Mezei néző

Majdnem 14 hónap késéssel jutottam el a Tyúkdrámá-ra, de annál jobban örülök, hogy nem végleg maradtam le róla. Georgita Máté Dezső rendezése igazi színházi játék, amely gyerekeknek is jó szórakozás (10+-os a minősítése), de még hosszan vissza fogunk rá gondolni később is – talán minden tyúkról, amellyel valamilyen formában találkozunk… Sokat nevetünk végig (menetidő: 60 perc), mégsem túlzás a címbe emelt dráma szó…

Az a jó színház, amelyről jobb állapotban lépünk ki, mint ahogy beültünk – ez feltétlenül ilyen, engem felvillanyozott, így a megtekintését mindenképp ajánlom. Március 20-án lesz csak a következő alkalom, de mivel a Kamaraterembe nem sok néző fér el, érdemes gyorsan mellette dönteni.

Bővebben:

Még hatot alszunk, és aztán egész vasárnap csak Händelről szólhat mindenkinek, aki szeretné: a Müpában 11 koncert követi egymást válogatást adva a szerző műveiből, sőt ezeken túl koncertfilmeket is vetítenek majd, sőt ingyenes kamarakoncertekre is be lehet ülni. A Bartók Rádió közvetíti a fő koncerteket, így bárki bekapcsolódhat otthonról is. (A mediaklikk.hu-n a rádióműsor 30 napig visszahallgatható.)

A nagyszabású programból nem marad ki sem a Capella Savaria, sem a Purcell Kórus, sem a karmester, Vashegyi György. Az ünnepre —amellyel a szerző születésének 340. évfordulójára emlékezünk — Händel Belshazzar című oratóriumával már be is melegítettek – minket is, magukat is.

A Zeneakadémián tartott koncert előtt a soproniak már láthatták a Belshazzar-t, kedden (január 28-án) pedig a szombathelyieknek lesz erre lehetőségük.

A koncert időtartama pontosan három óra, egy szünettel.

Szombatra „egy estém otthon” programot terveztem Müpa-közvetítéssel. Délután ötkor viszont kaptam egy kedves meghívást éppen a Müpába, így számomra is váratlanul a MET-ből sugárzott Aidá-n kötöttem ki. Annyira nem vágyom a nagykiállítású előadásokra, bár egy Aida enélkül nem megúszható, tudom, viszont Piotr Beczalát bármikor szívesen hallgatom és nézem, így megörültem, gyorsan összekaptam magam és még időben oda is értem a Fesztivál Színházba.

Az előadás a papírforma szerint alakult: tényleg óriási hangsúly esett a beígért szemkápráztató látványosságra, a fellépő világsztárok pedig a már jól megalapozott hírnevüknek megfelelően ismét bizonyítottak.

Néhány benyomás az előadásról:

Folytattam bábszínházi sorozatomat, a Holle anyó után egy héttel egy újabb klasszikus (pálcás bábokat felhasználó) Kuthy Ágnes-rendezés következett, amely már közel hatéves. Az előadás maga az 5+-os korosztálynak szól, de a gyerekek reakcióit figyelve, az óvodás- és iskoláscsoportok közé már megint odatévedt néhány olyan egyéni néző, akinek túl korai volt ez a történet.

Az előadás 100 perces egy szünettel.

Néhány megjegyzés a látottak kapcsán:

Ennek a most már véget is ért hetemnek az egyik csúcspontja volt ez a „feltámasztott” előadás, és különösen örültem, hogy legalább most észrevettem, ha a keletkezése idején kimaradt. Jól illeszkedett a szeptemberben kezdett bábszínházi sorozatomhoz, amelynek 11. előadását épp az ezt megelőző napon láttam (80 nap alatt a Föld körül ).

Pájer Alma Virág még egyetemi hallgatóként hozta létre ezt a saját egyszemélyes előadását 2018-ban, amelyet a Budapest Bábszínház stúdiójában játszott, majd levették a műsorról.

A Szegény Dzsoni és Árnika szombaton is nagyszerű állapotban volt az Apertúra bázisán, nemcsak nézni volt öröm, de jó lesz rá visszagondolni is. Menjen még nagyon sokáig!

Menetidő: 45 perc – az 5+-os korosztálynak készült! (Ugyan nem pontozok sose előadást, de ha megtenném, ez a 10/10-es kategória lenne.)

Cseh Tamás 82. születésnapjára látványos koncertszínházat készített a Thália, amely úgy idézi meg a szellemét, mintha egy róla készült fekete-fehér fotót AI technikával kiszíneztek volna. Ugyanaz, mégis teljesen más.

