Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (83) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (97) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (34) Ascher Tamás (27) Átrium (50) Bábszínház (35) Bagossy Levente (23) Bakonyi Marcell (26) Balatoni Éva (22) Balázs Andrea (20) Balczó Péter (40) Balga Gabriella (35) Bálint András (23) Balsai Móni (27) Bányai Kelemen Barna (26) Bán Bálint (26) Bán János (21) Baráth Emőke (24) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (55) Benedek Mari (65) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (32) BFZ (35) Bodor Johanna (20) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (22) Bretz Gábor (90) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (31) Centrál Színház (38) Chován Gábor (23) Csákányi Eszter (26) Cseh Antal (48) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (285) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (33) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (47) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (27) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (41) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (24) Erdős Attila (25) Erkel Színház (148) Évadértékelés (43) Fábián Péter (22) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (22) Fehér László (20) Fekete Ádám (20) Fekete Anna (22) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (27) Ficza István (27) Ficzere Béla (20) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (87) Fischer Ádám (32) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (32) Friedenthal Zoltán (20) Fröhlich Kristóf (20) FÜGE (38) Fullajtár Andrea (38) Füzér Anni (20) Gábor Géza (90) Gálffi László (26) Gál Erika (53) Gazsó György (22) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (21) Göttinger Pál (47) Gyabronka József (21) Gyulay Eszter (26) Hábetler András (97) Haja Zsolt (44) Hajduk Károly (21) Hamvai Kornél (20) Hartai Petra (24) Hegedűs D. Géza (31) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (21) Hevesi László (22) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (22) Horti Lilla (21) Horváth Csaba (33) Horváth István (42) Ilyés Róbert (23) Izsák Lili (29) Járó Zsuzsa (21) Jordán Adél (27) Jordán Tamás (25) Jurányi (85) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (28) Kálmándy Mihály (43) Kálmán Eszter (48) Kálmán Péter (41) Kálnay Zsófia (57) Kamra (42) Kardos Róbert (22) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (46) Kaszás Gergő (22) Katona (130) Katona László (33) Kékszakállú (69) Kerekes Éva (31) Keresztes Tamás (34) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (26) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (40) Kolibri Színház (26) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (46) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (24) Kovács István (55) Kovács János (23) Kovács Krisztián (28) Kovács Lehel (23) Kovalik (31) Kováts Adél (28) Kulka János (22) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (22) László Boldizsár (26) László Lili (22) László Zsolt (43) Lengyel Benjámin (22) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (28) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (37) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (105) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (33) Mészáros Blanka (26) Mészáros Máté (25) Mészöly Anna (20) Miksch Adrienn (46) Miskolc (60) Mohácsi János (33) Molnár Anna (23) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (44) Mucsi Zoltán (50) Müpa (122) Nagypál Gábor (31) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (32) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (38) Nyári Zoltán (38) Ódry Színpad (68) Ónodi Eszter (20) Opera (636) opera (31) Operakaland (44) Operettszínház (20) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (64) Orlai Tibor (107) Ötvös András (23) Őze Áron (28) Palerdi András (46) Pálmai Anna (33) Pálos Hanna (28) Pál András (51) Pasztircsák Polina (36) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (65) Pesti Színház (26) Pető Kata (33) Pinceszínház (27) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (26) Porogi Ádám (31) Purcell Kórus (26) Puskás Tamás (24) Rába Roland (25) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (60) Rajkai Zoltán (22) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (33) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (76) RS9 (29) Rujder Vivien (33) Rusznák András (22) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (37) Scherer Péter (36) Schneider Zoltán (37) Schöck Atala (57) Sebestyén Miklós (26) Sodró Eliza (27) Spinoza (21) Spolarics Andrea (22) Stohl András (35) Stúdió K (22) Súgó (73) Sümegi Eszter (25) Szabóki Tünde (26) Szabó Kimmel Tamás (20) Szabó Máté (53) Szacsvay László (25) Szakács Györgyi (21) Szamosi Zsófia (25) Szántó Balázs (21) Szappanos Tibor (32) Szegedi Csaba (40) Székely Kriszta (28) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (47) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (29) Szilágyi Csenge (20) Szirtes Ági (31) Szkéné (61) Szvétek László (35) Takács Kati (20) Takács Nóra Diána (23) Takátsy Péter (29) Tamási Zoltán (27) Tarnóczi Jakab (21) Tasnádi Bence (37) Thália (109) Thuróczy Szabolcs (27) Tihanyi Ildikó (22) Török Tamara (29) Tóth Zsófia (22) Udvaros Dorottya (21) Ullmann Mónika (23) Ungár Júlia (21) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (30) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Városmajori Színpad (21) Vashegyi György (36) Vida Péter (24) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (26) Vígszínház (60) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (34) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (57) Znamenák István (42) Zöldi Gergely (21) Zsótér Sándor (82) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

2012.ápr. 23.

