Folytattam bábszínházi sorozatomat, a Holle anyó után egy héttel egy újabb klasszikus (pálcás bábokat felhasználó) Kuthy Ágnes-rendezés következett, amely már közel hatéves. Az előadás maga az 5+-os korosztálynak szól, de a gyerekek reakcióit figyelve, az óvodás- és iskoláscsoportok közé már megint odatévedt néhány olyan egyéni néző, akinek túl korai volt ez a történet.
Az előadás 100 perces egy szünettel.
Néhány megjegyzés a látottak kapcsán:
A Bábszínház előző tíz előadásához képest jóval többet kommenteltek a gyerekek - NAGYON sok impulzus és információ érte őket, és nem volt idejük feldolgozni menet közben. (Erre mindenképp kell előzetes felkészítés, nem a Kuflik, akiket a gyerekek alapból ismernek és a történet élvezetéhez jelentősen több előzetes tudás is szükséges.)
Az előadás Verne történetét (kis módosításokkal és tömörítve) végigviszi (adaptáció: Gimesi Dóra), de állatokkal. Együtt kártyázik egy angol klubban egy ló és egy oroszlán – több példát nem mondok, beszéljenek a fotók, illetve derüljön ki minden az előadásból.
Az előadás a kulcsjelenettel kezdődik: látjuk, ahogy egy ŐSZ HAJÚ oroszlán (félszemű is!) kirabolja az angol bankot, ahol szemeteszsákokban tárolják a pénzt (kis szépséghiba, amelyet sok gyerek hangosan kommentál), így könnyű egy pálcás bábnak elszállítani. Mivel annyira a kezdés pillanatai ezek, a körülöttem ülő gyerekek sokasága hitte azt végig, hogy tényleg Mr. Fogg (a vörös sörényű és NEM félszemű! oroszlán) azonos a bankrablóval, menet közben többen hosszan vitatkoztak is ezen.
Ezt hallgatva, tényleg kétségeim támadtak, hogy a gyerekek többsége hallott-e előre a történetről – alapvetően fontos lenne, hogy a közönség ne egy bankrabló ügyes meneküléseként nézze a történetet…
Aki úgy gondolja, hogy egy ötévesnek jó, ha az egész meglepetés, az előtte legalább győződjön meg arról, hogy a gyerek tisztában van-e már azzal, hogy milyen kontinensek vannak, és valami fogalma legyen az érintett országokról. Verne nyilván minimális földrajzi ismereteket elvárt olvasójától, művét nem ötévesek szórakoztatására szánta.
Ahogy a Holle anyó-ban, most is csak a tapsnál látjuk meg a mozgatókat, bár hangról sokakat jól be lehet azonosítani. Hálás szerep jutott nemcsak a nagy utazó Mr. Fogg-ot játszó Teszárek Csabának, akit NAGYON érdemes megnézni A szomjas troll-ban (az egész bábszínházi sorozatom annak hatására indult, egyik nagy kedvencem a repertoárról), de talán még egy kicsit nála is jobban járt Tatai Zsolt (Fogg szolgája), akire én jellemzően Péntek úrként gondolok (másik nagy kedvencem…). De milyen jó is ez a Bábszínházban, hogy sokaknak jut olyan előadás, amelyikben alapvetően rá irányul a reflektorfény…
Ezek után várom a Nyúl Péter-t is – a tavaszt jelzi, hogy alig három hét múlva már ő is visszatér a repertoárra.
PS.1.Az összes előadás tanulsága (mindig akad egy-egy rendkívüli esemény, rémüldöző gyerek): fel kell jól készíteni a gyerekeket, és nemcsak arra, hogy ne ijedjenek meg, ha hirtelen sötét lesz. Arra is. Akinek eleve érzékenyebb a gyereke, annak célszerűbb várni a megtekintéssel még akkor is, ha már betöltötte az elvárt életkort. (Nem, ez nem az az előadás, amely jó lenne első színházi/bábos élménynek, arra ott van a Babaróka vagy Annipanni.)
Ps. A fotók a Bábszínház honlapjáról származnak, az előadás galériájáról, fotós: Éder Vera. Ezen a felületen az összes közreműködő és alkotó is fel van sorolva, akiket a címkékben én is feltüntettem.
