„Kontos Miklós STÉG című drámája nyomán a színdarabot írta a társulat, rendezte Schwechtje Mihály” – szerepel rögtön a cím alatt a pontosítás.
Nem az eredeti darabot látjuk, amely a Budapest 150. születésnapjára kitűzött drámapályázaton a legjobb nyolcba bekerült és kötetben is olvasható. Néhány szereplő, motívum illetőleg a központi gondolat azért megmaradt, sőt az alaphangulat és a tanító szándék is. Az már egy másik kérdés, hogy a nézők között lesznek-e közvetve érintettek, vagy bárki, aki az előadás hatására rálát saját életének hasonló problémájára és erőre kap a változtatáshoz.
Menetidő: 70 perc szünet nélkül.
Legközelebb: április 9-én nézhető a Jurányiban. Jegyek ezen a linken válthatóak.
A Jurányi nagy színháztermében most is érkezési sorrendes a helyfoglalás. Olasz Renátó fogad minket – akkor még nem világos, hogy a fiú szerepében vagy civilben -, mindenkit figyelmeztet, hogy kapcsolja ki a telefonját. Mindeközben brutálisan hangosan egy építkezés zaját hallgatjuk, és ahogy abbamarad a kezdés után nem sokkal, az tényleg valódi boldogság nekünk is.
A gép ugyan egy gombnyomással leállítható, de mégsem bármikor.
Magunkat se könnyű szabályozni, nagyon nehéz megszokásainktól, függőségeinktől szabadulni – az előadás fő témája éppen ez: nem tudja leküzdeni játékfüggőségét Gyula, a családapa, akit Szabó Domokos játszik.
Ahogy az Kontos Miklós darabjának szövegében direkt módon is szerepel, a játékgépezők és alkoholisták érzik a rájuk nehezedő súlyt, komolyan szeretnének a családjukon segíteni, de nem tudják, hogyan lépjenek előre. A tehetetlenség és a szégyen feszíti ezt a szereplőt is, végig érzékeljük robbanásközeli állapotát. Szabó Domokos alakítása most sem tűnik színészi játéknak, annyira természetesen van jelen.
Az apa ennek a közegnek a meghatározója, ő az, aki legjobban egy stéget szeretne a bányató partjára építeni, miközben tudjuk, hogy még ez sem megvalósítható – a háborítatlan nyugalom elérhetetlen álom. Az anya – Szamosi Zsófia – próbálná férjét visszafogni, fiát is felhasználva, majd egészen extrém döntést hoz, amelyet tényleg nem várnánk tőle (én pedig nem szpoilerezem le).
Ebben a társulat által átformált történetben komoly dramaturgiai feladat jut két családon kívül álló figurának is, amelyeket Nádasi László Iván, Varga Péter játszik, de a lényegről mégsem vonják el a figyelmet: a Szabó Domokos-Szamosi Zsófia-Olasz Renátó által játszott mikro-család közös sorsa az, ami foglalkoztat minket végig. Leáll-e az apa a játékkal? Változtat-e bármit a helyzeten, ha egyszer mégis megnyeri a jackpotot? És mi lesz a fiúval, aki ugyanolyan késztetést érez, hogy minden tárgyat a tóba dobáljon, mint amilyet az apja a játékgépezésre?
Ez mind kiderül azoknak, akik megtekintik az előadást.
Ps. A fotókat Gulyás Dóra, az előadás produkciós vezetője készítette. A bejegyzésben nem említett alkotók: Zsigó Anna (dramaturg), Darvay Botond (díszlettervező), Tihanyi Ildi (jelmeztervező)
