Néhány fesztiválnapot leszámítva ritka nálam, hogy hét óra leforgásán belül négy színházhoz köthető eseményen veszek részt. Ha valakit érdekel, most a tegnapi keddemről olvashat, amely a Katona József Színház vendégjátékával indult háromkor (tantermi előadás volt a József Attila Gimnáziuban), majd öttől meghallgattam a Bartók Emlékházban Földes Imre a Kékszakállúról szóló előadássorozatának első részét (akit érdekel: a következő három kedden is lesz, négyszer másfél óra alatt jutunk végig! - ráadásul díjmentes), majd átrohantam a Spinozába a Popperára. Ezek után már nem volt más hátra, minthogy - kevéssé stílusosan - , de megnézzem a második felvonását a Carmen második szereposztásának. Eredetileg ez az utóbbi volt csak a tervben. Így visszanézve, biztos hosszú távon nyomot fog hagyni az egész együtt. Részletek következnek...
I. Katona József Színház - Merle: Üvegfal mögött - tantermi előadás
Én rendeltem meg hónapokkal ezelőtt, de mégis átéreztem a helyzet rendkívüliségét, amikor abba a terembe, ahol egy héten jónéhány órát töltök, hirtelen belépett Ötvös András, Borbély Alexandra, Pálmai Anna, Kovács Lehel, Dankó István és nem utolsó sorban Fejes Vera asszisztens. Kovács D. Dániel rendezése egy osztályterem díszletei között zajlik a Sufniban is. Már egy éve bemutatták, azóta többet játsszák a legkülönfélébb iskolákban, azoknak akik bejelentkeznek időben. (Ez itt a reklám helye, írjatok a Katonába ti is!)
Merle Üvegfal mögött c. regényéből Végh Ildikó készített adaptációt. Az 1968-as párizsi diáklázadás szereplői lépnek közénk, a terem átalakul leánykollégiummá, amelyet koedukálni kívánnak az aktivisták. Az említett színészek különböző hátterű szereplők, van aki megalkuvóbb, mert fél ösztöndíjának elvesztésétől (Dankó István), van aki nem hajlik a kompromisszumokra (Ötvös András) és persze megjelenik a bevándorló arab, aki nem is diák (Kovács Lehel).Párbeszédek és magánszámok váltakoznak. Én legerősebbnek Kovács Lehel arab takarítóját éreztem, egészen természetesen szólalt meg, a táblákat ahogy lemosta, abban benne volt minden. Ha holnap visszamegyek oda tanítani és törölni fogom ugyanazt a táblát, biztosan vissza fogok a gesztusaira gondolni. Dankó István pedig nagyszerűen tudott kapcsolatot teremteni a diákokkal. Az előadás közben néha ez is megtörtént. A színész igazán közvetlenül kommunikált és visszaválaszoltak. Azt hiszem, hogy a gyerekek elég nyitottak voltak és partnerként viselkedtek. A lányok valamivel kisebb szerephez jutottak, ahogy valószínűleg a valóságban is inkább elszenvedői a hasonló történeteknek, nem egyenlő partnerek. Ettől függetlenül - különösen Borbély Alexandra esetén - azt éreztem, hogy valóban átélik a karaktert és egy valóban hús-vér szereplő jelenik meg. A díszlet hiánya nem zavar meg minket abban, hogy átéljük a történetet. A színészek részben improvizálnak is, hiszen kényelenek igazodni a helyi adottságokhoz. Ez a terem - ahogy a József Attila Gimnázium minden terme - az osztályok kedve szerint van kifestve. Ebben van egy dzsungeles fal, Mauglival. Ezt is beépítik a sztoriba.
Az előadás után Ötvös András vezetésével felvetik a történet legfontosabb tanulságát: hogyan éljünk? Komromisszumokkal vagy radikálisan oldjuk-e meg az életünket. Felvetik a diákoknak ezt a kérdést, akik hajlandóak is gondolkodni és egy igazi fórum alakul ki. Most már ez nem olyan távoli tőlük, mint voltak a diáklázadások ( a felsőoktatás most még vágyálom legtöbbjüknek, nem nyomasztó realitás, majd csak később fogják annak a problémáit is átlátni). Felsorolják az életüket nyomasztó kisebb gondokat és elindul egy valódi beszélgetés. Kár, hogy ez nem lehet hosszabb. De jó, hogy ennyi is volt. És ezek után mindenki megy a dolgára, a gyerekek mindenféle különórára vagy jobb esetben haza, a színészek kifújják magukat az esti előadás előtt, én pedig reménykedem, hogy nem késem el a Bartók Emlékházból, hogy Földes Imrét meghallgassam.
IV. Erkel: Carmen - második szereposztásban a második felvonás
