Mezei néző

Ez a rövidke bejegyzés csak egyetlen célt szolgál: nyomatékosítani azt, hogy érdemes meghallgatni Földes Imre Kékszakállú-elemzésének utolsó két részét. Ma már kétszer annyian jöttek, mint az elsőre, kezd híre menni...Milyen kár, hogy most már a felénél tartunk és nem hosszabb a sorozat.

A mai estém immár a második találkozást jelentette Dinyés Dani operabeavató sorozatával és ugyancsak a másodikat Offenbach Hoffmann meséi című operájával.

Ma kivételes élményben lehetett részem. Főpróbát néztem a Spinozában. Hogy mi ebben a rendkívüli? Annyi csak, hogy a mű íróin és a produkció létrehozóin kívül én voltam az egyetlen mezei néző jelen. Bemutató holnap. Mivel próbát néztem, ajánló következik.(Ha előadást néztem volna, akkor is ajánló következne, mert érdemes elmenni a darabra.)

Nincs tévedés a címben, szombaton ismét megnéztem más előadókkal a Mozart-Requiemet és ez után átmentem az Üllői útra, ahol némi késés után bekapcsolódtam Bach H-moll miséjébe. Rövid beszámoló következik.

Ha valaki most azt gondolja, hogy erősen feszegetem a határaimat, részben téved, részben nem. Magam is jól tudom, hogy már az opera esetén is erősen megkérdőjelezhető, hogy a zenei képzettség nélkül nyilatkozzon valaki pusztán az előadás színházi oldalára szorítkozva. Koncert esetén még rosszabb a helyzet, ha nem profi zenekritkus valaki. Még az ajánlónak sincs értelme. Egy opera-sorozat elején legalább még megvan az esély, hogy valaki egy bejegyzés hatására rászánja magát a megtekintésre... A most szóba kerülő négy koncertről tehát lemaradtatok, DE az utolsó, Bach H-moll miséje,  MA (nov.23-án 19.30)  még meghallgatható a budafoki Szent Lipót templomban. 

Lesznek nagy események a hónapban, amelyek elé várakozással tekintek, de a listájuk mégsem túl hosszú. Egyébként is megtanulja az ember, hogy a legjobb, ha kíváncsian, de nem túl nagy elvárásokkal fordul egy előadás felé, akkor a legkisebb a valószínűsége a csalódásnak. Nézzük! (aztán aki gondolja, egészítse ki, a teljesség igénye nélküli felsorolás következik)

Megnéztem korábban a Margitszigeten is Oberfrank Pál Carmen rendezését, sőt nemrég Gál Erika főszereplésével az Erkel Színházban ugyancsak. Aki e bejegyzéseket olvasta, láthatta, hogy ugyan az énekesek teljesítményét elismertem, de a rendezés nem az, amelyiket különösebben üdvözölni lehetne, különösen nem akkor, ha arra gondolunk, hogy az Operaházban akár évtizedekig is megy egy igazán népszerű opera egy bizonyos rendezésben, azaz megvan a veszély, hogy unokáink is ezt a Carment fogják látni - esernyőkkel, pompom-lányokkal és a negyedik felvonásra még valahogy ráilleszthető térrel. Hát akkor minek toltam oda a képem megint? - kérdezhetné bárki józan ember...

A keddi élményfürdő harmadik része. (első, második) A Spinozában ebben a hónapban - és most tartunk a közepén, már két igazán jó élménnyel találkoztam (Lázár Kati Jászai-estje és Hábetler András Operapódiuma). Ezek után nem csoda, ha kedden a teljes Carmen sokadszori megtekintése helyett úgy döntöttem, hogy ezt a ritkán látható előadást választom. (részletes színlap)

A keddi élményfürdő második része következik. 

Elkéstem volna, ha nem kezdődött volna negyedóra csúszással. Földes Imre  zenetörténész, a Zeneakadémia tanára arra vállalkozott, hogy négyszer másfél órában megvilágítja a lényegét Bartók egyetlen operájának. Én annyit tudtam, hogy remek előadóról van szó, de kifejezetten azt hittem, hogy csak ülni fogunk és hallgatni Földes Imre gondolatait. Ez nem így alakult. Azonnal párbeszéddé alakult a helyzet, a csoport és az előadó között. 

Néhány fesztiválnapot leszámítva ritka nálam, hogy hét óra leforgásán belül négy színházhoz köthető eseményen veszek részt. Ha valakit érdekel, most a tegnapi keddemről olvashat, amely a Katona József Színház vendégjátékával indult háromkor (tantermi előadás volt a József Attila Gimnáziuban), majd öttől meghallgattam a Bartók Emlékházban Földes Imre a Kékszakállúról szóló előadássorozatának első részét (akit érdekel: a következő három kedden is lesz, négyszer másfél óra alatt jutunk végig! - ráadásul díjmentes), majd átrohantam a Spinozába a Popperára. Ezek után már nem volt más hátra, minthogy - kevéssé stílusosan - , de megnézzem a második felvonását a Carmen második szereposztásának. Eredetileg ez az utóbbi volt csak a tervben. Így visszanézve, biztos hosszú távon nyomot fog hagyni az egész együtt. Részletek következnek...