Ami biztos: a 110 perces, szünet nélküli este után a színházból távozó néző kedvet kap ahhoz, hogy eredetiben újra meghallgassa ezeket a dalokat, ha esetleg a halála óta eltelt lassan 16 évben leszokott volna róluk (vagy még sosem találkozott velük).

A műsor így a szórólapon kitűzött célt biztosan eléri.

A színlap pontosan tájékoztat arról, hogy mire számíthat az, aki jegyet vált, így feltétlenül érdemes elolvasni a leírást. Mindehhez saját benyomásaimat én is hozzáfűzöm, hogy valóban az üljön be a nézőtérre, akinek Görög László rendezése vélhetőleg tetszeni fog.

Beleillett volna ez az új monodráma a régi Élettörténetek.hu-sorozatba, amelynek a nem is olyan régen megszűnt Mozsár Műhely adott otthont. (…)

Ez volt az első gondolatom, a második pedig az, hogy milyen szép is a Benczúr Ház (inkább palota), és mennyire erős a kontraszt a díszterem és az elhangzottak között, egészen hasonló ahhoz, amely a főszereplő által felépített látszat-élet és a nekünk meggyónt gondolatai között feszülnek. A Jurányi puritán és sötét kamaraterme majd épp ellenkező módon fogja ezt a hatást erősíteni a február 7-i bemutató után, ahogy bármely más helyszín is valami módon támogatni fogja ezt a nagyon kevés eszközre épülő előadást, amelyet egy személyben és nagyon természetesen visz Dékány Barnabás. A monodráma mindig halálugrás – ez esetben működik is, a székünkhöz bilincselnek minket 80 percre és még később is vissza fogunk rá gondolni.

Ennél hosszabban kifejtve:

Majdnem lemaradtam a hétvégén a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékének Örkény-showjáról. A 28 hallgató vizsgáját jelentő előadást az egypercesekre alapozták (innen a cím, a Nézzünk bizakodva a jövőbe! Remény Show), amelyet mindössze két alkalommal lehetett megnézni a Színházteremben, így ajánlani már felesleges, viszont azt a tanulságot leszűrtem, hogy SOKKAL ALAPOSABBAN KELL olvasni a Jurányi műsorát (havonta jellemzően 40+ előadásnál többet játszanak!), hiszen nem fog az előadások reklámja szembejönni sem villamosra felfestve, sem egy óriásplakáton, és muszáj mögé is nézni a címeknek.

Most utólag a január-februárt átnézve elmondhatom, hogy majdnem minden előadást láttam, és 23-ról készült is ajánlóm, amelynek alapján talán eldöntheti valaki, hogy célközönsége lenne-e az adott produkciónak. A Jurányiban mindenkinek készülnek előadások, de nem ugyanazon az estén.

Ebben a posztban ezt a már részletesen ajánlott 23-at sorolom fel néhány megjegyzéssel. Sok előadás van, amelyikre már csak márciusra van jegy, így hátha lesz, aki most még időben feleszmél, hogy MOST még azokra van esélye bejutni.

A mai nappal kezdem:

Kíváncsivá tett a Karinthy saját ajánlója: romantikus szerelem, mindössze két (leginkább tévésorozatokból ismert) színésszel, Mikecz Estillával és Mohácsi Norberttel, aki az életben is párt alkotnak, Olt Tamás rendezésében, 90 percben szünet nélkül.

Lassan 8 éves lesz Holle anyó, amely a Bábszínház azon előadásai közé tartozik, amelyet sokan „klasszikusnak” neveznének: marionett- és pálcás bábokat látunk csak, a mozgatók mindvégig láthatatlanok maradnak.

Néhány hozzám érkező olvasói reakcióból azt szűröm le, hogy vannak, akik látatlanban általában ilyennek tartják az összes bábelőadást, pedig, ha a Bábszínház jelenlegi repertoárját megnézzük, ezek az előadások vannak kisebbségben. Ha egyszer úgyis ott a színész, aki viszonyul is valahogy a bábhoz, több élményt ad, ha őt is látjuk, mintha csak a hangját halljuk – gondolom én, és talán emiatt is maradt a bábszínházi sorozatom végére épp az a három darab, amelyik ebbe a kategóriába tartozik. (Rövidesen nézem a 80 nap alatt a Föld körül és a Nyúl Péter c. előadásokat is.)

Az előadás 90 perces egy szünettel, 3+-os, azaz kifejezetten az óvodásoknak szánt előadások közé tartozik, bár szerintem alsósok is nagyon élveznék még.

De most legyen szó a Holle anyó-ról: