Váratlan változás történt a Figaro 2.0 szereposztásában, amelyről néhány nappal ezelőtt értesültem is. Számomra örömteli fejlemény, hogy a harmadik szereposztás Grófja Geiger Lajos lesz, akit 2008. novembere óta figyelgetek – amikor módom van rá -, és lényegesen több mondanivalóm van róla, mint lett volna Nagy Zoltánról, akit mindössze a Bohéméletben láttam. Emiatt soron kívül előre veszem a baritonistát, akiről eddig éppen 33 bejegyzésben emlékeztem meg.
Geiger Lajost a Pomádéban láttam meg először, lassan kilenc éve ennek. Egy jókiállású és különösen magas operaénekesről van szó, aki a valóban szép árnyalatú bariton hangja nélkül is megnyerő jelenség. Jó ránézni, és jó kisugárzása is van.
2008-ban még pályakezdőnek számított és azóta is folyamatosan kap sok, de nem igazán nagy kaliberű feladatot az Operaháztól. Igazán hosszan kevés előadásban lehet a hangját hallani, de amikor igen, akkor az nagyon jól esik. Egyik legnagyobb operaházi sikere a Szerelmi bájitalban, illetve A tenorban volt, utóbbiban éreztem, hogy a rendező ténylegesen is épített rá. A tavalyi Bohémélet 2.0-operakaland előadásaiban is szerepelt.
A Figaro 2.0-ban most szintén Miksch Adrienn partnere lesz, akivel már A tenorban is, sőt idén a pécsi Macbethben is összeszokhattak.
Az elmúlt kilenc évben a pesti apró szerepek mellett vidéki helyszíneken, ahol egyáltalán operát játszanak Magyarországon mind megfordult Geiger Lajos, és főszerepeket játszott. Miután nekem jellemzően probléma a vidéki városokból a visszajutás, mivel nincs éjszaka tömegközlekedés, elmondhatom, hogy sok előadásáról tudtam, amit végül nem láthattam, és mindössze a miskolci Don Giovanniban (2014-ben) és az idei pécsi Macbethben nézhettem meg.
A Figaro 2.0 nagyon jó lehetőség lesz számára, jó, hogy egy igazi nagy főszerepben is hallható lesz Pesten is, amely „rendesen” ki van dolgozva, színészileg is kihívás, és megnézve a szereplőket látható, hogy egy „jó kémiájú” csapat jön majd össze a harmadik szereposztásban is, és ennek egyik meghatározó embere lehet majd éppen Geiger Lajos. (Lesz miről írni majd...)
Megfelelő alkata van ahhoz is, hogy elhiggyük, hogy sikeresen udvarol sok nőnek, és ahhoz is, hogy elhiggyük, hogy tart magának egy személyi edzőt, mert fontos számára a sport is. Talán hihető lesz a happy end is, ráadásképpen.
Külföldi meghívásai is vannak,például énekelt tavaly Svájcban Tell Vilmost – ez az, amiről tudok, illetve egy idei kassai meghívásról a Nabucco címszerepére.
Hatalmas túlzás lenne azt mondani, hogy foglalkozik ismertségének fokozásával, vagy akár csak azzal is, hogy a facebook-on közhírré tenné a közelgő előadásait. Az egyik „legnormálisabb”, művész-allűröket teljes egészében nélkülöző emberről van szó, akinek kedves szerénysége feltétlenül hat arra, aki csak néhány mondatot is vált vele.
Éppen ezért, mert nem próbálja magát népszerűsíteni, a youtube-on is alig van jelen, és ami felvétel van, azt is mások tették fel róla. Most meghallgatásra egy nagyon izgalmas duettet javaslok a Simone Boccanegrából (2007-es operavizsgája volt), amely megéri a befektetett majdnem tíz percet – én gyakran meghallgatom. Partnere a felvételen az a Cser Krisztián, aki az első szereposztás Figarója lesz, így csak akkor kerülnek majd össze a Figaro 2.0-ban, ha valami rendkívüli esemény miatt valamelyik szereposztás „vegyes” lesz. Majd elválik.
Várom a harmadik szereposztás előadásait is, most talán még inkább mint eddig. Már „csak” két hónap van hátra, sőt valamivel kevesebb, szeptember 25 hétfő délután négy óráig…