A Gózon Gyula Színház vendégjátéka ez a Tháliában. Furcsa dolog ez, hogy egy budapesti színház a városon belül szükségesnek tartja a vendégjátékot, elég gyakori jelenség. Jelzi azt, hogy nem vagyunk túl mozgákonyak és nem szívesen utazunk előadások miatt.

A Gózon Budapest külterületén működik, de mégis elő mertek venni mai magyar szerzőtől  darabot. Schwajda György Himnuszáról van szó. Két jelentős előadás volt korábban belőle, ebben Vasvári Emese tündököl és elég jó partnere Kuna Károly is. A rendezés kevésbé szerencsés, az ehhez hasonló daraboknál az az érzésem, jobban hatna, ha éppenhogy nem akarnának semmit kitalálni, hanem a szereplők egymáshoz fűződő kapcsolatának kiemelése lehetne a cél.

Ha látjátok a műsorban és nincs túl messze tőletek a színház, érdemes megnézni. (A színház falusias környezetben van, önmagában is élmény az atmoszféráját megtapasztalni. Aki az Örs Vezér tér környékén lakik, annak közel van - onnan van direkt busz.)

2013. márc.2. - a feltöltés ideje: Még mindig emlékszem, hogy volt néhány effekt, amelyek a jelenetek elválasztását szolgálták, de egészen idegesítőek voltak. Annyira viszont nem voltak érdekesek, hogy most még emlékezzek is rájuk. Vasvári Emesét tényleg jó lenne többet látni. 

Címkék: Kuna Károly Himnusz Vasvári Emese Thália Gózon Gyula Színház

Szólj hozzá!

2012. április 22.

Hatalmas meglepetés volt az, hogy láttam egy valóban jó előadást a Magyar Színházban. Kritikusok ösztökélésére vettem magam rá, hogy megnézzem M. Koltai Gábor előadását a Stúdióban, amit egy Shakespeare-kortárs (John Ford) reneszánsz horrorjából készített. Az előadás címe: Kár, hogy kurva
Az előadásban patakzik a vér, valóban horror - de épp a túlzások miatt a tragédiába erősen vegyül komikus elem. A több jó férfi színész helyett egyedül Balsai Mónit említeném név szerint, akit korábban - csalódással - többször is szemléltem, de most tényleg jó volt és ennek külön örültem.
A színészi összjáték számomra azt bizonyította ismét, hogy a rendezőnek kulcsszerepe van - és lehetne még a Magyar Színházban is több jó előadást létrehozni.
(A Házasságon innen és túl - ilyen szintén és többen esküsznek rá, hogy a másik Háy János darab (Háromszögek) szintén jó ill. a Macska a forró bádogtetőn is az. Ennyit a Magyar Színházról. Lehet, hogy őket is megszüntetik, időszerű lenne ezeket idén még megnézni, ha gondoljátok.)

márc.1.: Azóta a többi említett előadást is láttam, érdemes volt. Lásd a többi bejegyzést.

Címkék: Magyar Színház Balsai Móni Koltai M. Gábor

Szólj hozzá!

2012.ápr.19.

Régi adósságomat pótoltam a Závada Pál regényéből (Idegen testünk) írt Magyar ünnep c. előadás pótlásával a Nemzetiben.
Ez az az eset, amikor a regénynél és a darabnál jobb az előadás. Tele van élő zenével, de ennek ellenére a magyar történelem egyik neuralgikus időszakát elemzi a mű - Erdély visszacsatolását ill. a magyarság hozzáállását a zsidókérdéshez. Nem mondanám felhőtlen szórakozásnak, de ez is fontos előadás, van min elgondolkodni. (Alföldi-rendezés ez is, Nagy Mari, Znamenák és Söptei Andrea kiragyognak)

2013.márc.2. - a feltöltés ideje

Az előadás ennyi kommentárt kapott eredeileg, mert tíz másikkal együtt került közös hírlevélbe. Gondoltam 5 sort csak elolvasnak egy-egy produkcióról. Ki tudja?

Ez volt az az előadás, amelyet sokszor kitűztem, halogattam, majd egy villamos kimaradása miatt késve értem oda. Emiatt a második alkalomra már rákészültem, elolvastam a regényt és a darabváltozatot is. Emiatt nem tudom megítélni, hogy mit fog fel a történetből és az előadás mondanivalójából is az, aki minden háttérismeret nélkül megy oda. Nem biztos, hogy sokat, de nyilván erősen függ attól, hogy a néző mennyi történelmi ismeretet szedett össze élete folyamán. Ez a Hamlettel ellentétben (amelyet egy héttel korábban láttam) éppen nem a naív nézőnek szól, ehhez az előadáshoz fel kell kapaszkodni.

