Mezei néző

Pénteken este jártam a Radnóti főpróbáján és meg is volt bennem az azonnali blogíráshoz szükséges kellő lendület, de gondoltam, még előbb belenézegetek az eredeti darabba is futólag. Dudás Kálmán fordítása a gyűjteményes Krleza kötetben benne is volt és a nézegetésből az lett, hogy elkezdtem a darabot elejétől kezdve olvasni. Ez a folyamat aztán két napon át így ment, a mindenféle házi teendők, kijavítandó dolgozatkötegek és a megtekintendő egyéb előadások (a hatodik Don Giovanni) késleltették a befejezés elkezdését, de vasárnap már éreztem az idő sürgetését, így magammal vittem a könyvet még a Sirály bemutatóra is a Katonába, gondolván, hogy majd a szünetben is előrehaladok vele. Ott viszont letettem valahova, és elhagytam. Most itt vagyok, kedden este, négy nap csúszással, az elhagyott kötet miatt kissé nyugtalankodva - néhány olyan benyomással, amelynek a megalapozottságát egyelőre nem fogom tudni ellenőrizni. Ilyen malőrök is megesnek és ez nyomja rá a bélyegét az idei legutolsó színházi élményről beszámoló bejegyzésemre, mely után már csak néhány napi ajánlót fogok posztolni.

Nyolc előadás, ha valaki nem Bohéméletet néz, amelyben látható Molnár Levente is:

A prózai színházi listám után jöjjenek külön a zenés, illetőleg opera-élmények, elég sokan vannak ők is, minden megtekintett előadásból válogattam, tekintet nélkül a bemutató időpontjára. A legtöbb a naptár átnézése nélkül is eszembe jutott. Nyilván lesz aki elborzad, hogy miért épp karácsonykor foglalkozom ezzel - nyilván nem azért, mert annyira keserves épp ezekre az előadásokra visszanézni. Számomra a legjobb dolgok közé tartozik bemenni az Operaházba/Erkelbe/Müpába és akár (gyakran) egy rossz rendezést is megnézni, AMENNYIBEN szeretem a darabot magát ÉS az énekesek között van legalább néhány, aki igazán a kedvemre való. Utóbbiak egyre többen vannak, a 2015-ös év is hozott új "felfedezéseket" (pl. Szemere Zitát), akik itt emlegetve is lesznek, sőt a régebbi énekeseimből sem ábrándultam ki, sőt volt aki éppen ebben az évben tetszett meg igazán.

Az, hogy kit hányszor tudtam megnézni, leginkább a műsorterven múlt, van akit sokkal többet is néznék, ha lehetne (lsd. Molnár Levente, aki alig szerepel már itthon, viszont most éppen nézhető lesz két sorozatban is, nyolc hónap szünet után), így én is nagy reményekkel várom a következő évad programját, amelyhez igazodnom kell, ha tetszik, ha nem.

Az Operaház már második évada valami elképesztő tempót diktál a bemutatók özönével, így sok előadás és énekes is lesz a felsorolandók között és biztosan van, akiket csak kifelejtettem, de az előadások linkjein ott van a részletes méltatás is....

Már tavaly is írtam évértékelőt 2014-ről, mert divatba jött. A tavalyi évadértékelőtől függetlenül, újra átnéztem a bejegyzéseim listáját, 236 színházi estéből-délelőttből és délutánból MOST ez tűnik maradandónak. A cél csakis egy lehet: felhívni a figyelmet ezekre - a legtöbb még nézhető -, hátha nektek is jó élmény lesz. (Vagy ha láttátok, akkor talán a lista felidézi az előadást.)

Dec. 25.

Karácsonykor kevesen játszanak - ezen az estén a Pesti Színházban pótolni lehet A testőrt, vagy például az Örkényben az Azt meséld el Pistát! Délelőtt 11-kor az Erkelben Parázsfuvolácska (még 24-én is!), az Operaházban pedig Bohémélet, benne sok kiváló énekes (Pasztircsák Polina!) mellett még Molnár Levente is, aki még egy hete New Yorkban énekelt ugyanebben a darabban. Most január 10-ig több alkalommal is nézhető.

Dec. 26.

1. Centrál - Illatszertár

2. Magyar Színház - Házasságon innen

3. Örkény - Hamlet

4. Thália - A férfiagy

5. Erkel - Angelica nővér - Gianni Schicchi

6. Katona - Sirály (friss bemutató, Ascher rendezése, aki nem tud hosszú távra előre tervezni, az menjen oda, vegyen állójegyet - keresett előadás lesz és legalább egy hónappal előtte, ha nem kettővel, el fogynak majd rá a jegyek)

Szabó Borbála darabot írt amelyben egy szülői értekezletet játszanak el a nézők közé ültetett színészek. A megtekintés előtt nem feltételeztem, hogy igazán népszerű előadást lehetne ebből rendezni (rendező: Végh Zsolt), hiszen nem sokan szerethetnek ilyen értekezletre járni (vagy ilyet tartani), ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy mi bontakozik ki a helyzetből.

Van rá eset - bár nem sokszor -, amikor nagyon nagyon vár az ember egy estét, egy előadást és mégsem csalódik. Ilyen egészen biztosra vehető örömforrás Dinyés Dániel operabeavatója, ezért is veszik meg rá a jegyeket két hónappal előre.

A Sirály akár tekinthető Csehov ars poeticájának is, a színházról és művészetről olyan sok szó esik, még a civil szereplőket is foglalkoztatja, hiszen a vidéki birtokon, ahol a cselekmény lezajlik szinte hemzsegnek az írók és a színészek.  Ascher Tamás rendezésében olyasfajta előadás készült, amelyikbe teljesen bele lehet feledkezni és utána még hazajönni is jó, óhatatlanul előveszi az ember a szöveget és nézegeti még egy darabig. ((És jó még most is ezzel az előadással foglalkozni, nehéz elengedni. Ezért lesz ez szokás szerint egy túlírt, a darabelemzésbe is bele-belecsúszó bejegyzés, amely háromszor annyi idő alatt készült el, mint amennyi idő alatt az előadás lemegy, de ez egy blogbejegyzés - nem hivatalos kritika. )) Úgy játszik ebben a Sirályban is a Katona társulata, akár egy szimfonikus zenekar, és talán éppen ezért azt gondolom, hogy erre az előadásra akárhányszor vissza tudnék ülni, pont ugyanúgy, mint a kedvenc operáimra is.

Azt hiszem, hogy a Don Giovanninál tényleg csak a Figaro házassága érdekesebb opera, így a pénteki után egy nap kihagyással (amely nem volt mégsem operai szünnap számomra, mert láttam Sabata mesterkurzusának zárókoncertjét, illetve a Triptichon premierjét, utóbbit ráadásul egy hirtelen beugró főszereplővel), ismét visszavonszoltam magam az Erkel Színházba.

Hét előadás: