Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (90) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (22) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (31) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (39) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (21) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (29) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (52) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (43) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (29) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (20) Horti Lilla (20) Horváth Csaba (32) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (54) Kamra (40) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (44) Kaszás Gergő (21) Katona (124) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (38) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (23) Kovács István (55) Kovács János (22) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (46) Miskolc (59) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (117) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (35) Ódry Színpad (68) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (22) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (24) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (31) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (30) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (53) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (27) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (35) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (24) Vígszínház (49) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (31) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Különleges összművészeti élmény a Danubia Zenekar és a „Poste Restante” produkciója, amelyet a zenekaron és annak vezetőjén Hámori Mátén kívül a főszereplő és egyben az egyetlen énekes szólista, Szemenyei János fémjelez. Aki megnézte a friss bemutató három előadása közül bármelyiket, feltehetően még a korábbi Winterreise projektje miatt tette ezt (én már öt éve van, hogy láttam!), bár az Átrium közönségének soraiban lehettek akár olyanok is, akiket kimondottan maga a Robert Schumann dalciklus vonzott be. (Szerintem kevesebben, mint ahányan a színészre voltak elsősorban kíváncsiak.)

Az előadás nyolcvan perces, és feltehetően időnként még elő fog tűnni a műsorban, így most azon melegében írok róla egy AJÁNLÓT, azaz nem zenekritikát.

DL3

Mire számíthat az, aki a Dichterliebe (Költői szerelem) megtekintésére vállalkozik Horvát Lili rendezésében?

Egy dalest nagyon kevés nézőt szólít meg rendszerint, ezt nagyon tudják azok, akik az évad folyamán az Eiffel Műhelyház hasonló (egyébként nagyszerű) koncertjeire ellátogattak, így egy ilyen vállalkozásra ténylegesen ráfér akár több ajánló is. Most nem olyan tömött a nézőtér az Átriumban, mint amikor Alföldi Róbertet látjuk – bármelyik – előadásában. De ez mégsem egy szabályos dalest.

Szemenyei János ugyan elénekli Schumann szerelemről szóló dalait Balogh Máté feldolgozásában, amelyeket a zeneszerző Heine verseire írt, de nem előadóművészként, hanem egy Horvát Lili által írt mai történet szereplőjeként.

DL5

Nem, nem megyek bele az elemzésbe, azt meghagyom az előadásról azonnal és szokatlanul lelkesen posztoló zenekritikusnak, Molnár Szabolcsnak, akinek ez a gesztusa sokat segített abban, hogy bár nem voltam ráhangolódva az estére, mégis képes voltam Wagnert hátrahagyva elindulni az Átriumba.

Érdemes lett volna erre is jól felkészülni, rákeresni az előadás előtt a dalokra, elolvasni a verseket (ezeket a koncert előtt kiosztják). (Én legalábbis így szeretek menni, de ezúttal nem volt kapacitásom erre a szegedi Don Giovanni megnézésének folyományaként.)

Szemenyei János így is győz, a szétszórt nézőt is képes magával vinni. Megemeli a színész produkcióját, hogy minden dalt köthetünk egy szituációhoz, és előadásmódjában nyoma sincs a megszokott énekesi pózoknak. Nem, nem egy szmokingos fickó áll előttünk kottával, esetleg anélkül, és nem „csak” a zene a lényeg.

DL4

A zenekar előtt láthatunk egy kék kanapét, amelyen a legkülönfélébb pózokba helyezkedik Szemenyei János, sőt van olyan dal, amelyet a földön törökülésben énekel.

Még ez se lenne olyan rendkívüli – még vannak ködös emlékeim a Winterreiséből, ennél bonyolultabb cselekvéssorokat is végrehajtott már daléneklés közben a színész.

Ami nagyon izgalmassá teszi az egészet, az a zene, a színházi elemek és filmbejátszások érzékeny összehangolása volt. Mindezért valóban jár az elismerés az előadás írójának és egyben rendezőjének, Horvát Lilinek, aki nem is olyan régen a „Felkészülés”-sel nagy ajándékot adott nekünk. Ez most egy hasonlóan nagy dobás. (Kevés filmről írtam ajánlót, de arról muszáj volt, aki nem látta még, annak ezúton is javaslom, hogy ne halogassa tovább.)

