Kétféle nézője van a Pesti Színház friss előadásának: akinek van tapasztalata Yasmin Rezával kapcsolatban – például azért, mert látta néhány éve „Az öldöklés istenét” akár a Vígben, akár az Átriumban, ahol jelenleg is megy, vagy netán emlékszik a „Művészetre” (vagy régről a Katonából, vagy a Thália még a covidot éppen megelőző bemutatója miatt), vagy pedig fogalma sincs arról, hogy mire számíthat.
Utóbbi esetben talán érdemes előre elolvasni a színlapot, amelynek néhány megfogalmazásával azért vitatkoznék, miután megnéztem Török Ferenc rendezését.
A premieren ennyi mélységet nem érzékeltem, mint amennyire utalnak a saját ajánlójukban, viszont – ahogy Az öldöklés istene is – ez egy olyan társalgási vígjáték, amely öt jó színésszel szép estét szerezhet nekünk, különösen akkor, ha kedveljük a szereplőket is. (Mi sokat nevettünk és menet közben észleltük is az elgondolkodtató mondatokat.) Aki kikapcsolódásra vágyik, annak érdemes megnéznie, különösen akkor, ha netán előadás után nem a buszhoz rohan (az előadás kb. másfél óra szünet nélkül, korán vége van), hanem a partnerével szépen beül valahova egy sörre vagy netán vacsorázni. Egy ténylegesen szép estét jól elindíthat ez az előadás.
Halász Judit, Kovács Patrícia, Radnay Csilla - a háttérben, az előtérben pedig: Stohl András és Wunderlich József
Az előadás kellően jól indult Radnay Csilla és Stohl András párbeszédével, és a kialakult jó hangulata meg is maradt végig.
Úgy tűnik, Radnay Csilla nem unatkozik a Vígben, a Szerelmek városa után most egy még nagyobb feladat jutott neki - ebben előadásban ő viszi a prímet, bár a többiek szerepe is hálás.
A Bella Figurát tavaly már közvetítették, így lehetnek olyanok, akiknek van/lesz összehasonlítási alapja Petrik Andrea alakításával. Utóbbi karcosabb lehetett (gondolom én), nehezebben tudom ebbe a szerepbe beleképzelni (bár szecsuáni jólélekként elhittem neki a megalkuvást is), de ennek persze az is lehet az oka, hogy Radnay Csilla teljes egészében „kitöltötte a szerep körvonalait”. (Elképzelem, milyen meglepetés lehet a Víg törzsnézőinek, mármint azoknak, akik korábban nem jártak az Alföldi-féle Nemzetibe, egy újabb átütő személyiség felbukkanása. – Akinek megtetszett, az betervezheti magának a „Budapest, Te!” illetve az Egy piaci nap c. előadásokat…)
Miután a darab új, most megint célszerű meghagyni az egyébként talán 2-3 mondatban is összefoglalható történetet (a szereplők egymáshoz fűződő viszonyaival) meglepetésnek, és annyiban maradni, hogy egy banális baleset (egy fél percig sem tűnik tragikusnak!) miatt a fent említett páros összekerül még három emberrel, akik éppen egyikük, a demencia felé hajló idős hölgy – Halász Judit – születésnapját ünnepelni mentek a „Bella Figura” nevű elegáns olasz étterembe. (A „Boldooog születésnapot” daláról ismert színésznőt ünneplik éppen – ez ad némi pluszt hozzá - jutott eszébe a lányomnak.)
Az étterem olasz neve a darab címe is, így nem árt vele foglalkozni. A „fare la bella figura”, annyit jelent, hogy „jó benyomást kelteni.” – Kifejezi a szinte minden emberre igaz vágyat: különb embereknek szeretnénk mutatkozni, és nemcsak külsőleg. (A színlapon egy sztereotípiát idéznek a szerzőtől, aki szerint minden olasz eleganciára törekszik. Ezen akár meg is akadhatunk, mert ezt épp egy francia mondja, mi pedig a franciákhoz is kötjük a jó ízlést és a kifinomultságot.)
A „jó benyomás” mögött nem mindig van valós tartalom, és ahogy sejteni is lehet, az előadásban a felrakott álarcok lehullanak az este folyamán...
A Bella Figura – „szép alak”, ha magyarra fordítjuk, pejoratív értelemben talán inkább használjuk, és ez a kettős jelentés szerencsésen érvényesül az előadásban is. Külsőre valóban vonzó embereket látunk, akiknek a helyzete már korántsem annyira irigylendő, mint első ránézésre.
Némi kis gondolkodás után nyilván minden törzsnéző tucatjával mondaná azoknak a daraboknak a címeit, amelyek témája a gondosan felépített „jó benyomás” szétfoszlása. Ez nem újdonság, mert annyira tipikus jelenség. Manapság a „jó színben feltűnni” - vágyunkat a közösségi média is erősen támogatja: nem a legelőnytelenebb képünket tesszük közzé, és több szót vesztegetünk az eredményeinkre, mint a kudarcainkra… (Én se azt emelem ki, amikor rosszul éreztem magam egy színházban, vagy netán elmenekültem a szünetben…)
Yasmin Reza mesterien teremtett egy kellemetlen alaphelyzetből kibontva egy szórakoztató társalgási vígjátékot, és a rendező, Hársing Hilda dramaturggal segített abban, hogy a profi színészek jó tempóban adják elő, úgy, hogy ne unatkozzunk. Khell Csörsz gyorsan átrendezhető, szellős, emellett látványos és elegáns teret is berendezett számukra, amelybe jól illettek Füzér Anni most is sokatmondó jelmezei.
Az öt szereplő harmonikusan játszott együtt, mint egy régóta együtt muzsikáló kvintett, nem látszott, hogy éppen a legfőbb szereplőt cserélték ki. A még nem említett Wunderlich József és Kovács Patrícia kapcsolata szintén mérlegre került az este folyamán, és az sem csalódik, aki netán csak miattuk megy a Pestibe.
Kellemes este volt, bár nem biztos, hogy évtizedek múlva is emlékezni fogunk a részleteire. Aki szerette a Centrálban a Házassági leckék egyet vagy kettőt, és ennyi lecke nem volt elég, annak ez is nagyon fog tetszeni a hasonló tematika, illetve Stohl András és Kovács Patrícia játéka miatt.
PS.A Vígszínház honlapjáról Gordon Eszter fotóit használtam.
