2012.ápr.19.
Régi adósságomat pótoltam a Závada Pál regényéből (Idegen testünk) írt Magyar ünnep c. előadás pótlásával a Nemzetiben.
Ez az az eset, amikor a regénynél és a darabnál jobb az előadás. Tele van élő zenével, de ennek ellenére a magyar történelem egyik neuralgikus időszakát elemzi a mű - Erdély visszacsatolását ill. a magyarság hozzáállását a zsidókérdéshez. Nem mondanám felhőtlen szórakozásnak, de ez is fontos előadás, van min elgondolkodni. (Alföldi-rendezés ez is, Nagy Mari, Znamenák és Söptei Andrea kiragyognak)
2013.márc.2. - a feltöltés ideje:
Az előadás ennyi kommentárt kapott eredeileg, mert tíz másikkal együtt került közös hírlevélbe. Gondoltam 5 sort csak elolvasnak egy-egy produkcióról. Ki tudja?
Ez volt az az előadás, amelyet sokszor kitűztem, halogattam, majd egy villamos kimaradása miatt késve értem oda. Emiatt a második alkalomra már rákészültem, elolvastam a regényt és a darabváltozatot is. Emiatt nem tudom megítélni, hogy mit fog fel a történetből és az előadás mondanivalójából is az, aki minden háttérismeret nélkül megy oda. Nem biztos, hogy sokat, de nyilván erősen függ attól, hogy a néző mennyi történelmi ismeretet szedett össze élete folyamán. Ez a Hamlettel ellentétben (amelyet egy héttel korábban láttam) éppen nem a naív nézőnek szól, ehhez az előadáshoz fel kell kapaszkodni.
A röptében megemlített színészekre még mindig emlékszem. Sőt a kórus néhány tagjára is. (Egyikük énekel a Thelma és Louise-ben is, lsd. Sanyi és Aranka Színház.)
Nem hiszem, hogy ez az előadás túlélheti az igazgatóváltást. Kár érte.
