Ez az az előadás, amelyikhez nem kell újabb figyelemfelkeltő címet kitalálni, éppen elég meghökkentő az eredeti. A Pinceszínház műsorán ezt meglátva (2022. október 21-i bemutató volt) elsőre meg se tudtam állapítani, hogy ez most nekem szól-e vagy sem, közöm lehet-e hozzá (azaz: fogok-e tudni ajánlót írni róla, megnézzem-e egyáltalán).
Azóta az idő múlt, a legtöbb kitűzött időpontban eleve nem értem rá, ugyanakkor több színházi ismerősöm, akinek adok a véleményére, határozottan biztatott, mert látták és szerették. Ez a legerősebb motiváció, amikor valaki olyan mondja, hogy egy előadás jó, akivel jellemzően egyezik az ízlésünk, nem is kell hozzá részletesebb elemzés.
Közben ráadásul már lement a Dekameron premierje is, amelynek kilencedik jelenetét O. Horváth Sári jegyzi, így még aktuálisabbnak éreztem, hogy szembesüljek ezzel a Hitlerrel is.
Horváth Sári 2017-ben végzett Marosvásárhelyen, azóta dolgozik dramaturgként és rendezőként is, mostanáig már 21 munkáját tartja nyilván a port.hu is (biztosan még több is van). A Szeretett vezérünk-ről én is írtam, és minden jel arra mutat, hogy a későbbiekben meg fognak sokasodni az „O.Horváth Sári” címkéhez tartozó bejegyzések.
Ami a Hitler-t illeti, ezt a darabját ezúttal szerzőként és rendezőként is jegyzi. Tudható, hogy a szövegnek több verziója is volt, és a dramaturgok céhe jóvoltából a Youtube-on is megőrződött egy korábbi verzió, amelyben még sokkal több a szereplő.
Amit a Pinceszínházban látunk, az már csak öt színészre épül, és egészen olyan, mintha egy kvintettet hallgatnánk - már előadás közben is eszembe jutott, hogy igazán hasonlít egy zeneműre.
A címet látva mindenkiben felmerül, hogy mi köze lehet Hitlernek az ABBA egyik énekesnőjéhez, de ahogy hallgatjuk a szereplőket, képesek leszünk elfogadni, hogy mégsem egészen véletlenül kerültek egymás mellé ők ketten, sőt Angela Merkel, illetve két további hétköznapi nő. Az előadás után még azt is megértjük, hogy ez a téma miért vált fontossá a szerzőnek. (Mivel én ezt egy nappal az Orlai Produkció Tapasztalt asszonya után láttam, még erősebbnek tűnt a kapcsolat az előadás és a családdal kapcsolatos kormányzati propaganda között.)
Aki valaha látta Roland Schimmelpfennig „Az arab éjszaka” című darabjának előadását (2004 óta több színházban is műsoron volt, először az Örkényben), az lehet, hogy hozzám hasonlóan asszociálni fog rá, bár abban az öt szereplő szorosabb kapcsolatban állt egymással. Formailag is hasonlít rá, ez is „ülőszínházként” indul – a Pinceszínház rivaldája előtt öt hokedlin beszél hozzánk és egymáshoz az öt színész.
Michac Gábor színpadképe puritán, a barna jelmezek adják meg az atmoszférát, és az előadás kb. 80 perce alatt végig azt érezzük, hogy ez a beszélgetés, amely megmozgatja a képzelőerőnket is, pont így tökéletes, ahogy elhangzik – ezt látva nehéz elgondolni, hogy az alkotófolyamat akár megállhatott volna egy korábbi stádiumban is.
Jó, sőt nagyon jó ez az öt színész - Végh Péter, Herczeg Adrienn, Dobra Mara, Kakasy Dóra, Varga Klára – akik talán ebben az összetételben sosem játszottak együtt – le tudnak minket kötni végig még úgy is, hogy az idő legnagyobb részében nem mozdulnak el a hokedlijükről. Hitlerben is megláthatunk valami rokonszenveset Végh Péternek köszönhetően, és ezáltal némi plusz feszültség is keletkezik. (Az nagyon jó, hogy nem ragaszkodtak a szokásos bajuszhoz és a teljes hasonlóság eléréséhez.) A játékban végig sok a humor, tempója sem akadozik, nem vesszük észre, hogy hosszabb kihagyás után vették elő most újra. (Manapság a legtöbb előadás havonta jó, ha kétszer megy, ehhez kell hozzászoknia a színészeknek – sok darabot egyszerre fejben tartani, és szinte mindig halálugrásnak tűnik, ha két előadás közben egy egész hónap is eltelik.)
A Hitler-t legközelebb április 20-án és május 4-én lehet megnézni a Pinceszínházban.
Ps. A fotók a színház Fb-oldaláról származnak.
PS.2. Nem szoktam bemásolni a színlap ajánlóját, de most idekívánkozik – ennél jobb ajánló tényleg nem kell az előadáshoz, maradjon meg itt is:
„Egy Isten-háta-mögötti, elhagyatott kastélyban Adolf Hitler, Angela Merkel, az ABBA barnahajú énekesnője, és két keményvonalas „fajfenntartó” német nő beszélgetnek. Akár egy szaftos, és nem feltétlenül „píszí” vicc is kezdődhetne így, és bár O. Horváth Sári HITLER ABBÁT ÉNEKEL c. drámája nincs híján a humornak, elsősorban mégsem poénról van szó, hiszen a csattanó éppen abban van, hogy ezeket az egymástól talán olyan távolinak tűnő karaktereket, képes egymás mellett, kivételesen emberi hangon, már-már egy polifón hangszimfónia módjára megszólaltatni. A szövegből készülő előadás, melynek pikantériája, hogy az író egymaga a darab rendezője is, a II. világháborús miliő már-már abszurd magasságokba emelkedő félfiktív-mozzanatait és jelenkorunk két meghatározó egyéniségének önmagukkal vívott csatáit egyszerre láttatja. A német ex-kancellár és az újjászületett ABBA együttes Frida nevű énekesnője egy szerencsétlen véletlen következtében egy egykori Lebensborn-otthon – azaz a náci Németország fajfenntartó intézményének – épületében találnak menedéket a vihar elől, ahol a Vezér múltbéli látogatásának képzeletbeli eseményei és azok szereplői még mindig szellemként kísértenek. O. Horváth Sári keserédes hangvételű szövege, és a belőle készülő előadás nem riad vissza a tabuk feszegetésétől, a helyzetek abszurditásának pellengére állításától. Teszi mindezt úgy, hogy végig nagyon emberközeli marad, és a húsbavágó kérdéseket is igyekszik derűvel ellensúlyozni.”
