Mezei néző

A Ring harmadik estéje is számos kérdést felvetett, annak ellenére, hogy számomra ez éppen a 20. élő megtekintése volt. Nem érte, és nem is érhette el a pénteki Walkür hatását egyikünknél sem, de ez még így is csak hét – különböző korú és hátterű - néző véleménye, így sem reprezentálja a mindhárom előadáson jelenlévő többszáz nézőét! Nem lehet minden napra csodát beprogramozni, de a hatására a mű alapkérdésein megint elkezdtem gondolkodni, így nem mentem hiába.

Mime és Siegfried - Gerhard Siegel - Stefan Vinke

A Wagner-napok idei Ringjének első körének második estéjére leginkább a „várakozáson felüli” jelző illik rá. Ez volt a tizenkilencedik Walküröm, és feltétlenül emlékezetes lesz. Nem lehetetlen, hogy ennél jobbat még nem láttam. (A kommentekben megszokott "fantasztikus, zseniális, feledhetetlen" és hasonló jelzőket nem aggatnám rá, mert azokkal nem jutunk messzire úgysem.)

Johan Reuter a 3. felvonásban - a lányok a lovak mögé bújva

Elkezdődött a Wagner-napok ismét, elindult a gyűrű az első körútra. Idén két ciklus lesz, és a jövő évi egyre is már árulják a bérleteket. Mostanára szokás szerint a legdrágább és a legolcsóbb kategória lényegében elfogyott, már több, mint a fele hely betelt. A jelenlegi sorozat megmaradt három előadására pedig a pénztárban összesen nincs már 15 szabad hely. (A diákok ne adják fel semmiképp, 500-ért van állójegy, a bejutás számukra garantált.)

Íme, néhány gondolat A Rajna kincse után, megpróbálom napról napra rögzíteni a benyomásaimat.

Még sose történt meg velem ilyen fennállásom óta: zsinórban ez volt a negyedik és egyben lezáró este a Pesti Színházban. A John Gabriel Borkman és a Toldi után jött a tegnapi első függetlenszínházi előadás is a Maladypétól, és most még egy táncszínházat néztem. Összességében elmondható, hogy ezzel a sorozattal kiléptem a megszokott rutinomból, és csak azt sajnálom, hogy nem előbb jutott eszembe. (Most már akkor sem tudnám folytatni, ha épp a kihagyott előadásokat nézhetném sorra, most már kezd elborítani a Rajna, a jövő hét nem tud másról szólni, csak a Wagner-napokról.)

Már másodszor hív meg Eszenyi Enikő a színházi évad végén független társulatokat, és esélyt ad annak, hogy a Vígszínház törzsközönsége egy megszokott helyszínen, a Pesti Színházban a színházcsinálás más útjaival is megismerkedjen, és ne csak a nagy kedvenceit nézze meg, hanem lásson új arcokat is.

Jelenet az Augusztusból

Az idén az első a Maladype „Augusztus” című előadása volt, amely kapcsán néhány benyomást megosztok, holnap Frenák Pál „Lutte” c. darabja következik, és végül kedden a Forte adja elő a szakmailag egyöntetűen elismert, A te országod c. „fizikai színházi” produkcióját. Jelenleg még bőven vannak jegyek, nyilván a maesteszinhaz.hu-n is elérhetőek lesznek az előadások napján, aki ráér, nehogy kihagyja. A Te országodat én is láttam, csak ajánlani tudom a megtekintését, azoknak is való, akik nem kifejezetten a mozgásszínházi produkciók kedvelői.

Öt év nagy idő, és ezt nemcsak a nemrég bemutatott „Ha elmúlik öt év” című Lorca darab miatt mondom. 2014. április 4-én volt a Toldi bemutatója, és ahogy emlékszem, akkoriban kezdtem igazán belelendülni a blogírásba, majd igazodva az Operaház kiemelten nagyszámú bemutatójához, át is billentem a zenés színház oldalára. Az utóbbi két évben, miután mindez a felújítás hatására lecsengett, én is fokozatosan visszatértem a prózához, és már távlatból is vissza tudok nézni erre az elmúlt korszakra. Eközben Csőre Gábor kitartóan játszotta a Toldit, én pedig végül ma este csak eljutottam rá.

Mindenki azt mondta, hogy feltétlenül nézendő, és én sem tehetek mást, ezt tudom megerősíteni ebben a nyomhagyó bejegyzésben. Idén már nem lesz, de jövőre érdemes annak is tervbe vennie, akinek nem kötelező olvasmány, csak szeretne magának egy jó színházi estét.

Nem az első, és remélhetőleg nem is az utolsó eset a Rózsavölgyi Szalonban, hogy Molnár Piroska és Jordán Tamás együtt játszik. Közismert tény, hogy pályájuk egyik csúcsidőszakát – hosszú éveket - együtt töltötték a kaposvári színházban, és nem lepne meg, ha ők maguk sem tudnák összeszámolni, hogy hány rendezésben voltak benne mindketten. Játékukon érződik az összeszokottság, az otthonosság és a kölcsönös szeretet is.

Aki elmegy megnézni a Kései találkozást, feltehetően elsősorban ezt az élményt akarja újra átélni, a darabot csakis a két színész miatt volt érdemes elővenni. A néző már a szereposztás ismeretében akármilyen ajánló nélküli is biztosra mehet, és nem kockáztat, ahogy a színház sem.

Majdnem féléves késéssel néztem meg a Pesti Színház decemberi bemutatóját, amely még most is bérleteseknek szólt, és teljesen el volt adva. Ennek ellenére – talán a múlt heti esőzések után kitört rekkenő hőségnek is köszönhetően – voltak azért bőven üresen maradt helyek. Már június van, és a nyár nem a színházról szól. (De azért még egy bő hét hátravan, nem egy kőszínház még egy ideig kitart.)

Börcsök Enikő - Vecsei H. Miklós - Hegyi Barbara

Még nincs egy hónapja, hogy az Operettszínház egy új musicallel állt elő Somogyi Szilárd rendezésében, amely feltehetően a Kálmán Imre Teátrum intim terét jó hosszan meg fogja tölteni. A műfajnak nagyon sok kedvelője van, mindig van igény arra, hogy a jól bevált színészeket új szerepekben láthassa a közönség.

Egyértelműen közönségsiker volt az Edgar. Nyolcperces taps zárta Puccini második operájának szombat esti premierjét az Eiffel Műhelyházban, ha nem is 21.50-kor, ahogy az a honlapon szerepel, de 22.20-kor, és ez az időpont még elfogadhatóan nézőbarát is volt ahhoz, hogy aki nagyon igyekezett, elcsíphetett még éppen egy kilences buszt. Lesz még egyszer most csütörtökön, 6-án, így most egy AJÁNLÓ következik az ingadozók meggyőzésére. Tulassay Ádám rendezése megér egy estét,  általa a szerzőt új oldaláról is megismerhetjük, és talán a többi művéhez kapcsolódó benyomásaink átgondolására is serkent. Nálam ezt a hatást elérte.

Balga Gabriella - Kovács István - Hector Lopez Mendoza - Fodor Beatrix - Haja Zsolt