Mezei néző

Eddig nagyon kevés énekes tűnt fel a youtube alapján, Kun Ágnes Annával viszont így voltam. Kékszakállú-felvételeket böngésztem, és megtaláltam annak a 2009 júliusi szombathelyi előadásnak két részletét, amelyre annak idején megpróbáltam eljutni, de vinnem kellett volna mindhárom gyereket is magammal, és még ráadásul egy kísérőt is szerezni kellett volna hozzájuk, hogy az előadás alatt megőrizze őket. Ez a nagy mutatvány néhány nappal később összejött a szegedi Turandot (Rálik Szilvia) miatt, de kb. tíz napon belül kétszer nem, így maradtam le a Kovalik-workshop záró eseményéről, és ugyan a mai napig nem sikerült az egészet egyben még felvételről sem látni, de az elérhető részletek feltétlenül elárulják, hogy érdemes lett volna erőltetni a dolgot. Kun Ágnes Anna később is énekelte még Juditot, sőt vannak ismerőseim is, akik egy későbbi vidéki zongorás előadását gyakran szóba is hozzák, amelyet persze szintén nem láttam. Most már igazán kíváncsi lennék, hogy milyen Judit.

Aki olvasta már a blogomat korábban, az sejtheti, hogy ez szükségszerűen rövidke bejegyzés lesz. Igyekszem ugyan minden esetben megemlíteni az operaelőadások karmesterét, de ennél többről ritkán van szó, mivel nem vagyok zenekritikus, és amennyiben a művet jobban ismerem, van ugyan benyomásom a munkájáról, de nem vállalkozhatom részletes elemzésre.

Geiger Lajos után visszatérek a számítógép által meghatározott sorrendhez, és Beöthy-Kiss Lászlóról lesz szó, aki Megyesi Zoltán váltótársa lesz és Don Basiliót és Don Curziót fogja énekelni, ahogy tette ezt korábban is, az Operaház már 25 éve műsoron lévő rendezésében, sőt egy youtube-felvételnek köszönhetően MOST, a bejegyzés szerkesztése közben arra is ráébredtem, hogy még 2013 márciusában, a városmajori előadások előtt néhány hónappal Gödöllőn tartott Figaróban is ő volt benne. ((Ezen a bizonyos előadáson Hábetler András rendező volt Figaro, Herczenik Anna Susanna, ahogy később is, Kovács István és Mester Viktória pedig már akkor is szerepeltek….- kár, hogy csak most értesültem a gödöllői tévé jóvoltából erről, ha annak idején egy pár nappal vagy héttel később tudom ezt meg, nyilván megüt a guta. Négy év csúszás az ehhez már sok, most pont elég nekem ez legutóbbi hétvége a megemésztésre, három minden bizonnyal formátumos, ámde általam kényszerűen kihagyott előadással…))

Váratlan változás történt a Figaro 2.0 szereposztásában, amelyről néhány nappal ezelőtt értesültem is. Számomra örömteli fejlemény, hogy a harmadik szereposztás Grófja Geiger Lajos lesz, akit 2008. novembere óta figyelgetek – amikor módom van rá -, és lényegesen több mondanivalóm van róla, mint lett volna Nagy Zoltánról, akit mindössze a Bohéméletben láttam. Emiatt soron kívül előre veszem a baritonistát, akiről eddig éppen 33 bejegyzésben emlékeztem meg.

A negyedik művész kerül sorra immár a Figaro 2.0 ajánló-sorozatban, Pataki Bence.

 Megyesi Zoltán és Bucsi Annamária után Miksch Adrienn-ajánló következik, aki a Grófné szerepét énekli majd az Operakaland hét előadásán.

Azt hittem, hogy hamarabb sikerül a második művészt sorra keríteni, sőt biztosra vettem, hogy mivel csak telefonon tudom megírni a szöveget, majd jó tömör lesz. Nem lett eléggé az. Ezzel romba dőlt a legutolsó illúzióm is, de most már mindegy, annak is örülök, hogy fel tudom végre tenni. Egy bejegyzés megközelítőleg tíz nekifutásra.

Az általános áttekintés után jöjjenek a Figaro 2.0-ban fellépő művészek egytől egyig. Ezzel az ajánló sorozattal is jelezni kívánom, hogy a blogom személyes, és elsősorban figyelemfelhívó és nyomhagyó célzattal készül, nem zenekritikát írok. Abszurd ötlet egy szeptemberi előadáshoz július-augusztus folyamán 33 ajánlót írni, de a 21 Figaro-előadás is elég nagy dózisnak tűnik, én pedig így készülök fel az élményre, ezt választottam.

Lassan négy éve volt Hábetler András modernizált Figarójának a bemutatója a Városmajorban. Egy nappal előbb jöttem vissza életem eddigi egyetlen moszkvai kalandjáról, kicsit elégedetlenül, hogy nem sikerült túl soká kint maradni, de meglátva a nyári programban, hogy lesz ez az előadás, megbékéltem a sorssal azonnal. Tudtam, hogy ez nem egy nyári hakni produkció lesz. Az előadás másnapját teljes egészében a blogbejegyzésem megírására fordítottam, és visszaültem a második előadásra is, sőt külön írtam is róla. Nem tudtam nem így tenni. Erősen hatott az előadás, és ez így maradt minden megtekintés alkalmával. (Nem túlzás azt a szót használni rá, hogy katartikus.)

Ez az újranézős-eset akkor valóban extrémnek számított a praxisomban, eddig a Figaróig alig fordult elő, hogy valamire visszamentem, pláne nem azonnal másnap. Nagyon szerettem Hábetler András szellemes fordítását is (a rendezői koncepción túl), amely ugyan nem terjedt ki a teljes darabra de mégis felélénkítette azt, és nagyon örültem annak is, hogy a legtöbb szereplő nemcsak énekesként, de színészként is hiteles volt.

Ebben az első két bejegyzésben megpendítettem az előadás továbbjátszásának szükségességét, és boldog voltam, amikor az Operaház vezetősége felismerve az előadás értékét, először Gördülő Operát csinált belőle a 2015-16-os évadban, és elvitte Szegedre, Győrbe, Kaposvárra, Szolnokra, Miskolcra, Székesfehérvárra és a tavalyi évadban Sopronba is. Aki követi a bejegyzéseimet, azoknak feleslegesen teszem hozzá, hogy minden alkalommal ott lehettem és megírtam az aktuális előadáshoz kapcsolódó gondolataimat.(itt van minden bejegyzés (11 darab) amelyik az előadáshoz kapcsolódik.)

Hábetler András Figarójának az életébe ősszel új korszak köszönt be: Operakalanddá válik, azaz szeptember 25 és október 13 között 19 nap alatt 21 alkalommal fogják három különböző szereposztásban bemutatni az Erkelben a középiskolás korosztálynak.

Nem lesz hosszú ez a bejegyzés, akár megírhattam volna sebtében tegnap is, de annyira nem esik jól elengedi ezt az évadot a 208. előadás beszámolójával.

Még eddig nem történt meg, hogy ugyanazokkal kezdtem és zártam egy szezont, most viszont előre megörültem a lehetőségnek. Augusztus 26-án, Pannonhalmán Teremtéssel indítottam, és most Händel Messiásával fejeztem be. A két esemény közötti összekötő kapocs Vashegyi György és az általa vezetett Purcell Kórus, amely programjain az utóbbi három évben szintén igyekeztem megjelenni, bár ezt mindenféle ütközések miatt kevesebbszer tudtam meg is valósítani, mint ahogy jól esett volna. Arról nem is beszélve, hogy a kórus sokat utazik vidékre, sőt külföldre is, ahová problémásabb követni őket – most éppen egy norvégiai fellépésre készülnek.