A filmen elkezdődő történetet meg-megszakította a zene, illetve a vetítővászon mögött hirtelen előtűnt a zenekar és az énekes és ezek a váltakozások adtak ritmust az estének. Segített abban, hogy az egyes dalokat eléggé tudjuk értékelni (mi, akik nem vagyunk Schumann specialistái, teszem hozzá).

Először nagyon nem örültem, amikor megláttam, hogy „függöny” mögül fog énekelni Szemenyei János, mert igen rossz tapasztalatom van az ilyen módon megrendezett produkciókkal, és piszkosul dühös tudok lenni (magamban) a rendezőre, amikor azt látom, hogy egy énekes azért küzd, hogy egy függönyt áténekeljen. Jelen esetben be kellett látnom, hogy ez nem művészkedés, nem öncél, és a film rengeteget adott az esthez, ahhoz meg kellett a vetítő felület.

DL

Feltehetően az már nézőfüggő, hogy ki hová tette a hangsúlyokat, mit érzett erősebbnek , a filmes vagy az élő részeket. Nekem – mivel a dalokat nem ismertem - Szemenyei János hangja eleinte igazán nem is hatolt át a függönyön, illetve nem éreztem elég intenzívnek – a film volt a lényegesebb, és végig bennem volt a feszültség miközben vártam, hogy mi lesz a későbbiekben. Nagyjából úgy, ahogy egy gyerek várja az esti mese fordulatait.

(A műben szereplő „Tizenkét óriás” című mese hasonlóképpen hat, nagyon felkeltette az érdeklődésemet, de eddig nem találtam meg azt a történetet, amelyre a rendező gondolhatott, de az sem kizárt, hogy többféle motívumból maga rakta össze.)

Szemenyei János az előadás végére a hangjára talált, a karaktere pedig talán vissza eredeti hivatásához. (De az is lehet, hogy nem – a történet lezárása nem teljes, és ez is hatásos.)

A produkcióban nem csak a zenekar és a színész vett részt, de voltak többen a filmben, akik színészetükkel szintén növelték a látottak élvezeti értékét. Nekem nagyon vonzó – bármiben – Stork Natasa vagy/és Nagy Zsolt jelenléte, de hozzájuk hasonlóan most is nagyon természetesen játszott Boros Anna, akinek szintén volt két jó jelenete. (A produkció színlapjára keresve a további közreműködők is megtalálhatóak, mindenkit nem sorolok fel.)

A vágy titokzatos tárgya pedig Wrochna Fanni lett, akiről könnyedén el lehet hinni, hogy ilyen mély hatást gyakorol valakire már az első látásra. Már rákerestem, hogy miben látható (a KV Társulat „Körtükör” című produkciójában júniusban, illetve a Békeidő c. Hajdu Szabolcs filmben, amelyet majd meg is akarok nézni).

Dl2Wrochna Fanni - Szemenyei János - Hámori Máté

Ez az előadás, amelyben megvan a lendület, a frissesség, a „Felkészülés”-hez hasonlóan régi emlékeket ébreszt fel bennünk képessé tehet arra is, hogy saját, hasonló jellegű érzéseinkre némi távolságból, megengedően nézzünk vissza. Igen, létezik intenzív szerelem, amelyet nem viszonoznak, sőt olyan is, amelyről a kiváltója még csak nem is értesült soha. Ezekkel együtt kell haladnunk tovább, tekinthetünk rájuk akár értékként is (nagyon ránk fér a pozitív szemlélet manapság minden téren) és nyavalygás helyett jobb egyszerűen csak „visszaülni a zenekarba…”

Ps. A fotók a Danubia Zenekar Fb-oldaláról származnak…

Címkék: Szemenyei János Nagy Zsolt Óbudai Danubia Zenekar Stork Natasa Molnár Szabolcs Hámori Máté Balogh Máté Horvát Lili Dichterliebe

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7417834215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása