Pass Andrea művének létrejöttét erősen megnehezítette a covid. Próbafolyamata még az első leállás előtt kezdődött el, a bemutatóra csak 2020 szeptemberében kerülhetett sor, és azt egy újabb, még hosszabb színházi szünet (majd nyár) követte, így lényegében ebben az évadban tudták csak rendszeresen játszani. Aki persze a Narratíva munkáját szorosan követi (több ismerősöm is), már jóval korábban megnézte, A Jelentéktelenről több kritika is született, így bőven lehet tájékozódni, ha valaki részletes elemzésre kíváncsi. Ez itt csak egy (tőlem rövidnek számító) nyomhagyó ajánló, mégpedig egy rendkívüli estéről, amikor a Lestyán Attila által játszott öt szerepbe Martinkovics Máté ugrott be.
Hajduk Károly, Friedenthal Zoltán, Tóth Zsófia és Kárpáti Pál
A covid előtt elég ritkán találkoztam beugrással, most viszont mindennapos, és már megtanultuk, hogy minden előadásnak örülni kell, amelyik nem marad el. A Jelentéktelen előtti napon látott Networkbe például Földes Eszter ugrott, ráadásul főszerepbe, tegnapelőtt egy operát mentett meg Palerdi András, aki egy éve énekelte utoljára a szerepet, amelyet újra fel kellett vennie próbák nélkül. De még bőven lehetne folytatni a sort... Martinkovics Máténak se volt egyszerű ez a fregolizás, amelyhez ha nem is kellett nagyon hosszú szövegeket megtanulnia, de járt vele több gyorsöltözés, illetve a Hegymegi Máté által beállított összetett mozgásokat meg kellett jegyeznie. Az ilyen helyzet még nagyobb koncentrációt igényel a teljes társulattól is, akik eleve nem lehetnek könnyű helyzetben, mert ritkán játsszák eleve is ezt a produkciót.
Az előadásról a koreográfus-rendező nevének említése nélkül is felismernénk, hogy a „fizikai színházi” produkciókhoz hasonlít, ha így nevezzük, ha inkább nem. Üres tér, néhány díszletelem (tervező: Bobor Ágnes), amelyeket Jankó Mátyás világít meg. Remélhetőleg Dömölky Dániel fotóin átjön a hangulat, amely illik a Gogol elbeszélés sötét reménytelenségéhez, amely a darab forrása (Az orr is itt-ott felmerül, illetve az orr nélküli ember, aki szintén Martinkovics Máté ezúttal.) A hangulat megteremtését megtámogatja Szabó Sipos Ágoston zenéje, és Pető Kata jelmezei.
Gogol ezt a történetet nem színdarabnak írta meg, a szövege nem is hemzseg a párbeszédektől, és nem is kiált feltétlenül színpadért. Persze manapság adaptáció sokféle szövegből készül, különösen a független műhelyek nem ragaszkodnak a klasszikus művekhez, bár épp a Narratíva most dolgozta fel Csehov Meggyeskertjét is (Demerung címen), amely rendkívül erős előadás lett.
A köpönyegről sokaknak feltehetően a kötelezőség és a kényszer jut először eszükbe, még akkor is, ha ez a rövidebb és fogyaszthatóbb gimnáziumi penzumok közé tartozik, a diákok gyorsan megértik.
Erről az előadásról nagyon gyorsan az jutott eszembe, hogy egészen másként viszonyulnának a diákok hozzá, ha látnák ezt az előadást és így azt is, hogy milyen sokszínűen színpadra lehet alkalmazni egy ilyen történetet. (Feldolgozó foglalkozással de hasznos is lehetne, ha egész osztályok nézhetnék – esetleg valamiféle pályázati forrással megtámogatva. Kezdem már megint a légvárépítést…)
A rendező, ahogy a részletes színlapról tudható, a Narratívába tömörült több alkotótársától is kapott ehhez a munkához segítséget, a koncepció kialakításában a dramaturg Garai Judit is részt vett, Szenteczki Zita és Kovács D. Dániel pedig konzulensként működött közre. Ebből a névsorból is érezhető, hogy a Narratíva teljes csapata számára fontos volt ez a munka, amely a színlap leírása és a választott cím alapján is előtérbe helyezi az elszegényedett, jövőtlen, sokat dolgozó, de ebből méltó módon meg nem élő kisember problémáját, akinek életben maradásához szükséges egy meleg köpeny. A pétervári telek kemények, nem hiába személyesítették meg a „Pétervári Fagyot”, amelyet maga a koreográfus játszik.
