Azt hittem, hogy hamarabb sikerül a második művészt sorra keríteni, sőt biztosra vettem, hogy mivel csak telefonon tudom megírni a szöveget, majd jó tömör lesz. Nem lett eléggé az. Ezzel romba dőlt a legutolsó illúzióm is, de most már mindegy, annak is örülök, hogy fel tudom végre tenni. Egy bejegyzés megközelítőleg tíz nekifutásra.
A Figaro 2.0 összes eddigi előadásán Barbarina szerepét énekelte, és most további hét előadása lesz az Operakalandban is. Hábetler András rendező felnövelte Barbarina szerepét és a cselekménynek egy jóval korábbi pontján is behozza. Látunk egy néma szobalányt, aki jelentőségteljesen összekacsint a Grófnéval, ugyanakkor egy pillantásából is érezzük, hogy közelebbii ismeretségben áll a Gróffal is. Az előadás egyik legmagabiztosabb szereplője, aki képes az érdekeit érvényesíteni. Ez a határozottság vonzó nőiességéből fakad, illetve abból, hogy nem sokat tépelődik azon, hogy mit kellene tenni. Nem hagyható figyelmen kívül, ha a színpadon van. Barbarina szerepe valóban nem hosszú, de éppen azért, mert igazán életre kelt az énekes által, a néző vele kapcsolatban sem érzi (ebben a rendezésben), hogy „a futottak még” kategóriába tartozik.
Bucsi Annamária 2006-ban, amikor megjegyeztem magamnak a Kovalik-féle Mozart-maraton kapcsán (ahogy az elsőként sorra került Megyesi Zoltánt is), hasonlóan feltűnő jelenség volt, ugyancsak a Figaróban, de Marcellinaként. (Vannak róla még korábbi emlékképeim is 2004-ből, a szintén Kovalik Balázs által rendezett Artemisz diadalából is.)
Aki ismeri a Figarót, az tudja, hogy ez a bizonyos Marcellina, akinek a címszereplő házasságot ígért, valójában annak elveszett anyja, tehát legalább húsz évvel idősebb. Igazán meghökkentő választás volt a szerepre a húszas éveinek még bőven az első felében járó énekesnő.
Ez a rendezői döntés nemcsak a ráismerés jelenetének valószínűtlenségét húzta alá, illetve az előadás játékosságát erősítette meg, de az előadás fő vonalát is érintő üzenetet is hordozott. A Figarót felületesen nézve lehet valakinek az a benyomása, hogy a kellően nem eléggé elítélhető nőcsábász gróf el akarja csábítani az ártatlan jófiú szolgájának menyasszonyát, de ez a kép ennél jóval árnyaltabb.
Bucsi Annamária a viccek "klasszikus szőke nő" figuráját is eszünkbe juttatta, legegyszerűbben szexbombának lehetett volna minősíteni. Ragyogóan szép, ahogy fényes esőkabátjában, miniszoknyában és tűsarkúban ide-oda tipegett és biztosra vehető, hogy korábban Figaró valóban házasságot ígért neki egy önfeledt pillanatában.
Ez a Marcellina, akit feltehetően mind a férfi, mind a női nézők kigúvadt szemmel bámultak, sokat adott hozzá az előadáshoz, ráadásul remekül szólt a Marcellina-ária is, amelyet Kovalik Balázs nem húzott ki a darabból. (Ezt sem szokták bent hagyni, akár a Don Curzio áriát, más rendezésben nem volt szerencsém hozzá soha.)
Bucsi Annamária feledhetetlen jelenség volt, és talán akkor is ezt mondanám, ha csak egyszer néztem volna, nem mind a négyet, ahányszor 2006 és 2007 folyamán ment a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében.
A Maraton legtöbb résztvevője – Kovalik-tanítványok voltak - ezek után kezdett feltünedezni az Opera műsorában, nem kellett túlzottan erőlködni ahhoz, hogy meghallgassam őket. Voltak akik viszont nem, és mivel éppen az Operettszínházba évekig sem fordultam meg, csak némi csúszással vettem észre, hogy Bucsi Annamária (illetve a "konkurenciát' - Susannát - éneklő Geszthy Veronika is) itt látható néha, így miatta el is mentem egy - két előadásra. ((Ahogy később kiderítettem, énekelt Szegeden, Debrecenben és Kaposvárott is, de a vidéki előadások megnézése a három gyerek mellett végleg irreális gondolatnak tűnt jó ideig, így lényegében a műsor határozta meg, hogy kiket és mennyit nézek. Nem mentem utána vidékre, ahogy Kovalik Balázs után sem utaztam eddig még el Münchenbe. Egy miskolci előadását láttam, a Titkos házasságot.))
Az énekesnő valóban erős színpadi jelenség, ezekből a későbbi előadásokból is megerősítést nyert, sőt két éve a Spinoza Színház Popperájából az is kiderült, hogy jól érvényesül akkor is, ha prózai színdarabban szerepel. Van kisugárzása és nem hatnak mesterkélten a mondatai, nem olyan, mintha egy operaénekes beszélne.
Aki nézné, leggyakrabban Hábetler András több saját operabeavató szándékkal készült produkciójában lelhet rá.
Nem mondható el, hogy túl sok felvétel árasztaná el a youtube-ot, amelyből igazán jó képet kaphatna valaki művészetéről. A kevésből a három percnél alig hosszabb János vitéz-részletet linkelem be, kár, hogy a Barbarina-ária nincs fent, az lenne pedig az igazi. De majd élőben, szeptember 25-től...
