következő koncert-témám lesz ebben a sorozatban. (Tegnap a pécsi Kodály Központban egy Handel-operavizsga előtt a művész plakátja hirdette a Puritánok május 22-i előadását, talán ez is belejátszhatott, hogy épp most merült fel bennem a gondolat.) Tegnap - egy hónap kihagyás után - is Kolonits Klára-nap volt, viszont nem dalest zongorával, hanem a Budapesti Vonósokkal és az Angelica leánykarral. Ennek kapcsán következik néhány gondolat, röviden.

A Pannon Filharmonikusok tehetségtámogató programjának keretében már hosszú ideje segíti a pécsi egyetem operaszakos végzőseit. A diplomakoncert most is a Kodály Központban volt, ezúttal Hábetler András szabta át Händel Xerxeszét, jelentős mértékben. Nagy erőbedobással és láthatóan minimális anyagi támogatással született előadásról van szó, ahogy ezt az egyetemi vizsgáknál máshol is (SZFE) megszokhattuk. 

Az, hogy egy operát átalakít valaki azért, hogy alkalmas vizsgadarab legyen, szintén nem egyedi eset, (Pesten mostanában Almási-Tóth András követ el hasonló merényleteket évente kétszer is), de itt most mintha ennél kicsivel több is történne, amire érdemes odafigyelni. Most erről a Hábetler András féle „Xerxesz 2.0”-ról lesz szó, milyen is volt NEKEM ez az új irányokba tapogatózó előadás. (Ez blogbejegzés, nem zenekritika - a mihez tartás kedvéért leírom még egyszer.)

14 előadás: