Mezei néző

A váci Régi Zenei Napok két korábbi zárókoncertjéről is beszámoltam már, és most harmadszorra már úgy tűnt, mintha mindig itt adtam volna hálát eseménydús évadaimért. Nem kellett hozzá veszélyhelyzet, hogy tisztában legyek, hogy kivételes helyzetben vagyok, és nagyon sok olyan előadásra jutottam el, amelyeknek valóban könnyen lehetett örülni.

Ez a Teremtés ezúttal mégis inkább kezdet volt, jó esetben a poszt-karantén időszak elejét is jelezheti, bár egy héten belül voltam már három korábbi koncerten is. Az EFKZ és a Concerto Budapest programjairól írtak után most sikerült valamivel tömörebben megnyilvánulnom.

A karantén után visszatértek a koncertek az életünkbe, és most már a harmadik koncertről számolok be, illetve ajánlom a zenekar három jövő évadra tervezett programját is. Visszatértünk a rendes kerékvágásba? Megy minden most már minden, mint a karikacsapás? Változott valami alapvető vagy sem?

Az eddigi nyolc napon belül átélt összesen öt esemény után a magam részéről biztosan kijelenthetem:

1.egyetlen legjobb minőségű és szereposztású felvétel sem adhatja meg az élő zene élményét

2.nem kell, hogy egy produkció minden szempontból 100%-os legyen ahhoz, hogy nagyon lehessen szeretni, és hasson ránk

3.a karantén után sem akar senki hosszú leírásokat olvasni – továbbra is többet ér egyetlen jó kép (lám, én most mégis 3 oldalt nyomok rátok, teljesen logikátlanul – de csak arra, aki hagyja, és a tovább gombra kattint.

Eljött az utolsó nap. Akár maradhattunk volna még egy napot Répáshután - telt volna a nyárból -, de János már menni akart haza az apjához és a számítógépéhez, illetve a videómegosztóihoz, akiket nem tudott már napok óta követni. Az utolsó bejegyzése is kész, és így megírtam én is a kommentjeimet.

na még egy bükki kép

Amint látszik, János képekkel oldotta meg ezt a napot. Adott nekem esélyt a hozzátételhez.

Kilátás a Pes-kőről

Eljött a beiktatott pihenőnap is, amelyik János kérésére jött létre, és persze azért, mert a Telkessy vendégház valóban annyira alkalmas hely volt megállásra. Nem maradhat el azért néhány komment a fiam blogjához:

János immár megosztotta a sajátját, jöhet a kiegészítés hozzá.

A siroki vár alatti "sétányon"

Bach és barokk kollégái valamit nagyon tudtak, ami meghaladhatatlan: hogyan kell a legtragikusabb témát (pl. Krisztus meghurcoltatását és kínhalálát) is úgy feldolgozni, hogy a hallgatót ne a világban egyébként is jelenlévő keserűséggel szembesítsék, hanem a zene szépsége által átemeljék egy másik dimenzióba. Így lehet a veszteségeket a legjobban feldolgozni, és emiatt a „poszt-karantén” korszakunkban jó lenne akár receptre is felírni egy-egy ilyen zenei eseményt. Ezek a szerzők felvételen is hasonlóan hatnak, de élőben mégis minden más, így az igazi.

Nekem már nagyon kellett ez a két este, amelyikről most szó lesz HAT OLDALON át. Annyira régen írtam már előadásról, hogy most nem merült fel a rövidítés szándéka, de talán a kiemelések és a képek segítenek a gyors szkennelésben.

NE számítsatok zenekritikára, mert ez egy AJÁNLÓ, és inkább a személyes élmény vállaltan szubjektív megörökítésére, és néhány későbbi esemény előrejelzésére vállalkozom.

Koncertmester - Lesták Bedő Eszter

Készen lett János, így jönnek a rövid kommentjeim.

Eljött a hetedik nap - János is előállt a bejegyzésével, így kommentelem.

János - általam irigyelt módon - képes a lényegre szorítkozni. Sosem fogom ezt a tömörséget elérni, ami az ő hatodik posztjában kifejeződik. Jöjjenek a kiegészítések.

Kilátás Mátraszentistvánban a panziónk teraszáról. Aki tudja, hogy kié a képen látható házikó, az szintén járt a Gyopár vendégházban...