Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (90) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (22) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (31) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (39) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (21) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (29) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (52) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (43) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (29) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (20) Horti Lilla (20) Horváth Csaba (32) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (54) Kamra (40) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (44) Kaszás Gergő (21) Katona (124) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (38) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (23) Kovács István (55) Kovács János (22) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (46) Miskolc (59) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (117) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (35) Ódry Színpad (68) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (22) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (24) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (31) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (30) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (53) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (27) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (35) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (24) Vígszínház (49) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (31) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Igazi időutazást jelentett számomra a Hargitai Iván által átdolgozott és rendezett A Karamazov testvérek, amelyiket a színház Gaál Erzsébet Stúdiójában láttam egy hete.

A történet sűrítménye ez, a hét színész által játszott előadás nem helyettesítheti Dosztojevszkij kilencszáz oldalas regényét, viszont kedvet csinál az olvasáshoz: óhatatlanul is kíváncsiak leszünk, hogy mi az, ami nem férhetett bele a kb. száz percbe.

kt4.jpgLábodi Ádám

A színlapon szereplő tömör ajánló felteszi a költői kérdést, amelyet a címembe is beemeltem: „Őrült vállalkozás?

Kétségtelenül megosztó produkció született, amely kapcsán a saját mottóm is eszembe jutott (Nagy Lászlótól idézve): „ha reménytelen a lehetetlen, elbukásunk is ünnepély”. Ez majdnem minden regény-átdolgozó előadásra is elmondható, sok ponton bele lehet kötni a szándékba is...

A stúdió nézőterét a lehetőségek határáig kihasználták, ennél több széket valószínűleg már nem tehettek volna be, és mindegyiken ült is egy néző. Ez a tény egyértelműen visszaigazolja azt, hogy érdemes volt 2023-ban egy Dosztojevszkij-adaptációba belevágni. Nem tervezem a történet leírását, amely sok helyen elérhető, de nem árt tudni, hogy egy apagyilkosság körül forognak az események. Ebben a feldolgozásban az apát ugyan nem, de mind a négy fiát és az egymáshoz fűződő viszonyuk leglényegét megismerjük – a hangsúly erősen eltérő életszemléletükre helyeződik.

kt1.jpgLukács Dániel

A reflektorfény először a mindig harsányan mulatozó, életélvező Dimitrij Karamazovra, azaz Lukács Dánielre esik, és csak jóval később válik központi szereplővé a Lábodi Ádám által imponáló visszafogottsággal játszott „értelmiségi” Iván Karamazov, akiből a gyilkosság nehezebben nézhető ki, de ez önmagában nem jelent semmit… A kétféle életfelfogás közti kontraszt hatalmas, az előadásban kellően kidomborodik, és ez sokkal fontosabbá válik, mint a gyilkosság maga.

Számomra úgy tűnt ezen az estén, hogy Lábodi Ádám az a színész, aki a leginkább ráérezett arra, hogy milyen játékstílust kíván meg a stúdió tere, illetve a rendezői koncepció, sosem éreztem, hogy túl sok, vagy túl kevés lett volna a jelenléte, így talán az egész előadásból az ő figurája emelkedhetett ki a legjobban.

Dosztojevszij egyik gyakori témája a bűn és bűnhődés, ez átjön ebből a rövidített verzióból is, de nyilvánvalóan csak a felszínt látjuk (és a gondolatmenetet még felszínesebben nem próbálnám két mondatban összefoglalni – többek között emiatt is érdemes inkább megnézni az előadást, majd utána elolvasni magát a regényt).

kt3.jpgFekete Gábor

A szerző kedvenc karaktere, Aljosa talán kevésbé lesz igazán fontos, mint ahogy a regényt olvasva éreznénk, de így is megjegyezzük Fekete Gábort, aki ebben az előadásban egészen más karakterű fiatal fiút alakít, mint amilyen az Equus-ban volt (nekem még nagyon közeli az élmény, így óhatatlanul is összehasonlítottam saját magával).

Lukács Dánielen kívül mindenki két szerepet játszik: Kónya Merlin Renáta (mindkét női főszereplőt) és Horváth Sebestyén Sándor is (az ügyészt és Szmergyakovot), nemcsak a két gyerekszínész – Molnár André Lukács és Maszlag Bálint. A kettőzések nem csak praktikusak, de önmagukban is utalnak az emberi természet kettősségére.

A tervező, Magyarósi Éva két erősen elkülönülő teret hozott létre. Mind a kivetített képek, mind maga az elválasztó plexi fal hideg, szeretet nélküli, elzárt világra utal, ahol lehetetlen a kapcsolódás. Még díszítők se lépnek be ide, a szereplők (nagyon praktikusan) időnként át is alakítják a helyszínt. Lényeges kiemelnünk, hogy amit látunk, az a regénynek egy lehetséges olvasata, a Hargitai Iván-féle változat, azzal találkozunk, amit ő érzett fontosnak a regény kapcsán.
kt2.jpgHorváth Sebestyén Sándor

Ez az előadás talán elsősorban azokat célozza meg, akiknek van már valamiféle élménye a szerző kapcsán, de ezt a regényt vagy nagyon régen olvasták, vagy még csak kacérkodnak a gondolattal. Bátor döntésnek érzem, hogy egy elsősorban szórakoztató színházként jegyzett műhely egyáltalán elő merte venni Dosztojevszkijt, még ha nem is a nagy nézőtéren. (Alig van színház, ahol igazán nagyszabású előadást mernek klasszikus orosz szerzőkből csinálni – ld. a Vígszínház Sirály-át – ott is csak havonta egyszer megy.) A hasonló kalandokra létesült ez a stúdió (egykor még Aluljáró néven), ahol én még láthattam a névadó, Gaál Erzsébet rendezéseit is a kilencvenes években, majd Naszlady Éva, Sztarenki Pál munkáit, amelyekre szintén jó visszaemlékezni.

Ugyanakkor – mivel nemrég láttam az Equus-t – ott motoszkált bennem az a gondolat, hogy nem lehetett volna ehhez az előadáshoz is alkalmasabb megoldás a nézőtér nagyszínpadra helyezése, bár igaz, hogy a stúdió apró tere és a beszorítottság érzete önmagában is sokat mondó, lehet, hogy az általános közérzetünket is ez fejezi ki legjobban.

PS. Személyes lezárás, nosztalgikus visszatekintés a mű kapcsán:

Nekem ez volt a hatodik alkalom, hogy valamilyen színpadi átdolgozását láttam ennek a regénynek. Köztük volt Faragó Zsuzsa verziója, amely nagyon takarékos módon mindössze négy színésszel üres fekete térben történik. Melegen ajánlottam, épp tíz éve láttam a MU Színházban, és annyira jó, hogy bár független előadás, sikerült azóta is életben tartani. Aki teheti, annak érdemes mindkét produkciót megnéznie és összehasonlítani.

Az első Karamazov-élményem még ennél is meghatározóbb, és 1984 októberére nyúlik vissza. Talán két nappal az előadás előtt tudtam meg, hogy már megint az anyámra került a sor: szocialista brigádjuk színházi bérletével nem akarja senki más megnézni A Karamazov testvérek-et, így családilag nekünk „kell” menni, és az előadás után még meg is kell írnom a brigád naplójába a szokásos beszámolót („A brigád ma este is színházba ment” kezdéssel…). Imádtam a miskolci színház „Csiszár-korszakát”, azon nőttem fel és minden alkalomnak örültem, amikor mehettem. - Csak most, a keddi előadás után jutott eszembe, hogy ezek a rövid és nagyon lelkes naplóbejegyzések akár e blog előzményének is tekinthetőek, voltaképp hálás lehetek, hogy a brigádnak muszáj volt „kulturálódni”, és anyám munkatársai nem szerették a színházat, így az összes komoly előadás nekünk maradt, sőt a legtöbb operett is az 1978-88 közti évtizedben.

Ez a Szikora János-féle Karamazov-előadás már csak a körülményei miatt is emlékezetes. Megpróbáltam két nap alatt elolvasni a regényt, de az előadás délutánján ébredtem rá, amikor majdnem végeztem vele, hogy csak az első kötetet vettem ki a könyvtárból, így csak a cselekmény felére voltam felkészülve. A másik kellemetlen fordulat az volt, hogy nagyon későn értünk a színházba, és a bérletek nélkül. Haza kellett futnom értük, így nekem kimaradt az előadás eleje, viszont mivel frissen olvastam a regényt, gond nélkül bele tudtam élni magam, elvarázsolt az előadás világa és még néhány részletre most is emlékszem. Jelentősen jobban tetszett ez a változat Körtvélyessy Zsolt, Gáspár Tibor, Bregyán Péter, Mihályi Győző, Dóczy Péter, Molnár Zsuzsa, Máhr Ági és a miskolci társulat számos más tagjának szereplésével, mind később 1999-ben, amikor a Vígszínházban sokkal ismertebb színészekkel Szikora János újra megrendezte.

Ezt a miskolci Karamazov testvéreket nézői pályám egyik legfontosabb előadásaként tartom számon még mindig, bár azóta erre már 4400+ este élménye rárakódott. 2013-ban őszintén meglepett, hogy akkor egyszer azt éreztem (a már említett négy színészre tömörített verzió kapcsán), hogy lehet másik érvényes színpadi változata is a történetnek, azaz megtapasztaltam, hogy ha igazán jól sikerül egy előadás, az képes a néző legnagyobb élményeivel is versenyre kelni. 

A Szikora János-féle előadás emlékképeim szerint hosszú volt, de nem érződött annak. Szerettem, hogy még az apa nézőpontjából is ráláthattunk a történetre. Ma persze lehet, hogy ugyanezt a verziót ennyire erősnek már nem éreznénk, sokat változott a világ és benne mi nézők is. Annyi minden van, ami elterel minket, jobban hozzá vagyunk szokva a sűrítéshez, a gyorsan pergő történeteket szeretjük igazán, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A József Attila Színház nagy vállalkozása kapcsán akár még erről is el lehet gondolkodni.

Ps. A fotókat Kállay-Tóth Anett készítette, a színház FB-oldaláról használtam őket fel

Címkék: Lábodi Ádám Hargitai Iván Magyarósi Éva József Attila Színház Horváth Ádám A Karamazov testvérek Kéménczy Antal Horváth Sebestyén Sándor Molnár André Lukács Fekete Gábor Lukács Dániel Szokolai Brigitta Papp Janó Maszlag Bálint Kónya Melinda Renáta

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr5318259439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása