Tegnap a Szkénében abszolváltam a Képmutatók cselszövését (Bulgakov), amely nem az első olyan előadás, amelyik Fodor Tamás és Nagypál Gábor kettősétől lesz igazán élő. Kerekes Éva itt is kiemelkedően jó volt, de viszonylag kevésszer volt színpadon. Egy igazi, lassú menetű, hagyományos előadást láttunk, amely természetesen párhuzamot húzott Moliere és a mai színházcsinálók között. Szerintem a Caligula helytartója keményebb és erősebb előadás, mint ez - de nem bántam meg, hogy megnéztem, a fent említett színészek miatt. (De Tóth Jocó is kellemes volt, őt mindig szeretem nézni, örültem neki most is.)
Címkék: Szkéné Fodor Tamás Vádli Képmutatók cselszövése Kerekes Éva Tóth Jocó Nagypál Gábor
Szólj hozzá!
Hétfőn - mivel nem túl gyors az internetünk és így esélyem sem volt a közvetítést nézni - elmentem a Katona 3o éves jubileumi műsorára. (Természetesen nem volt előre jegyem, próba-szerencse alapon ment a dolog, ahogy szinte mindig.) A nézőtér egyharmada közismert színészekkel volt tele, szerintem ennyi nagy ember még sosem volt egyszerre ott. A kivetítőn mutatott bejátszásokon az ifjú színészek és a nézőtéren mai élő (kevésbé fiatal) alakjuk számomra megrendítő élményt hozott össze. Az idő múlása régen érintett meg ennyire, én kb. 27 éve jártam először a Katonában (az Übün) és 24 éve a mindennapjaim része ez a színház, valahogy mindig viszonyultam hozzá. A műsor még jobban tudatosította bennem azt a tényt, hogy ez már régen egy másik színház, talán kevésbé jelentős színészekkel, mint amilyen annak idején Udvaros Dorottya és Básti Juli volt, de egy bátor programmal rukkol elő évről évre. Én egy erős határvonalat húznék 1997 táján, azóta fordult elő, hogy néha csalódott voltam az előadásban és már sokszor volt hely, nem volt egyértelmű az, hogy végig kell állni az előadást.
Volt benne egy igazi bravúr-jelenet, amelyben Elek Feri Zsámbéki Gábort testesítette-lelkesítette meg. Állítólag nem először, a színház újévi buliján ez gyakran megesik - nekem ez az egy jelenet egyedül igazolta azt, hogy van még mit keresnem a Katona tájékán.
Címkék: Katona
Szólj hozzá!
2012. május 6., 2012. okt. 14.
Íme két olyan időpont, amikor megnéztük a Carment Vilmával. Látta a Szinetár-rendezést még egészen aprócska korában, majd a Tháliába átvitt másfél órára húzott változatot is, és aztán ismét ezt a régi verziót sokszor.
A rendezés alapötletét, hogy bámészkodó és folyton fényképezkedő turistákat is beletesz az előadásba ki lehet bírni valahogy, nem adnak hozzá, de nem is tudnak igazán elvenni az előadás értékéből. Ugyanakkor a díszleten akárhányszor is ki tudok akadni, különösen azon, hogy a megmaradó városdíszletben bonyolódnak a hegyi jelenetek is és dobozokra fel-le lépkedve imitálják a vándorlást. Már a 18. században sem okozott problémát a változások jelzése, el nem tudom képzelni, hogy egy alapvetően hagyományos előadásban miért nem oldották meg ezt az egyszerű kérdést.
Minden előre borítékolható bosszankodás ellenére kifejezetten az énekesekre mentünk. Május 6-án elsősorban Nyári Zoltán Don Joséja, Molnár Levente torreádora és Mester Viktória Carmenje kellett a lányomnak. De szerette benne Frankó Tündét is. Októberben nehezen tudta lenyelni, hogy Viktória helyett más van - Gál Erika, aki azóta márciusban Olgaként kifejezetten tetszett neki, azóta elfogadta. Mester Viktória játékában inkább Carmen, Gál Erika nem tűnik olyan gátlástalannak és kacérnak, akárhogy is próbálkozik, "túlságosan rendes" lány marad. Nem jön belőle annyi vadság, kevésbé erotikus jelenség. Ezen az októberi estén viszont a csempészeket kiemelkedően jó összeállításban hallhattuk - Megyesi Zoltán, Bátki Fazekas Zoltán, Keszei Bori és Megyesi Schwartz Lúcia a nyerő csapat. Nem csoda, ha José elment velük. Az viszont igen, hogy a most is csodás Létay Kiss Gabriella nem varázsolta el. Minket igen. Ahogy korábban a Mefistofele-ben, később pedig a Turandotban, a Pillangókisasszonyban (ebben a leginkább) úgyszintén. És persze Bretz, mint torreádor - tökéletes, ahogy megszoktuk.
Mindkét előadás után következett az aláírásgyűjtés, aminek köszönhetően megvannak a színlapok és most már ez a bejegyzés is.
Címkék: Opera Carmen Molnár Levente Bretz Gábor Bátki Fazekas Zoltán Létay Kiss Gabriella Nyári Zoltán Mester Viktória Megyesi Zoltán
Szólj hozzá!
okt.13.
Nemzeti - Egy elsurranó patkány
Szégyen ide, szégyen oda: nem bírtam felfogni az előadást. Nagyon meg van csinálva, kitalálva, jók a színészek, de csak halvány gőzeim vannak, hogy mit akarhatott Gergye Krisztián. Inkább nem bántanám a produkciót, amit félházzal adtak a legkisebb színpadon. A nézőtéren is a Nemzeti művészei voltak többnyire, érdekelt volna, hogy ők felfogták-e a látottakat. (Persze, nem mindenki ismerné be, érzem.) Ez eladhatatlan lesz, óriási bukás.
De aki szereti a kihívásokat, megpróbálhatja - vagy ha van egy ellensége, annak is vehet jegyet, garantáltan a helyén kell maradnia az illetőnek 9o percen át, esélye sincs a kijutásra. A nézők kb 2o% élt az elalvás lehetőségével számításaim szerint. (Egyszerűbben: a 4o nézőből nyolcat számoltam meg, akik aludtak.)
febr.25: (a feltöltés ideje) Azóta úgy tűnik rengeteg idő eltelt. Elolvastam Agota Kristof teljes magyarul megjelent életművét és először jutott eszembe, hogy kár, hogy nem tudok franciául. Ez a darabja sajnos továbbra sem hatott rám, mindennek ellenére. A lényegét azért érteni vélem és a darab autentikus feldolgozása valószínűleg az előadás, csak én maradtam kívül. Ez az az eset, amikor elismerem az előadás minőségét, csak engem nem hatott meg.
Hollósi miatt így is feltétlenül örülök, hogy láttam. A bemutató idején még nem tudtam a betegségéről. Ráadásul nem túl régen ismertem meg személyesen, nagyon közvetlen ember volt és remek lehetett a barátainak.
A halála után valóban elég értelmetlen lett volna mással helyettesíteni.
Címkék: Nemzeti Gergye Krisztián Agota Kristof Hollósi Frigyes Egy elsurranó patkány
Szólj hozzá!
Rétegelőadás, de fontos.
"Ausztriában, Bécsben tűrhetetlen az élet. Borzalmas a politika. Itt nem lehet élni."
Ilyesfajta mondatokból (a helyhatározót nagyon kiemelve!) rengeteg van a 3 felvonásos darabban. Van üzenet, de az előadás végignézése feladatnak, helyenként kihívásnak érződik. Akarnak valamit, és helyenként nagyon erős jelenetek vannak - ez biztos. Az, hogy nem lett kész ez sem teljesen a főpróbára, az is. (törvényszerű)
Első felvonás: Szirtes Ági monologizál 45 percen át Kis Eszternek, aki talán 3 mondatot közbe vet. Többnyire leköt minket.