Hegymegi Máté, a könyörtelen Pétervári Fagy
Az üres térben még fokozottabban érvényesülnek maguk a színészek, mind a nyolcan, akik láthatóan nagy összhangban játszanak együtt.
Molnár Miklós képe az előadás elejéről - Akakij Akakijevics még a régi köpenyében
A köpeny nélkül maradt központi szereplőt Friedenthal Zoltán játssza, és mivel szinte végig az ő nyomában vagyunk a hivataltól a szabóig, ő más szerepet nem kapott. Maga a kisszerűség, átérezzük nyomorúságos helyzetét. Hasonlóan kiemelt helyzetbe rajta kívül is vannak néhányan, és már a színlap elolvasásakor felismerhetjük, hogy ez nem lesz közönséges előadás, hiszen a Fagyon kívül meglehetősen hangsúlyos helyzetbe kerül a Légy, amely Akakij Akakijevics nyomába eredt. Hajduk Károly színészi jelenléte minden előadásban igazán erőteljes, most sem tévesztjük szem elől – amit ráosztanak az fontossá válik.
Hajduk Károly, a Légy
Az előadásban talán a legjobban a hivatali működés bemutatása fogott meg, néhány összenézésből azonnal érezhetjük, hogy az egész üres időpocsékolás, egyik munkaerő tevékenységének sincs értelme.
Hivatalnokok: Tóth Zsófia, Lengyel Benjámin, Pallag Márton, Lestyán Attila, Friedenthal Zoltán és a főnök: Kárpáti Pál
Kárpáti Pál „új igazgatóhelyettes”-ként hatásosan félelemben tartja a hivatalnokokat, akiket Pallag Márton, Lengyel Benjámin, Tóth Zsófia és a beugró Martinkovics Máté játszanak, akik a történet más jeleneteiben más szereplőként lepnek meg minket. Nem lényegtelen, hogy a hatalmi helyzetben lévő személy mellett Kárpáti Pál a szabót is megkapta, akitől Akakij szintén függ, hiszen a kabátra szüksége van.
Köpeny, vadmacskaprémmel, hogy olcsóbb legyen
Az előadásban szerethető, hogy még akkor is sok váratlan megoldással találkozunk, ha jól ismerjük a forrásként szolgáló elbeszéléseket, fanyar humorral szembesít minket az egyébként koránt sem vicces valósággal, és mindenféle erőltetett aktualizálás nélkül asszociálunk róla a saját jelenünkre.
Éppen ezen az estén szokatlanul erős szél volt a januári hideg mellé, és nem esett nehezemre elképzelni, hogy mennyire életbevágóan fontos egy meleg kabát. Ennek ellenére az előadás után még hosszan beszélgettünk az épület előtt egy olyan nézőtárssal, aki ugyancsak a „rózsaszínpárducos” Demerungon járt, de a Narratíva egyéb előadásait is követi, sőt A Jelentéktelent már feleségével együtt éppen negyedszer (!) nézték, mert nagyon szeretik. (Gondolom 10-12 lehetett eddig, így ez nagyon jó arány…)
hivatalnokok munkában
Az előadás, és általában a Narratíva egész csapata nagyon remek és szerethető színészekből áll, akiket valóban érdemes is mindenben nézni – a régebben pályán lévőket és a fiatalokat egyaránt. Műsoron van még tőlük a Kurázsi és gyerekei, amelyikről még friss állapotában írtam, és a „Törvényen belül” illetve az ősszel bemutatott „A negyedik”, amelyek nézését még csak tervezem...
Pallag Márton arcai 1.
és
még egy kép két hivatalnokról, ha egyszer ennyire jók lettek Dömölky Dániel fotói, amelyeket a Narratíva fb-oldaláról mentettem le.
