Egy évvel az Equus bemutatója után újra egy különleges formájú előadást rendezett Hargitai Iván, mindössze száz nézőnek. Az előadás a nézőtéren és a színpadon is játszódik, sőt ezúttal mi nézők sem maradunk a helyünkön.
Néhány praktikus tudnivaló ehhez a száz perces, szünet nélküli látványos előadáshoz:
Középen Leonardo felesége: Horváth Csenge
Két hete tartották meg Woody Allen komédiájának a világbemutatóját a Belvárosi Színházban. A papírforma szerinti nagy siker volt, nem szorul ajánlóra.
Orlai Tibor és csapata láthatóan előre menekül, egy hónapon belül ez volt a negyedik premierjük (Mély levegő, A legenda háza, Halál Velencében), amelyek talán más-más közönségréteget céloznak meg, viszont a különösen jól összeválogatott szereplők miatt bárki számára érdekesek lehetnek. Ezúttal ez fokozottan igaz: most szokatlanul sokan vannak a színpadon, tíz színész és három zenész szórakoztat minket két és fél órán keresztül.
Az elmúlt két hét azt is bizonyította, hogy a közönség jelentős része vágyik a felhőtlen kikapcsolódásra – az októberi és novemberi jegyek lényegében elfogytak (1-1 maradt mutatóba), válogatni jelenleg a december 11-i időpontra lehet. Most még.
A 2022-23-as évadban nagy sikerrel ment Kecskeméten Szente Vajk rendezésében a Luxemburg grófja, amely 2023 júniusában a Margitszigeten is vendégszerepelt. Ez a produkció az, ami most ismét testet öltött, de ezúttal a József Attila Színházban – azonos látvánnyal és koreográfiával, de kizárólag a helyi erőkre támaszkodva.
Az előadás szünettel közel három óra, a hatalmas sikerből egészen egyértelmű, hogy évekig tartó sorozat vette kezdetét.
"Milyen is legyen majd az esküvő?" - Horváth Sebestyén Sándor és Fila Balázs
Eltelt egy hét, sőt közben már két és fél a Liliomfi vígszínházi bemutatója óta. Szándékosan hagytam ülepedni ennek a három és fél órának az élményét.
Liliomfi - Keresztes Tamás m.v.
Augusztus végi premier volt az „Albert és Charlie”, Olivier Dutaillis színdarabjának magyarországi bemutatója Ujj Mészáros Károly rendezésében, amely nagyon pontosan beilleszkedik a Rózsavölgyi Szalon „életrajzi sorozatába”. A teltház és az előadás végi intenzív (nem udvariassági taps) egyaránt azt igazolja, hogy szükség is van az ismeretterjesztő szórakozásra, a szalon törzsközönsége kifejezetten kedveli a másfél órás, szünet nélküli előadásokat, amelyek esetleg még arra is inspirálhatnak minket, hogy az este utóhatásaként kicsit a Wikipédián is körülnézzünk, és még többet kiderítsünk azokról, akikre most már kicsit személyes ismerősként is gondolunk.
Nem nélkülözte a (darabhoz nagyon is illő) romantikus szenvedélyességet, ahogy Kissjudit Anna beugrásának hírére odarohantam az Operaházba szombat este a hatos kezdésre, rákészülés nélkül, egy délutáni előadás után.
Jó döntés volt, különösen jól sikerült előadásnak lehettem tanúja: nemcsak a Magyarországon mostanság ritkán hallható beugró és az Erik szerepében debütáló Kovácsházi István, de a többi szólista és az énekkar teljesítménye is szuperlatívuszokat érdemel, megérte az éjszakai és hajnali órák blogírásra fordítását. Le a kalappal a zenekar, illetve Rajna Martin előtt is, aki remélhetőleg ezt a sorozatot nyugodtabb körülmények között vezényelheti, mint ahogy a tavalyi Don Giovanni-t.