Második felvonás: itt már 4-5 színész is előkerül, de a szöveget szinte csak Pelsőczy Réka és Máté Gábor mondja. Utóbbi szövegében van a legtöbb üzengetős mondat.
A harmadik felvonásban 9 színész szerepel, ez szinte tömeg - az egyetlen akció (ebéd-jelenet) itt történik. Itt használódik fel praktikusan is Antal Csaba díszlete, amely nagyon illik a térhez és az előadáshoz is.
Ez az a felvonás, ahol leginkább éreztem, hogy még tempótlan a jelenet.
Érdekes előadás, sőt fontos, jelentős de csak olyanoknak, akik ezt a történés-nélküliséget jól bírják. A célozgatások annyira hosszan nem tudják fenntartani az érdeklődésünket, valami még kellene hozzá - idővel meg is születhet.
(Azt is írhattam volna: Thomas Bernhard - és akkor kiderül minden. Aki ismeri, az tudja, hogy mire számíthat)
2013. febr.25.: Ez is van annyira fontos, hogy újra meg kellene nézni. Mostanára a színészek kialakíthatták az előadás megfelelő tempóját.
2021.febr.16.
Múlt pénteken közvetített a Katona egy kísérleti tévé-színházi előadást (Végre van egy kis csönd), és ennek kapcsán előjött megint a Heldenplatz, Szirtes Ági monumentális monológja. Nem volt felületes élmény, ebből is látszik, hogy nem a könnyedén szórakoztató előadások hatása tart a legtovább..
Címkék: Katona Bagossy László Máté Gábor Heldenplatz Szirtes Ági Pelsőczy Réka Antal Csaba
Szólj hozzá!
Sajnos, ez nem a nagy Zsótér-sikerek közé fog tartozni.
Vannak nagy poénok a díszletben: az előadás reagál az új rendeletre, amely színpadon, előadás közben is tiltja a dohányzást. A logika rendben: annyi mást imitálni kell a színészeknek, akár a dohányzással is megtehetik ugyanezt. Emiatt hatalmas felirattal (Smoking room) ellátott kalickát tesz Ambrus Mária a színpadra és a színészek néha oda okkal v. ok nélkül bevonulva dohányoznak, ami persze zavarja a szöveg érthetőségét.
Sok előadásban megjelenik poén szinten ennek a rendeletnek a hatása, a színészek között alig lehet nem-dohányzó egyed, én arról tudok, hogy Tóth Jocó leszokott pár éve, de mindenki mást sújt az épületen belüli dohányzás tilalma. A Kamra esetén a legrosszabb a helyzet, kénytelenek előadás közben is, jelmezben is kijönni az utcára - 3 órát lehetetlen lenne kibírniuk.
Ez a reflexió mindenképp beletenyerel az előadásba, ami e köré az elem köré épül nagyban (nem kizárólag), és fontosak még a függönyök is, szobabelsővel és régi metszetek (XVII. sz-i) képeivel a harmincéves háborúról.
Nekem ez a rendezés egyértelműen Petrik Andrea Katrinjáról szól, aki a legjobban eljátszott Katrin, akit valaha láttam (nagy szó ez? - kb 6 Kurázsi mama előadásra tudok valamennyire visszaemlékezni.). Miatta érdemes elmenni.
Adél (Kováts) nem volt még igazán kész (okt. 10.), ez az én meglátásom. De lehet, hogy idegenkedik is a szereptől. Nem rossz, de nem olyan átütő, mint a Vágyvillamosban.
(Nem élhetünk mindig képességeink felső fokán....- de még sokkal jobb is lesz ez, ha ki tudják játszani. Ez utóbbi nem biztos, ahhoz kell a nézői érdeklődés is.)
Címkék: Kováts Adél Zsótér Sándor Radnóti Színház Petrik Andrea Kurázsi mama
Szólj hozzá!
Megint izgalmas elrendezése van a nézőtérnek, ezúttal forgószékeket kapunk és körbejátszanak minket a színészek, mi pedig pörgünk szüntelenül.
Voltak nagyszerű pillanatok és üresjáratok.
Martinovits Dorina emlékezetes Tünde, viszont már most képtelen vagyok Csongort magam elé idézni, ami magáért beszél. Molnár Piroska és Nagy Mari megteszik a magukét (utóbbi a teljes 1,5 órán át, amennyire összezsugorodott a darab, a színpadon tölti, amiért sajnáltam), de voltak jobb helyzetben is. A rendezés tökéletlensége, hogy ennél még több nem jött ki belőlük.
Molnár Piroska még szeptember közepén azt mondta, hogy még sose volt igazán jó Csongor előadás. Igaza lehet. Nem véletlen, hogy amíg a Bánk bánt és a Tragédiát bevállalta Alföldi, ezt átadta egy kezdő rendezőnek, ha egyszer az látott benne lehetőséget.
Félsiker, de valóban vannak nagyon erős mondatok, amelyek miatt nem mondanám elvesztegetett időnek ezt a másfél órát.
"Elérhetetlen vágy az emberé."
A Csongor esetén, épp a forgószékek miatt nem fognak tudni pótszékeket kiadni, így ha közületek bárki erre a kellemes (és sokkal olcsóbb) megoldásra számítana, ez esetben csalódni fog.
Címkék: Nemzeti Csongor és Tünde
Szólj hozzá!
A Víg Házi színpadán ugyanilyen okból (valószínűleg) Esterházy Péter bemutató volt tegnap, a Csokonai Lili. Egy próba iránt érdeklődtem, erre adtak egy premier-jegyet. Ezek szerint illusztris emberekkel nem sikerült a kis színháztermet megtölteni. Tegnap túl sok bemutató volt országszerte - ez a nagy helyzet.
Az előadás két óra egyben. Egy színésznő, Majsai-Nyilas Tünde hatalmas energiákkal, és töretlen jelenléttel nagyjából jól oldja meg ezt a lehetetlen feladatot, kap hozzá még jó rendezőt is. Sopsits Árpádnak vannak ötletei, de annyi mégsincs, hogy két órán keresztül a kényelmetlen és túl sűrűn rakott tonettszékekre bezsúfolt nézőket végig lekösse. Nagyon sokszor gondoltam arra, hogy miért kellett nekem egyáltalán elindulni otthonról, miközben voltak olyan pillanatok az előadásban, amelyek valószínűleg végleg velem maradnak majd.
Erre az előadásra kevesen lesznek kíváncsiak, illetve éppen annyian, akik Esterházyt annyira szeretik, hogy az sem érdekli őket, hogy az író színháznak írt szövegei sem igazán alkalmasak színpadra. Megszólaltathatóak, de nem adják magukat könnyen. Ez esetben egy kisregényről van szó, amely helyenként drámai történéseket mond el, ilyenkor fel is izzik a szöveg, a figyelemünket is magára vonja, de sajnos nem húztak belőle eleget. 80 percben ugyanez jobban hatott volna.
Én azon kevesek közé tartozom, akik nem az író, sőt nem is a rendező, hanem kifejezetten a színésznő miatt mentek oda. Arra voltam kíváncsi, hogy mit kezd ezzel a kőkemény feladattal és magával ebben a szerepben Tünde. Korábban láttam néhány alkalommal, amikor elég jó szerepet kapott, de amióta gyesről visszatért, mindössze egyetlen nagyobb szabású feladata akadt. Nem tett jót neki, ahogy senkinek sem tesz jót, ha hosszú ideig nem kap igazi lehetőséget, azután pedig kap egy irreálisan nehezet.
Én drukkolok Tündének, hogy tudja tovább csinálni, mert az egész kísérlet minden tökéletlenségével egyetemben hangsúlyozottan igényes hozzáállásra utal. Kérdés, hogy lesznek-e partnerek, olyan nézők, akik hajlandóak lesznek intellektuális erőfeszítésükkel beszállni a játékba.
Címkék: Vígszínház Majsai-Nyilas Tünde Csokonai Lili
Szólj hozzá!
Szkénében volt egy angol darab bemutatója, a Blackbirdé. Több szakmabeli kifogásolta azt, hogy nem fordították le a címet. Ezzel kapcsolatban nekem sincs igazi magyarázatom, hogy miért nem - a Feketerigó épp így megfelelt volna. Esetleg marketinges okokból gondolták, hogy többen lesznek kíváncsiak rá az eredeti címmel. (Tavaly hosszú idő után a Nemzetiben is rájöttek, hogy nem célszerű Patriot for me címmel kínálni egy előadást, csak beadták a derekukat és tele lett az Hazafit nekünk! címmel is a színpad alatti nézőtér. Ennek oka lehet a szokatlan színhelyen túl az is persze, hogy elég jó lett maga ez az Alföldi-rendezés is.)
Az előadás a pedofília témájáról szól, ami a rendező (Kováts Adél) szerint tízből 8 embert érint. Én ezt nem tudom megítélni, remélem, hogy ez nem igaz. A darabot nagyon dicsérik, de azért mégsem annyira dinamikus - egy beszélgetés mindössze az elcsábított és a csábító között az események után 15 évvel. Mucsi Zoltán és Pető Kata is jó, de amikor én láttam még érezhetően nem voltak teljesen készen. Mucsin ezt különösen éreztem. Mindig megfogadom, hogy várok nála vagy tíz előadást, és mindig megbánom, hogy nem tettem meg. Így is voltak sűrű pillanatok, de az is biztos, hogy ezt az előadást is főleg Mucsi rajongói fogják megvenni.
(A Szkénében már van Kapa-bérlet, ami azért nagy szó. Kevés színész mondhatja el, hogy ilyen nagy mértékben támaszkodnak rá.)
Címkék: Szkéné Kováts Adél Orlai Tibor Blackbird Pető Kata
1 komment
okt.1.
Eljutottunk többen is (41-en erről a listáról!!!) a Pesti Színházba a Vígegyetem sorozat egyik előadására. Príma környék címen egy Spiró dráma kerül bemutatásra szintén a jövő hét végén.
Az első felvonás után az alkotókat kiültették a színpadra, akik ettől a pillanattól látnivalóan elég rosszul érezték magukat civilben. Az előadás maga nyilván kész is lesz jövő péntekre, most még helyenként le-leült, ami annak is köszönhető, hogy nem túl cselekményes maga a darab sem. A jövő héten valószínűleg újranézem, hogy megállapítsam, hogy mennyit fejlődött az előadás ill. hogyan sikerült megoldani az igencsak érzékeny zárlatot.
Mivel kortárs szerzőről van szó, nem biztos, hogy hosszú életű lesz az előadás, de a Vígszínház kipipálta a kortárs magyar író rovatot a munkatervben.
okt.18.
Megnéztem a Príma környék (Spiró) másik felvonását is. A nyugdíjasok jól eltűrték az előadást, nem reagáltak különösebben a még mindig tempótlan és sok üresjáratot tartlamazó előadásra. Ha a Pillantáshoz viszonyítok (Örkény), meg kell állapítanom, hogy az élő szerző belezavart a képbe. Felére meghúzva játszotta az Örkény a Pillantást, az összes fecsegést kihagyták - jó lett. Jelen esetben Spiró nem engedett a szövegből, sajnos kár.
Egyszer meg lehet nézni, esetleg szórakozni is - de nem lesz hosszú karrierje ennek, nem a Kvartettről van szó.
febr.25.: A színészek közül ilyen távolságból Hegedűs D. Géza, Járó Zsuzsa, Börcsök Enikő képe a legelevenebb. Azóta nyilván felpörgött rendesen...