2013. márc. 25.
Eredeti bejegyzés nem készült valami miatt az előadás után, valószínűleg azért nem írtam róla a hírlevelemben, mert úgysem volt belőle több előadás, semmi értelme nem lett volna egy már nem látható előadásra agitálni az embereket. De rosszul esne, ha semmi nem maradna róla, mert jó emlék. Invenciózus szép előadás volt sok humorral több mint egy év után visszagondolva. Egy olyan előadás, amelyet az alkotói örömmel készíthettek.
Dorota Maslowska darabját 2010 októberében mutatták be a Kamrában, abban az évadban, amit egészében kihagytam. Másfél évvel később 2012. január 25-én a legutolsó előadást csíptem el éppen. A tavalyi évadban igyekeztem megnézni mindent, amit csak érdemesnek találtam az előzőből és ez méltó is volt a Kamra megszokott színvonalához. Kovács Dániel rendezése hosszabb szériát is megérhetett volna, ha ismert a szerző, vannak "nagy nevek" a színészek között. Egy évnél kicsivel több, ennyi jutott nekik. A szereplők között ott volt Borbély Alexandara, akit előbb láttam az akkor frissen készült és szintén jó Bőrpofában, mint ebben a "régi munkájában". Figyelemre méltó színésznő. És még több is van benne, mint amit eddig kihoztak belőle. Szemmel láthatólag a külső adottságait szeretik hasznosítani, sokkal jobb korszaka jön el, amikor többre is kíváncsiak lesznek a rendezők. Dankó István az, akinek még ebben az előadásban egy kicsit kiemeltebb szerepe volt a többieknél, rá is jól emlékszem.
Sajnálatos, hogy a Katonának ezek a merész vállalkozásai rendszerint épp egy évnyit tarthatóak életben, pedig talán épp ez a színháznak a legértékesebb vonala.
Színlap: