Az előadás óta hihetetlen sebességgel teltek a napok, most már 16 napja – ugyanígy telnek el az éveink is, és jutunk túl szerencsés esetben a negyvenen, aztán az ötvenen is, és nem leszünk tőle boldogabbak. (Egy kivételt tudok biztosan mondani, a most már főleg külföldön éneklő basszbaritont, Kálmán Pétert, aki 55 évesen elégedett a ténnyel, hogy beleöregedett a szerepkörébe.) Ha viszonyítunk, még az is eszünkbe juthat, hogy lassan túléltük a legzseniálisabb költőink többségét is.
A „Mit ér, ha?” Romankovics Edit rendezése, aki Zsigó Anna dramaturggal együtt a szövegkönyvet is jegyzi az életközepi válságot vizsgálja női szemszögből. A színlap hat sornyi leírása pontosan jelöli meg, hogy miről lesz szó ebben a száz perces, szünet nélküli előadásban, az előadás saját oldalán még ennél is több információ adott.
Muszáj azonnal hozzátenni: az előadás nemcsak a válságot, de a varietét is komolyan veszi, és bár nagyon kőkemény előadás ez, mindvégig igazán szórakoztató, nagyon zenés (zeneszerző és zongorista: Fűri Anna, dalszövegíró: Kiss Judit Ágnes, koreográfus: Hód Adrienn), sokat lehet nevetni – nincsenek benne üresjáratok. Van benne viszont bársonyfüggöny és néhány ruhaállvány - ilyen egy független színházi varieté. (Látványtervező: Horváth Jenny és Komesz Borbála) Nem kevés irónia is - kevés műfaj tűnhet olyan megvalósíthatatlannak a Jurányi kamaratermében, mint éppen a varieté, és mégis nekiugranak a megvalósításába - valahogy így kellene nekünk is élni, nem ismerni a lehetetlent. (Az előadás remekül beillene az Orfeum párkapcsolati témájú sorozatába - lelki szemeim előtt megjelent, amint az Apád füle, Anyád kínja után ezt is eljátsszák vacsoraszínháznak.)
Az előadás nyilván „csak” szórakoztató mindazoknak, akiket a tárgyalt jelenségek nem érintenek, nem érzik aggasztó jeleit az öregedésnek semmilyen formában. Aki viszont már gyakran jár orvosi kontrollokra, folyamatosan gyógyszereket szed, már nem is próbálja meg futva elérni az éppen indulni készülő buszt, bizonyára találva fogja magát érezni, ahogy én is így voltam vele.
Az előadást játszó öt színésznő – Feuer Yvette, Szalontay Tünde, Milák Melinda (váltótársa: Manyasz Erika), Álmosd Phaedra és Romankovics Edit - már az első percekben megmutatja, hogy a negyvenen, sőt akár a hatvanon túl is lehet kirobbanó formában lenni, az életkor nem jó ürügy arra, hogy elhanyagoljuk magunkat. Ez egy varieté, így naná, hogy egy táncszámmal indul, és talán mindenkinek eszébe jut, hogy aki így mozog, azokat a felvetett problémák pont nem érintik, és talán kicsit irigykedni is kezdünk… (Akinek a fején átsuhan egy ilyen „bezzeg nekik könnyű” gondolat, azok nyilván szintén nem sportolnak/tak rendszeresen, ára van a jó kondíciónak, vonzó megjelenésnek – időt, energiát kell ebbe fektetni.)
Persze nem csak a fizikai kondícióról van szó, az ötvenes éveinkben már a kiégés is fenyeget, nem tudunk már üdén lelkesedni, mint ahogy esetleg még tíz évvel korábban igen. Az előadás címe talán nem véletlenül rezonált bennem a bibliai sorra (Lukács 9:25): „Ugyan mit ér, ha valaki az egész világot megnyeri, önmagát azonban elveszti, vagy tönkreteszi?” Ugyanez a legegyszerűbben Csernustól: „vagy foglalkozol magaddal, vagy belehalsz”.
Az előadás legfőbb célja, hogy felrázzon minket, ráébresszen a megmutatott öt karakter egybefűződő történetein keresztül arra, hogy mi is hasonlítunk valamelyikükre, kezdünk szétesni, vagy már zsákutcába jutottunk. Hátha lesznek olyanok, akiknél időben hat is a figyelmeztetés, és ennek hatására aktivizálják magukat, ahogy néhány néző a színészek biztatására az előadás végén hajlandó volt táncolni is…
PS.1. A megírással nem két hét csúszásban voltam, hanem 3 évvel és 3,5 hónappal: a bemutatót 2021. szeptemberében tartották. Aki hozzám hasonlóan eddig lemaradt, az február 9-én pótolhatja, akkor lesz legközelebb a Jurányi Kamaratermében. Jegy ezen a linken vehető.
PS.2. Az is sokat mond a mi színházi helyzetünkről, hogy az én figyelmemet is ilyen hosszan el tudta kerülni az előadás – ennyire nincs a függetleneknek forrása elég reklámra. Nagyon alaposan kell a Jurányi és más befogadó helyszínek műsorát olvasni, nem fogunk ezekkel az előadásokkal találkozni fizetett reklámokban, sem óriásplakátokon.
PS.3. Ugyan mellőztem a cselekmény leírását és a karakterek jellemzését, de említeném az előadás Sirály-casting jelenetét, amelyben az előadást rendező Romankovics Edit rendezőt játszott, Szalontay Tünde pedig az Arkagyina szerepére jelentkező színésznőt, aki bármit megvalósít... Tényleg bármit. De mennyire jó lenne, ha nem menne el mellette ez a szerep. És már meg is jelent lelki szemeim előtt egy ilyen Sirály víziója....
PS. A fotók az előadás FB-oldaláról származnak. Fotós: Kállai-Tóth Anett
