Tegnap este, június 1-én kezdetét vette hivatalosan is a nyár, elkezdődtek a szabadtéri programok. Én ugyan jellemzően az iskolai szünetben nem sok előadást nézek, de a városmajoriak frissen kiadott műsorfüzete elég meggyőző, így most néhányat ajánlani fogok az előadások közül a teljesség igénye nélkül.
Érdemes rámenni a jegy.hu oldalára, és az összesen 67 esemény listáját külön átpörgetni.
A színház SAJÁT programja június 20-tól kezdődik, az előadásokat Peremartoni Krisztina válogatta, akit még "amerikai korszakából" hazajáró nézőként ismerek - kevés magyar színész ült ennyit kollégái előadásain, mint ő.
Addig két fesztivállal indítanak.
Tegnap a Szabadtéri Színházak Találkozója keretében láthattuk az első előadást, egy Göttinger Pál által írt darabot (Az Öreghíd alatt), amelynek - ahogy menet közben rájöttem - ugyan mégsem voltam célközönsége, de így is voltak olyan értékei, amelyek megérdemlik a nyomhagyást: Ecsedi Erzsébet súlyt tudott adni a figurájának ebben a helyenként vígjátékból bohózatra váltó előadásban, és ez CSODA számba ment. IGAZI emberi drámát élhettünk át vele. Miatta kellett ott lennem. Nem először éreztem át, milyen az, amikor néhány másodperc alatt megfog egy színész, nem fokozatosan szeretem meg a stílusát vagy/és személyiségét, hanem lényegében azonnal.
Ezen az estén át tudtam élni - a héten nem először és nem utoljára - milyen az, amikor egy egész nézőtér alaphangulata eltér az enyémtől. Hatalmas siker volt, a többség - a reakciókból ítélve - az előadásnak épp azokat a pillanatait kedvelte leginkább, amelyek engem zavartak. (A színháznézés egyébként jó iskola a tolerancia tanulására, bár mégis az az igazi, ha mindenki a neki szánt előadásokat nézi, nem pusztán megtanulja elviselni azt is, amelyik nem az ízlésének megfelelő.)
Ecsedi Erzsébet - Epres Attila fotó: Kőszegi Várszínház
Mellékszálon Ecsedi Erzsébet számomra kiemelkedő alakítása elgondolkodtatott, hogy mekkora igazságtalanság is az, hogy aki vidéken futja be a pályáját, akármennyire különleges tehetség, mégis mindössze egy kisebb közösség számára válik csak elérhetővé. Őt látva erősen sajnáltam, hogy az elmúlt évtizedekben nem rohangáltam mérgezett egérként a vidéki színházak között, mert biztosan sokan vannak, akiket egyáltalán nem láttam még soha, és hasonlóan erős tehetségek. Most, egy non-profit bloggal, álláskeresés közben még annyi esélyem sincs a vidéki helyszínek megkeresésére, mint korábban, így most csak a sajnálkozásomat tudom kifejezni, és mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy aki teheti, menjen „le” a vidéki színházakba. (Hasonló következtetésre jutottam nemrég Bognár Gyöngyvér kapcsán az Antigoné után.)
Ugyan a tegnapi estémnek ez a rácsodálkozás volt a legfőbb értéke, de nagyon örültem persze több más színésznek is, köztük Epres Attilának, akit szintén alig látok, de hiányzik, és Kálid Artúrnak, akinek monológja számomra az első felvonás legerősebb részlete volt. Az, hogy egyikükből sem lett karikatúra, örömmel töltött el. (Kálid Artúr kapcsán több idei élményem is azonnal felmerül, nem tudom említés nélkül hagyni a Sirályt és a „De mi lett a nővel?” című előadását, utóbbi hátha a nyár folyamán is itt-ott előkerül.)
Kálid Artúr - fotó: deszkavízio.hu (ha valakinek van róla egy jobb előadásképe, örömmel lecserélem arra)
A fesztiválra az egyes szabadtéri helyszínek saját maguk küldtek előadást, amelyeket én nem láttam, leszámítva a Verát, amelyet Grisnik Petra játszik nagyon szerethetően. Ezt feltétlenül merem ajánlani, ez az én előadásom volt, utána Grecsó Krisztián könyvét is azonnal elolvastam.
