Lassan négy éve volt Hábetler András modernizált Figarójának a bemutatója a Városmajorban. Egy nappal előbb jöttem vissza életem eddigi egyetlen moszkvai kalandjáról, kicsit elégedetlenül, hogy nem sikerült túl soká kint maradni, de meglátva a nyári programban, hogy lesz ez az előadás, megbékéltem a sorssal azonnal. Tudtam, hogy ez nem egy nyári hakni produkció lesz. Az előadás másnapját teljes egészében a blogbejegyzésem megírására fordítottam, és visszaültem a második előadásra is, sőt külön írtam is róla. Nem tudtam nem így tenni. Erősen hatott az előadás, és ez így maradt minden megtekintés alkalmával. (Nem túlzás azt a szót használni rá, hogy katartikus.)
Ez az újranézős-eset akkor valóban extrémnek számított a praxisomban, eddig a Figaróig alig fordult elő, hogy valamire visszamentem, pláne nem azonnal másnap. Nagyon szerettem Hábetler András szellemes fordítását is (a rendezői koncepción túl), amely ugyan nem terjedt ki a teljes darabra de mégis felélénkítette azt, és nagyon örültem annak is, hogy a legtöbb szereplő nemcsak énekesként, de színészként is hiteles volt.
Ebben az első két bejegyzésben megpendítettem az előadás továbbjátszásának szükségességét, és boldog voltam, amikor az Operaház vezetősége felismerve az előadás értékét, először Gördülő Operát csinált belőle a 2015-16-os évadban, és elvitte Szegedre, Győrbe, Kaposvárra, Szolnokra, Miskolcra, Székesfehérvárra és a tavalyi évadban Sopronba is. Aki követi a bejegyzéseimet, azoknak feleslegesen teszem hozzá, hogy minden alkalommal ott lehettem és megírtam az aktuális előadáshoz kapcsolódó gondolataimat.(itt van minden bejegyzés (11 darab) amelyik az előadáshoz kapcsolódik.)
Hábetler András Figarójának az életébe ősszel új korszak köszönt be: Operakalanddá válik, azaz szeptember 25 és október 13 között 19 nap alatt 21 alkalommal fogják három különböző szereposztásban bemutatni az Erkelben a középiskolás korosztálynak.
Már most világos, hogy lesznek alapvető eltérések a “Gördülő” előadásokhoz képest: nem csak 12 zenész fog játszani, hanem a teljes zenekar, Köteles Géza hangszerelési újtásait nem hagyják meg csupán két dramaturgialag lényeges ponton (ez várhatóan igazán hatásossá és hosszú távon emlékezetessé válik majd), és eltekintenek a korábbi összes előadást bevezető castingtól is a diákközönségre való tekintettel. A győri vendégjáték óta mikroporttal játszott előadás most megint “natúrban” lesz, azaz mindenkinek a természetes szépségében, erősítés nélkül hallhatjuk a hangját.
A három szereposztásra ránézve, úgy tűnik, hogyha valami nem jön közbe, akkor a Gördülő produkció gárdáját nem szedték szét, az első szereposztásban együtt maradt Fodor Beatrix, Kovács István, Megyesi Zoltán, Farkasréti Mária, Bucsi Annamária, Pataki Bence, Keszei Bori, Cser Krisztián, Kun Ágnes Anna, Szvétek László. A rendező, Hábetler András minden szereposztásban kertész lesz, vele az előadás minden nézője találkozni fog.
Ebből a szereposztásból a kiemelt hat énekes a szerepek “eredeti birtokosai”, már a Városmajorban is ők énekeltek. Öten közülük minden egyes előadásban szerepeltek, míg Kovács István helyett kétszer énekelte más a Gróf szerepét. (Hábetler András Szolnokon beugrással, próba nélkül, illetve Sopronban Káldi Kiss András, aki nyilván már akkor tudta, hogy egy másik szereposztásba bekerül az Operakalandban. Igy lett, bár egy kerek év telik el a két szereplése között….)
Mester Viktória Cherubino volt már a Városmajorban is, de később felváltva énekelte a szerepet Kun Ágnes Annával, és most egy másik szereposztást fog erősÍteni.
Palerdi András lassan két éve, a előadás főpróbáján volt Figaro, és most ismét lesz hét alkalommal.
Mindenki más új beálló, akik közül ugyan többen nem most énekelnek először Figarót – Kiss Andrást sokszor láthattam én is kertésznek, Szabóki Tündét, Miksch Adriennt pedig Grófnénak, Balatoni Évát Marcellinának, Zavaros Esztert Barbarinának, így az ő esetükben inkább az lesz az érdekes, hogy miként fognak ebben a magyar nyelvű, modernizált rendezésben érvényesülni. Ez különösen a Grófnék esetén izgalmas kérdés, Hábetler András rendezésében ez a kiemelt szerep, és az egész előadás Fodor Beatrixra lett kitalálva – minden megtekintés ezt a meggyőződésemet erősítette. Engem minden egyes alkalommal meg is érintett az alakítása.
További szereplők még: Nagy Zoltán (Gróf), Bakonyi Marcell (Figaro), Wierdl Eszter, Molnár Ágnes (Susanna), Heiter Melinda (Cherubino), Ducza Nóra (Barbarina), Vajda Julianna (Marcellina), Beöthy-Kiss László, Kristofori Ferenc (Basilio – Don Curzio), Rácz István, Kőrösi András (Bartolo).
Július közepe van, még több mint 2 hónap hátra van a kalandig. Az Operaház most úgy döntött, hogy a hétvégi előadásokat, amelyekre eddig is problémás volt diákcsoportokat szervezni, meg fogja nyitni a nagyközönség előtt is. Ez még – észlelésem szerint – eddig nem történt meg, de bármikor megeshet. Érdemes figyelni, és az alkalmas időpontban a helyszínre menni. A napi szereposztás már most elérhető, mindenki korábbi benyomásai alapján válogathat, sőt akár megnézheti mind a hármat is, és akkor megláthatja, hogy ugyanaz a rendezés mennyire másként működik, amennyiben mások az énekesek.
A sok megtekintés mindegyike adott új benyomásokat, új gondolatokat, még úgy is, hogy az énekesek alapvetően ugyanazok voltak és egyes esetekben nem is volt nagyon jelentős távolság két előadás időpontja között. Éppen ezért különösen várom, hogy miként fog módosulni az első szereposztás tagjainak játéka az Erkelben, miután leszedik róluk a mikroportot és szembesülnek egy majdnem kizárólag diákokból álló közönséggel (a győri előadáson élhették ezt át egyedül), és miként fog működni a másik két új szereposztás. Már most foglalkoztat a gondolat – egyben nyugtalanít is -,miként fogom tudni megszervezni, hogy a lehető legtöbb előadáson ott lehessek, és még ennél is jobban: hányszor leszek képes nézőként alkalmas állapotba hozni magamat, hogy akár kétszer is megnézzem a valóban legkedvesebb operámat egy-egy napon, extrém esetben 8 napon belül 13 alkalommal…
Ezekre a kérdésekre mind lesz válasz október közepéig. Minden megtekintett előadásról naplószerűen (röviden, nem részletes kritikát) készülök írni, bár nehezen tudom magam elé képzelni azt a mezei nézőt, akit 3 héten át foglalkoztatna ez az előadás, és lenne kedve ezt majd végig is olvasni. (A kaland két része közötti öt pihenőnapon majd igyekszem prózai előadásokkal kicsit színesíteni a képet, de ha minden a terveim szerint alakul, akkor szept. 25- okt. 13 között a napi ajánlókon túl csak ez lesz a blogomon, ha tetszik, ha nem. Persze tudjuk, hogy néha az ember egy órára se tud biztosan tervezni, így némi fenntartással írom ezt le.)
Akinek viszont MOST van szüksége a Figaróra, az addig is elmehet az Óbudai Társaskörbe, ahol a kertben nyilván jó élmény lesz a darab július 28-án és 29-én. Sajnos én semmiképp nem mehetek, viszont örülnék, ha kapnék privátban vagy nyilvánosan valamiféle élménybeszámolót az előadásról, hátha van akinek sikerül eljutni rá.
A sorozatig még éppen 66 nap van hátra, én pedig elhatároztam, hogy a szereplő művészek mindegyikéről felteszek addig külön ajánlót a Mezei néző FB-oldalára, ráhangolódásként. Most úgysem jutok el egy előadásra se, és ugyan rengeteg minden történik még addig, de ezt várom legjobban. Nem lesznek hosszúak ezek a szövegek, de igyekszem hangmintát is mellékelni az énekesekhez. Ahogy végignéztem a harminc szereplő névsorát, nekem mindenkihez fűződik élményem, van akihez elég sok is, így talán nem lesz kihívás egyenként 4-5 mondatot írni. Ráhangolódásnak nem lesz rossz foglalatosság.
(Mivel nehezen jutok nethez, nem minden nap, szabálytalan időközökben jönnek és a sorrendet pedig számtógéppel sorsolom ki, ne legyen egészen kiszámítható…)
PS. 1. 2017.07.28.
Tegnap kaptam a hírt : Nagy Zoltán helyett Geiger Lajos lesz a harmadik Gróf. Miután 2008. novembere óta figyelem a Művészt, ez számomra örömteli fordulat és mivel ő "nem vett részt" a sorsoláson, amint lesz lehetőségem, soron kívül megírom róla az ajánlót. Mondanivalóm az van...