A röptében megemlített színészekre még mindig emlékszem. Sőt a kórus néhány tagjára is. (Egyikük énekel a Thelma és Louise-ben is, lsd. Sanyi és Aranka Színház.)

Nem hiszem, hogy ez az előadás túlélheti az igazgatóváltást. Kár érte.

Címkék: Nemzeti Alföldi Znamenák István Nagy Mari Söptei Andrea Magyar ünnep

Szólj hozzá!

Az Örkény  repertoárját nyilván erősítette a Peer Gynt bemutató, amit a múlt hétvégén már látni lehetett. Ascher Tamás rendezte és a társulat szinte minden tagja szerepel benne. Egyikőtök fórumbejegyzéséből nekem világosan átjött, hogy ez egy kihagyhatatlan előadás.
Kerekes Évát dicsértem nektek Nóraként (a Jelinek-darabban). Ezek után  önmagában az is érdekes lehet, hogy Aase-szerepéből mit csinál. Nyilván nem anyót. Ha eddig vártam, talán kivárom a tizedik előadást. 

Eddig az egy évvel korábbi ajánlóm szövege, majd az előadásról: 2012. április 18.

Az előadás (= Kaisers TV, Ungarn) másnapján ismét Stefanovits Angélába botlottam, ezúttal a szokásos kislány szerepeinek egyikét vezette elő - rendben. A Peer Gynt nem tökéletes előadás (szóljon, aki látott már ebből a darabból olyat, ahol a második rész sem ült le?), de nagyon jó a főszereplő, erősek a többiek és sok jó részlet van benne. Szinte alig van díszlet - attól tartok, hogy ez is a válság jele vagy legalább részben akartak erre is reflektálni. (Nem mintha hiányzott volna.) A színházi helyszínre való utalás hangsúlyos.

Érdemes megnézni, összességében ez egyértelmű számomra. Ez nem 1,5 óra non-stop nevetés, mint a Kaisers TV - de leköti az embert többnyire és itt is van min elgondolkodni.

2013. márc.2. - Erre a pár sorra futotta. Polgár Csaba Peerje megmaradt mostanáig. 

Címkék: Örkény Színház Polgár Csaba Kerekes Éva Stefanovics Angéla Szandtner Anna Ascher Tamás Peer Gynt

Szólj hozzá!

2012.ápr.17.

Szkéné - Kaisers TV, Ungarn
Az ötlet fantasztikus: Kossuth és Petőfi elfoglalja a Császári TV-t, majd a jövőből érkező információ segítségével győzelmet is aratnak a magyar csapatok. Jól elhelyezett poénokon lehet szórakozni. Vannak olyanok, akik Petőfit a Toldi írójaként ünneplik.
Az én hahotázásom azért lett halkabb, mert épp aznap javítottam ki 29 olyan dolgozatot, amelyben 6 tanuló tekintette az Egy gondolat bánt engemet írójának József Attilát. Ilyen poénokért nem kell 1500 Ft-ot fizetnem normál esetben (szerencsére?)...
Természetesen az előadás tele van aktuálpolitikai viccekkell is, mondanom sem kell.
A rendes ár 2500, nagyon elfogy - mert tényleg nagyon izgalmas az előadás. Több mint 10 éve egy Pintér Béla előadásban nagyot csalódtam (Népi rablét),  valahogy nem kötött le sehogy sem. Azóta nem néztem meg számos nagyrabecsült előadását, csak a kritikákat olvastam róluk. Most kedvet érzek ahhoz, hogy a többivel is megpróbálkozzam, mert ez zseniális előadás. A részleteket nem ragazom, a poénokat nem lövöm le.
Jó volt látni, hogy van még alkotócsoport, amely töretlenül dolgozik a válság ellenére és van saját közönsége is.
Stefanovics Angéla nagyszerű benne, de Thuróczy Szabolcs mint Kossuth és Pintér Béla Petőfiként talán még nagyobb élményt ad.

2013. márc.2.feltöltés: a Kritikus díj átadáson Stefanovics Angéla megkapta a legjobb mellékszereplő díját.Örülni lehetett ennek. Nekem is ez volt tavaly a legjobb alternatív előadásom, sőt a tavaly nézett 167-ből az akárhogy nézett top 10-be is besoroltam volna gondolkodás nélkül. Újra kell nézni. Hosszú várólista van rá, két hónap az átfutás, de még van ebben is akár tíz év, addig befér mindenki, aki nagyon akarja.

Az előadás kapcsán ami még eszembe jutott: milyen jó, hogy Pintér Béla független alkotó és nem pályáztatják meg a Pintér Béla Társulat vezetői posztját. Ebben a mai helyzetben még lehet, hogy nem kapná meg.

