Xavier Sabata káprázatos művész - akárki meggyőződhet erről, aki elvetődik Vivaldi korábban nem játszott operájára, a Farnacéra. Ráadásul tíz énekelni tanuló részt vehetett egy négy-öt napos mesterkurzuson, amelynek záró koncertje most volt a Székely Bertalan teremben. A helyszín ismét felidézte bennem a májusi éjszakai vetélkedő boldog pillanatait, jó volt itt lenni egy órát megint.
A tíz növendék ráadásul a XVII.-XVIII. századi zenében tájékozatlanoknak rengeteg újdonsággal szolgálhattak, mindazoknak, akik nem ismerik Frescobaldi és Nicolini műveit, most áriáikat összevethették a jóval közismertebb Monteverdi, Handel, Mozart részletekkel. Én a magam részéről két áriát ismertem korábbról - azokat viszonylag jól -, így ezek esetében a ráismerés öröme mellett némi hiányérzetem is keletkezett, ugyanakkor a teljes koncert alatt inkább az a felismerés uralkodott el rajtam, hogy mennyi régi zene várja, hogy még felfedezzem magamnak, illetve milyen sok ígéretes énekes fog még felbukkanni. Nem volt rossz a merítés, többen már ezen a koncerten is szerepben énekeltek, mintha egy előadásba képzelték volna magukat - a három kontratenor mindegyike - és csak ketten használtak kottát (ez mindenképp rontja a hatást).
Megtudtam, hogy többféle kontratenor létezik - szoprán és alt. Három is volt a programban. Ahányszor kontratenort hallok, mindig az az első benyomásom, hogy ilyen ember nem létezhet, kizárt, hogy ilyen hangja legyen valakinek. De mégis vannak, többen is.
A legkomplexebb előadást Mia Malezija nyújtotta, nemcsak játszott és árnyaltan énekelt, képes volt a közönség sorait pásztázva szemkontaktust kialakítani többekkel és részvétet kiváltani bennünk hősnője sorsa iránt miközben sorsát siratta. A koncert záró száma kifejezetten megrázó volt. Pavla Flamova Mozart c-moll miséjéből énekelt, szépen, kifejezően. A vak énekesnőnek hatalmas feladat lehetett ezt az áriát ezen a magas szinten elsajátítani. Ezt felmutatni önmagában is példaértékű volt. Sajnáltam, hogy ő maga nem láthatja gyönyörű kézzel festett ruháját sem. (Sok nő már egy ilyen ruhától is boldog lenne, nemhogy egy ilyen hangtól.)
Jön az új generáció, sőt nem kizárt, hogy az Operaház műsorán is jön ismét egy egészen ismeretlen barokk mű - majd megszeretjük őket, ahogy a Farnacét is.
Azért, hogy legyen nyoma - ki tudja, hogy mikor bukkan fel valaki a fellépők közül egy "rendes" előadásban...- itt a műsor:
Balázs Júlia, szoprán
Monteverdi: „Quel sguardo sdegnosetto”
Frescobaldi: „Se l’aura spira”
Matej Benda, kontratenor (alt)
Händel: Julius Caesar – „Va tacito e nascosto”
Völner Eszter, szoprán
Händel: Ariodante – „Volate, amori”
Adrien Mastrosimone, kontratenor (alt)
Monteverdi: Poppea megkoronázása – „E pur io torno”
Mia Malezija, szoprán
Händel: Julius Caesar – „Piangero la sorte mia”
Kovács Emese, szoprán
Frescobaldi: „Sonetto spirituale”
Angelo Giordano, kontratenor (szoprán)
Nicolini:.Traiano in Dacia; Scenes of Decebalo
Hajdú Diána, mezzoszoprán
Händel: Xerxes – "Crude furie"
Szentes Anna, szoprán
Frescobaldi "Cosi mi disprezzate"
Bononcini: Xerxes – "Ombra mai fu"
Pavla Flámová, szoprán
Mozart: c-moll mise "Et incarnatus est"