Június 9-12 között ezt követi a Margó Irodalmi Fesztivál négy eseménye, majd jönnek a vendégelőadások egymás után.
Június 20-án a tatabányaiak Illatszertára nyit, amely igazi csapatmunka, ezt nagyon szerettem, írtam róla ajánlót, öröm látni, hogy ez eljuthat még több emberhez.
Az Orlai Produkció idén is képviselteti magát itt IS – náluk az évad 365 nap, még nem jöttem rá, hogy mikor állnak le. (Ha valaki a jegybevételből él, és nem segíti állami támogatás, nem nagyon tud pihenni…) A Balkon kilátással Ötvös András, Péter Kata és Ficzere Béla megismerésére ad jó alkalmat, A szív hídjai pedig Udvaros Dorottyát és László Zsoltot hozza jó helyzetbe már évek óta. A Válaszfalak már tavaly is látható volt ugyanitt.
A tizennégy karátos autó látványvilágát leginkább kifejező fotó, amit találtam (forrás: TRIP)
A TRIP és a Budapest Bár közreműködésével készült A tizennégy karátos autó is visszatér eredeti bemutatója helyszínére. Én elég sokszor kiemeltem, hogy elsősorban a színész-centrikus előadások érdekelnek, de ebben a vizuális hatások is erősek, az élő zene is megfogott (ezt a zenekart korábban sosem hallottam), ráadásul a helyszínhez is nagyon jól illeszkedő produkcióról van szó. A TRIP egy újabb érdekes és ígéretes projektbe is belefogott a Vígszínházzal és a Marczibányi Téri Művelődési Központtal: A „80 nap alatt a Föld körül” az új projekt címe, Magács László rendezi.
Szeretném leírni, hogy már láttam a miskolciak Tartuffe-jét is, de ezt nem tehetem, mert idén egyáltalán nem voltam Miskolcon. Rusznyák Gábor rendezéséről jókat hallottam a suttogó propaganda keretében, jól jöhet gimnazistáknak is.
A Radnótiban tíznél kevesebb olyan bemutatót tartottak 1988 óta, amelyik teljesen kimaradt nekem – az Egy csepp méz az egyikük, de ennek nyilván nem is kell ajánló, a szereplők névsora elég.
Kimozdul a játszóhelyéről a Katona társulata is: a Poppea megkoronázása talán itt lesz utoljára.
Tasnádi Bence - Ámor a Poppea megkoronázásában - fotó: Szokodi Bea
A 6Színben az idén nagyon sokat lehettem, 13-nál több független csapat dolgozott itt, átlagosan heti egy bemutató csak akadt. A legeslegnépszerűbb előadás, amely a játszóhely sajátja Thuróczy Szabolcs estje, aki Bödőcs Tibor szövegét használta (Meg se kínáltak) már sok más helyszínen is feltűnt, nyilván a Városmajor nagy nézőterét is meg fogja tölteni.
Augusztus végén pedig kezdetét veszi a nyár záróeseménye, a Városmajori Színházi Szemle. Elindul a budaörsiek igazán jól sikerült Szentivánéji álmával, amelynek én a szilveszteri előadásáról írtam ajánlót, majd nézhető lesz a miskolci Revizor is, sőt még az Átrium is vendégségbe érkezik a Frivollal, bár ők a Városmajorhoz meglehetősen közel esnek földrajzilag.
A vidéki előadások közül azt hiszem, hogy a legtöbbször a szolnokiak Sirálya miatt lapoztam fel a vasúti menetrendet feleslegesen, bízom benne, hogy szeptember 10-én csak sikerül Székely Kriszta rendezését megnézni.
A felsorolásom nem érintette a koncerteket, a filmeket, a margitszigeti új, most még formálódó játszóhelyet (a Kristályt), ahol én sem voltam még, de hátha egyszer leszek.
Érdemes a programfüzetet átnézni, a neten tájékozódni. Visszajelzéseknek továbbra is örülök akár itt, akár a Mezei Néző facebook oldalán.