Címkék: Szkéné Pintér Béla Thuróczy Szabolcs Mucsi Zoltán Stefanovics Angéla

Szólj hozzá!

A 2009. október 9-i főpróba után nagy kihagyással, 2012. ápr. 16.-án néztem újra Mácsai Pál rendezését az Örkényben. Először nyolc éves lányommal, aki egészen a hatása alá került. Vilma már ez előtt megnézte a MüPá-ban a teljes Ringet, nekem nem voltak kétségeim, hogy egy "komolyabb" prózai előadást is élvezne. Ez volt az első ilyen alkalom, egy Örkény-előadás az Örkény Színházban. Másodszor gimnazistákat vittem, akik nem járnak színházba. Nekik is eléggé tetszett, ugyanakkor voltak olyan megoldásai a rendezésnek, amelyeket vagy nem értettek, vagy nem értettek vele egyet.

Az előadás fő specialitása az, hogy Mácsai dramaturgjával, Gáspár Ildikóval együtt visszanyúl a darab forrásához, a kisregény-változathoz. Ezt az idei évadban bemutatott Tótékban még ennél is hangsúlyosabban teszi meg. Nem először nyúlt a darabhoz Mácsai, 1991-ben Veszprémben, majd 1994-ben a Pesti Színházban is megrendezte az Örkény által dramatizált változatot. Utóbbi előadást én is láttam és nagyon szerettem. Tábori Nóra igazi Orbánné volt (később Vári Évát is el tudtam egy másik igazinak fogadni egy pécsi előadásban), Tolnay Klári pedig Giza. A többi szereplő (Venczel Vera, Várnagy Zoltán, Börcsök Enikő, Barta Mária, Szabó Sándor, majd később Miklósi György) is mély nyomot hagyott. Szerethető, működő, jól megcsinált Macskajáték volt. Nem nagyon emlékszem, hogy bármi hiányérzet maradt volna bennem. Eléggé szeretem magát a darabot ahhoz, hogy akárhányszor is meghallgassam-megnézzem és minden alkalommal élvezni tudom. 

Valami azt súgja, hogy Mácsai, aki nem szokott szakmányban rendezni, szintén eléggé szeretheti a szöveget. Nem üzleti okokból vehette elő annyiszor, hanem nyilván azért, mert úgy érezte, hogy dolga van vele. A 2009-es színrevitelkor nyilván szeretett volna a már bejárt úttól eltérni és többet nyújtani, mint korábban. Emiatt volt célszerű más szövegeket is beemelni.

Az előadásban nagy súlya van a monológoknak, a legemlékezetesebb számomra éppen az, ahogy Pogány Judit Orbánnéként vidéki utazását meséli el, ahogy egészen feleslegesen Viktor után ment. Az előadás szándékosan váltogatja a narrációt és a "cselekményes" részeket. A darab címadó jelenetét, ami egyértelműen ziccer lenne a színészeknek, egyáltalán nem is jelenítik meg. Szövegközpontú színház ez, de a színészek bírnk olyan erős jelenléttel, hogy a hatás nem marad el. Pogány Judit mellett Gizaként ott van Molnár Piroska, Paulaként pedig Csomós Mari. Roppant erős ez a hármas, de méltó volt hozzájuk Viktorként Végvári Tamás, aki majdnem egy évadon keresztül játszotta ezt utolsó szerepeként, majd Jordán Tamás. Természetesen alkatuknál fogva eltérőek voltak a szerepben, de mindketten hitelesek. Békés Itala kellően gonosz mint Cs. Bruckner Adelaida, Kerekes Éva bájos Egérke, Polgár Csaba és Szandtner Anna szintén megmutatják a maguk igazságát is abban a nagyon kevés jelenetben, ahol színre léphetnek. 

Ami engem először jobban, másodszor már kevésbé zavart, hiszen előre tudtam, hogy mire számíthatok: a színpadkép. Egy teljesen üres színpadot látunk, amely az Örkényhez képest a legnagyobb mértékben ki van tágítva. Van az előtérben egy két ócska asztal, de erősen emlékeztet egy lepusztult műv.házra, sőt a korábban a Katonában hosszan futó Ivanovra még ennél is inkább. Az első nézés alatt hosszan gondolkodtam, hogy milyen okai lehetnek ennek, de aztán azzal a feltételezéssel zártam le, hogy biztosan egy lelki térről van szó és nyilván arra utal a rendező, hogy ennyire kiüresedett az életünk. Akár igaz ez, akár sem, a színészek ennek a megoldásnak a dacára is nagyon elevenek, betöltik a teret, lekötik képzeletünket és nyomot hagynak. Megjelenik a kisember nagy drámája, aki élete alkonyán jön arra rá, hogy egész életében hazudott mindenkinek és önmagának leginkább. A mű lényege ebben a köntösben sem vész el, olyannyira nem, hogy most a bejegyzés idején, 2013.június 9-én is úgy éreztem, ennél rövidebben nem intézhetem el. Talán jövőre nézem harmadszor is.

Színlap

Címkék: Örkény István Örkény Színház Mácsai Pál Molnár Piroska Kerekes Éva Jordán Tamás Pogány Judit Macskajáték Csomós Mari

Szólj hozzá!

Aki NAGYON (!) szereti Udvaros Dorottyát és Hernádi Juditot, az nézze - aki nem vágyik annyira rájuk: ne.

Én 30 évvel ezelőtt boldog lettem volna, ha láthatom Hernádit - most egy korrekt, kommersz, valamelyest szórakoztató, ámde gyengén (= nem túl érdekes a történet) megírt darabból készült előadást láttam , már elfogultság nélkül. (Ascher rendezése működik, de semmi rendkívüli.) Esélyt ad a két színésznőnek az éneklésre és nem rossz őket hallgatni. A prózai részek kevésbé kötik le a nézőt. Egy részben megy.

2013.márc.2. - a feltöltés ideje: Az előadásból valóban csak emlékfoszlányok maradnak, nem is az a célja. Pillanatnyi szórakoztatás. Sajnos arra is emlékszem is alapvetően unatkoztam annak idején. Ezért volt az első megállapításom, hogy mindkét színésznőt NAGYON kell szeretni, mert kis hozott elfogultsággal értékelni lehet a produkciót. Van rá igény, mert még most is megy.

Címkék: Belvárosi Színház Udvaros Dorottya Hernádi Judit Orlai Tibor Bandy-lányok Ascher Tamás

Szólj hozzá!

Igyekszem a Kamra előadásait még frissen megnézni, amennyiben ez lehetséges. Tadeusz Slobodzianek drámája esetén ez nem sikerült, és olyannyira túltelített volt az előadás, mintha legalábbis egy új Broadway musicalt mutattak volna be. A bombasiker hosszú várólistákhoz vezetett, így a 2011. október 7-i bemutató után csak 2012. ápr. 12-én jutottam végül be. Ez a felfokozott érdeklődés feltétlenül jó előjel volt, különösen abban a tudatban, hogy a Kamra számos minőségi előadását kellett tavaly - érdeklődés hiányában - rövid idő után levenni,  feltehetően a témájuk  és kevéssé ismert szerzőjük miatt (lsd. Szirénének, Bőrpofa, Két lengyelül beszélő szegény román). A mi osztályunk,  a holocaust témájával foglalkozó előadás megtalálta a közönséget és a Kamra egyik legkeresettebb előadása lett. (Ez onnan is látszik, hogy még most 2013. június 10-én, amikor írom a bejegyzést, további három kitűzött előadása van. Mindegyik már egy hónapja eladva.)

Máté Gábor többször is nyilakozott annak kapcsán, hogy az előadástól nagyobb sajtóvisszhangot várt, arra gondolt, hogy majd a színházi közegen kívül is foglalkoznak vele. Ez viszont nem így történt. A kritikusok és a nézők viszont egyöntetűen szerették az előadást. Elég ez? Igen? Nem?

A nagy késlekedés ellenére még október elején elolvastam a darabot a szerző kötetében. ( A kötetnek ez a címadó darabja, hat drámát tartalmaz Pászt Patrícia fordításában, aki más kortárs lengyel szezőket is "felfedezett" nekünk már. Lásd a 2010-es kiadású Fiatal lengyel dráma c. kötetet) Ezek után egészen másként néztem az előadást, mintha a főpróbára tudatlanul ültem volna be és a cselekmény fordulatai újdonságként hatnak rám is. Az előismeretek ellenére is erős hatást kelt az előadás, megrázó. Egy iskolai osztály tanulóinak életsorsát követhetjük végig. Ami új és szokatlan: az osztály tagjai eltérő korúak, ahogy ez a Színlapra nézve már előre látható. Minden szereplőt olyan idős színész alakítja, amilyen az illető a halála idején volt. Így kerülnek össze a színház nagy öregjei (Haumann, Bodnár Erika, Szacsvay, Bán János, Újlaki Dénes) a középgenerációval (Pelsőczy, Takátsy, Rajkai)  és az egészen fiatalokkal, a tavaly még egyetemi hallgató Pálos Hannával és Dénes Viktorral. A díszlet is egy iskolai osztályt idéz, és a jeleneteket feliratok is jelzik. A tanulók iskolai egyenruhában vannak, ez még inkább kiemeli az életsorsuk közötti különbségeket.

Megrázó az előadás, de ha valaki az említett "Fiatal lengyel dráma" c. kötetet is végigolvassa, akkor rájön, hogy ez szervesen beilleszkedik a kortárs lengyel dráma vonulatába, mert hasonlóan kemény hangú darabokból van jónéhány. Mintha a lengyelek jóval több figyelmet fordítanának múltjuk megértésére.

A  Katona színészei esetén több mint közhely ismét az a megállapítás, hogy mindenki ragyog és a többiek játékát is megvilágítja. Igazi csapat. Ez az előadás is hosszú szériát fog futni, éppen addig játsszák majd, amíg a szereplők meg nem unják.

Címkék: Katona Rajkai Zoltán Takátsy Péter Kamra Haumann Péter Bán János Szacsvay László Pelsőczy Réka Bodnár Erika Pálos Hanna A mi osztályunk Újlaki Dénes

Szólj hozzá!

2012. április 12. du 15h
Ebben az esetben is díszlet-spóroló ötletet vet be Alföldi. Ha már a támogatásait drasztikusan csökkentették, megpróbál kis rezsivel mégis látványos előadást kiállítani. Mert látványos ez így is. A nézőtéren és az előszínpadon játszódik a darab, a nézők pedig betöltik a színpad nagy részét kitevő dobogót. Tényleg betöltik, elfogynak a jegyek percek alatt. (Ne felejtsük el, hogy bérletesek is vannak, akik érvényesíthetik az igényt - és itt az év vége. Egyértelműen ez a legolcsóbb megoldás, ha valaki a Nemzeti előadásait látni akarja, főleg a diákbérlet, 3000-ért 3 előadás verhetetlen ajánlat.)

Az előadásról annyit, hogy olyanoknak készült, akik a Hamletet olyan nagy mélységében v. egyáltalán nem ismerik. Alföldi leegyszerűsítette a darab mondanivalóját - egyértelműen a politikai síkot emeli ki.
Minthogy én láttam zseniális Hamletet Bertók Lajos személyében (nem sokkal halála előtt, utolsó bemutatója volt), számomra Szabó Kimmel Tamás még kevés. De kedvező emlékeim vannak László Zsoltról is, aki Hamletként szintén tetszett, bár az Új Színház előadása összességében nem. E két kiemelkedő Hamlet-emlékem mellé sorolódik Kiss Csaba ötszemélyes Hamlet rövidítése 1995-ből, ami mint rendezés volt nagyszerű, annak ellenére, hogy a főszereplő -nekem - nem emelkedett ki 5 fejjel a mezőnyből, mint pl. Bertók, aki teljesen méltatlan rendezésben és partnerekkel volt lenyűgöző, felejthetetlen. Rá emlékeztem vissza az előadás 3 órája alatt. Bertókra, aki a premieren nem ment ki a szünetben sem, végigfeküdt a lépcsőn. Én szintén bent maradtam és néztem, akkor persze nem tudtam, hogy akkor látom utószor. Úgy éreztem, hogy Hamletként fekszik ott, egy pillanatra sem változott vissza. Az előadás végső jelenetében viszont a Claudiust játszó színészt megsebesítette az arcán, akit mentő vitt el percekkel később. Lehet, hogy ez az epizód is súlyos hatással volt rá, hiszen érezhette azt, hogy már veszélyessé vált a túlzott átéléssel.

De vissza a friss-Hamletre:
A darab hordoz nem kevés aktuálpolitikai élt, kacsintgat a néző felé (nyilván nem azokra gondolok, akik a cselekmény követésével vannak elfoglalva) - mintha még a rendszerváltás előtt lennénk, az az ember benyomása.

2013. márc.2.- a feltöltés ideje: miután vagy tíz előadásról küldtem egy közös hírlevelet, ennyivel el is intéztem az előadást, ami nekem inkább csalódás volt, bár elfogadtam, hogy nem én vagyok a célközönség és sokaknak nyilván nagyonis megfelelő  ez.

Annak ellenére, hogy nem ragadott meg, és majdnem 20 perc után elkezdtem unatkozni is, van több mozzanata, ami megmaradt. Még most is előttem van Nagy Mari és László Zsolt kettőse, akik az előadás színészei voltak. Nem annyira "színészkirály és színészkirályné", hanem inkább két hajléktalan szerencsétlen.  Ez a kép nyilván fontos része volt az előadás központi üzenetének, ami a színház és a Nemzeti válságos helyzetére is utalt. Ne felejtsük el, hogy tavaly februárban vette át Dörner György az Új Színházat, már lehetett tudni, hogy bezárják a Játékszínt és a Budapesti Kamarát. A Hamlet bemutatója után egy hónappal ez meg is történt. Emiatt a Hamlet nagyon aktuális színezetet kapott ebben a rendezésben. 

Emlékszem még Hollósi Frigyes sírásójára, aki roppant alázattal játszott kis szerepeket és mindig azt érezte az ember, hogy azt a figurát természetesebben lehetetlen megcsinálni.

Söptei Andrea az utolsó percekben vette át a szerepet Básti Julitól. Ebben a rendezésben Gertrúd is mellékszerepnek tűnik, áldozatnak, aki a sorsát nem nagyon képes alakítani. Nem primadonna-szerep ez most. A Nemzetiben az alázatos háttérjátékos szerepébe nagyon beletanult Söptei Andrea, aki talán két előadást leszámítva (Magyar ünnep, A lócsiszár virágvasárnapja) ehhez kellett, hogy hozzászokjon. Jelentős színész így is, szerencsés a Nemzeti, hogy a kispadon is ilyen tehetségek ülnek.

Tavaly a Hamlet volt az első előadás, amelynél a jegyvásárlási probléma jelentkezett, aztán később a Hazafi - ennyi előkészítés után jutottunk oda novembertől, hogy előbb a nagyszínházi Angyalokra  lett behéz bejutni, most pedig már minden egy nap alatt fogy el. Márc.4 - hétfő reggel 10 a következő időpont.

Címkék: Nemzeti Alföldi Hamlet László Zsolt Szabó Kimmel Tamás Nagy Mari Söptei Andrea Hazafit nekünk! Bertók Lajos

Szólj hozzá!

április
10.

Opera - Arabella

 |  MakkZs  |  Szólj hozzá!

 Richárd Strauss Arabella c. darabját utoljára 1934-ben láthatta a pesti közönség, mármint azok akik sem Bécsbe, sem Münchenbe, sem Zürichbe nem járnak operát nézni. Német nyelvterületen ez egy gyakran játszott mű, sőt a párizsi opera műsorán is látható idén.

Bevallom, korábban fogalmam sem volt az opera létezéséről sem - tehát semmi olyan előkép nem állt rendelkezésemre, amely befolyásolhatta volna az előadás befogadását. Ez a legtöbb esetben szerencsés körülmény.
Alapvetően nagyon szeretem Strausst, de jobban ismerem a "fajsúlyosabb" operáit, tehát az Elektrát, a Salomét. Sejtettem, hogy az Arabellának több köze lesz a Rózsalovag világához. "Szinte operettnek" reklámozzák, ami igaz is lehet - bár a történet happy endje ezerszer fordulhatott volna tragédiába is menet közben. (Sőt ha a létrejövő házasság hétköznapjaiba belegondolunk, akkor szinte esélytelen az ügy. De ne gondoljunk bele, az ilyen történetek az eljegyzésnél véget érnek és a párok valóban boldogan élnek, míg meg nem halnak - az egymásra találással véget is érnek a hányattatásaik. Nem kell nekik párterápia.)
De vissza az előadásra, mielőtt továbblapozol:
Sümegi Eszter elénekli a főszerepet, sőt úgy énekli el, hogy a színészi játéka (ha beszélhetünk erről) illetve saját hangsúlyozott primadonnaisága ellenére el tudja a néző (ha nehezen is) fogadni őt, és elképzeli a negyvenes éveit taposó teltkarcsú hölgyről, hogy egy gyönyörű 16 éves lány.
(Két éve sokkal jobban illett rá a Rózsalovag főszerepe, amiben egy hervadó asszonyt játszott, aki egy sokkal fiatalabb fiúba szerelmes. Szinte megrázó volt. Toscának is hiteles. Sok egyébnek - Arabellának - kevésbé.)
A darabról:
Arabella számtalan udvarlóval rendelkezik, jobbnál jobb lehetőség mindegyik, de  a lány mégis egy titokzatos idegent vár, az Igazit. Nem pusztán egy jó partit akar lebonyolítani, hogy a csőd szélén álló családot megmentse.
Operettes megoldás, hogy ez a titokzatos idegen elég gazdag is, és még feleségül is akarja venni.
A történet további részleteit nem ismertetem, megkereshető.
Nem ez a legostobább operalibrettó, amit megírtak - de elég sok félreértés, álruha és véletlen kell ahhoz, hogy a szerelmesek egymásra találása 3 órán át elhúzódjon.
Számomra az előadás közben sok kérdés felmerült (ha ennyire szegények, miből telik ekkora pompára - egyébként sem illenek a lány karakteréhez a jelmezek - olyan, mintha egy Toscában akarnák majd újrahasznosítani őket, stb stb), megrendezve nemigen van (Bereményi Géza rendezői jelenléte nemcsak a próbákon nem volt érzékelhető, az operaházi rossznyelvek szerint), a díszletek, a mozgások sehogy sem passzolnak a darabhoz. Persze idén szinte minden új rendezés még ennél is rosszabb volt  és ez is fényévekre van a Mefistofele szintjétől. (Természetesen eszembe jutott, hogy Kovalik mit tudott volna ebből csinálni - többet, mint "csak" nézhető előadást.)

Mivel első hallásra fogalmam sem volt, hogy mi van rendben, mi nincs a színpadon, mi is lenne fontos  - az ellenérzéseim homályosan gomolyogtak csak, de alapvetően foglalkoztatott és még most is foglalkoztat a darab.
Az Arabellát eredetileg Sümegi Eszter és Perencz Béla kedvéért vették elő (mindkét szerepben nagyon lehet csillogni), de az utóbbi (aki az idegent játssza) kidőlt a próbák során, ami a karmester hozzáállásához nagyban köthető. Amíg a bariton a kórházban heverte ki a próbafolyamatot, beszereztek egy olyan dán énekest, aki a Metropolitan Operában, Berlinben, Zürichben és a bécsi Staatsoperben is fellépett ebben a szerepben, tehát az egyedüli a mezőnyben, aki rendelkezik némi tapasztalattal a darab kapcsán. (A karmesteren kívül, aki német.)
Ez a férfi főszereplő elegáns, megnyerő férfi és ha jól meggondolom így utólag, nem annyira passzol a bárdolatlan vidéki medvevadász földbirtokos szerepéhez - de amikor a színpadra lép, abban a percben elhiteti a nézővel, hogy ő az Igazi, Arabella nem is választhatna mást. Sőt, még azt is elhiteti, hogy Arabella tényleg annyira nagyszerű, ahogy Strauss megírta.
Megszületik a kapcsolat a két ember között és az ezernyi apró negatívum emléke eltűnik.
Én a magam részéről kíváncsi lettem, hogy másodszor is hatna-e a mű és ezért még egy alkalommal odamegyek Vilmástul.
Az előadás óta elolvastam a műről megjelent EGY szakszerű kritikát (azt nem számítom, aki csak reklámoz és lelkendezik azon, hogy 53o méter selyemből készítették a jelmezeket - éppen ezen lehetett volna spórolni, hiszen úgysem ez a lényeges).
Ez a kritika a főszereplőt, Frank Morten Larsent leminősíti.
Mivel a kritikus számomra szavahihetőnek bizonyult az elmúlt 22 évben, amióta olvasom - eltűnődtem.
Lehet, hogy ez a pasas annyira szuggesztív és annyira jól néz ki, hogy nem vettem észre, hogy nem jó énekes? Lehet.(Megjegyzés: nyilván a többi Operaházban is csak nők voltak a castingon és ők sem vették észre a bariton hiányosságait a középregiszter táján...nyilván így van ez.)
Mindenesetre volt egy jó estém, és hátha lesz még egy, addig pedig szorgalmasan hallgatom a darabot, hátha segít.
Javaslom vállalkozókedvű egyedeknek, hogy szintén nézzék meg, hátha ismét 80 évet kell várni az újabb bemutatóra.

2013.márc.1., feltöltés + némi kiegészítés: kétszer néztük meg Larsent végül és egyszer a konkurenciát (J.Thomas Mayer), aki egy próbával kapta meg a szerepet. A leglényegesebb eljegyzési jelenetben, amikor a szlovén tradíció szerint a menyasszony által hozott vizet a vőlegénynek meg kell innia és aztán eltörni a poharat, hogy végleges legyen a frigy Mayer fogta a poharat és vízzel együtt földhöz csapta. Ez az egy apró gesztus lényegében az egész mű fő mozzanatát teszi tönkre, korábban egy egész  jelenet is ezt a szertartást készíti elő. Nem győzött meg arról, hogy az énekes átélné a szerepét. Larsen játékára viszont most is emlékszem. A zürichi előadásban Rene Flemminggel énekelt és annak a gesztusrendszere egészen beleivódott. Valószínűleg rendezés hiányában hozta magával azokat a mozdulatokat. Emlékezetes volt szerepformálása, jó lett volna viszontlátni.

 Idén Larsen nem lesz, Perencz Béla van beígérve és  az említett Mayerrel lép fel felváltva áprilisban, és májusban (7 alkalom összesen), aki vagy jobban ráért, vagy olcsóbb volt vagy tényleg a kritikusnak van igaza és jobb a hangja, mint Larsené. Mindegy mi az oka, az eredmény a baj. Nekem a dán királyfi hiányozni fog, elbűvölő mosolya a tizedik sorig is hatott. Nosztalgiából visszanézünk erre az előadásra is majd április végén egyszer-kétszer.  (Azért is, mert Perencz Bélát többször láttam kitűzve, mint ahányszor végül énekelt. Legutóbb a Kékszakállúban nem lépett fel.)

Címkék: Opera Arabella Sümegi Eszter Morten Larsen J.Thomas Mayer

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása
Mobil