Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Pályázata megírásakor Rudolf Péter feltehetően álmában sem gondolta, hogy ennyi feszültség fog elődjének távozásához kötődni, és a karantén-időszak okozta plusz komplikációkkal pláne nem számolhatott. Nincs irigylésre méltó helyzetben, viszont a mai 50 perces találkozás során a helyzet magaslatán mutatkozott be újságírók, tévések és fotósok tömege előtt, akik ellepték a Vígszínház színpadát.

IMG 20200701 110654

A tavalyi sajtóeseményre is kaptam meghívást, sőt el is mentem rá, így volt összehasonlítási alapom.

Kevesebb feszültséget érzékeltem, a meghívott színészek ezúttal végig a színpadra elhelyezett asztalok mellett ültek, amelyek mind egy-egy tervezett bemutatóhoz kötődtek. Nyilván fel sem merülhetett, hogy a tavalyihoz hasonlóan műsor is legyen – sokan csak nemrég tudták meg, hogy milyen premierek várnak rájuk, ez is kiderült.

Nem elhanyagolható tényező, hogy az eseményen támogatólag jelen volt a minisztérium képviselője, illetve Karácsony Gergely főpolgármester, aki végig biztatóan mosolygott. Beszélni nem beszéltek, nem kellett semmiféle felesleges protokoll szövegeket meghallgatni.

Az esemény főszereplője egyértelműen Rudolf Péter volt, aki az érzékeny helyzetet meglehetősen jól kezelte, sok humorral fűszerezte nem rövid mondanivalóját, lazán javította, amikor tévedett. Manapság üde dolog bárkit látni, aki képes könnyen elismerni, ha hibázott, és nem kelti a tévedhetetlen és tökéletes ember benyomását. Elismerte, hogy nincs tisztában minden színésze előéletével – húsz évet mégis kihagyott a Vígből. Megnyert ezzel engem is, feltehetően másokat is, és képes lesz elérni, hogy támogassák a munkájában.

A kellemes hangulathoz nyilván a környezet is hozzájárult – én a karantén kezdete előtt közvetlenül kétszer is jártam a Vígben ( a Zsótér-bemutatón, illetve a Diktátoron), de mégis messzinek tűnt, és jól esett ott lenni. A színpadon pedig még sosem ültem. (Annyira nem volt szerencsés, hogy ezúttal a kamerások az újságírók előtt álltak, de eleve nem is volt szabad szék, és ezt kihasználva kellemesen lekuporodtam az első sor mellé törökülésben, és ez jó megoldásnak is tűnt. Ilyenkor örülök, hogy nem járkálok kiskosztümben, vagy hasonló elegáns ruhában…)

Az igazgató augusztus második felére tervez társulati ülést összehívni, addigra fognak véglegesen körvonalazódni a viszonyok. Az átvett társulatot kívánja működtetni, de szerződtetett néhány új tagot is, akik közül Brasch Bence meg is jelent a tájékoztatón. A többiek visszatérő egykori víges művészek: Méhes László, Seress Zoltán és Telekes Péter. Távozók nevei nem hangzottak el.

Lesznek további vendégek is az előadásokban, akikkel Rudolf Péter később is tervezni akar – a kiadott sajtóanyagban Nagy-Kálózy Eszter neve is szerepelt, talán annyira nem meglepő módon.

Minket nézőket leginkább az érint, hogy:

1.július 13-tól fent lesz a színház teljes műsora szereposztással a honlapon augusztustól október végéig, és augusztus 10-én már a novemberi program is.

2.minden korábbi előadást tovább visznek, meg akarják adni a lehetőséget a nézőknek, hogy megnézzék azt, amire már jegyet váltottak (ha nem jó az időpont, átcserélhető a jegy ajándékutalványra, akármelyik másik darabra is).

Elhangzott mind a kilenc bemutató címe, és néhány főszereplőt is megemlítettek, a teljesség igénye nélkül. A jelenlévők pár mondatot mondhattak, akikkel a jelenlévő újságírók riportot is készíthettek az esemény után.

Nagyon lényeges elemnek érzem, hogy a teljes program Rudolf Péteré, ő választott minden darabot, bár néhány esetben igazodnia kellett már lekötött rendezőkhöz, akiket még elődje választott.

Elhangzott, hogy az előző vezetés stabil állapotban, jó gazdasági háttérrel adta át a színházat, kulturált módon történt meg az átadás-átvétel, de az egész délelőtt folyamán egyszer sem említődött az előző igazgató neve. Eszenyi Enikő tevékenységéről talán túl sokan is nyilatkoztak a karantén alatt, még egy ideig nyilván fájdalmas lesz az említése – a vele kapcsolatos kérdéseket nyilván nem akarta az új igazgató újra felszínre hozni. (Erről írtam az egyik legutolsó bejegyzésemet, én sem akarnám.) Nem hangzott el, hogy játssza-e majd az előző direktor korábbi előadásait (néhány esetben nélküle azokat nyilván le kellene venni a műsorról), de az sem, hogy Rudolf Péter kap-e bármilyen szerepet akármelyik új bemutatóban. Feltételezhető, hogy a jelenlegi helyzetben az igazgatás épp elég komoly feladat lehet számára.

Nagyon fontos és jó újításnak érzem, hogy a korábbi egyidejűség helyett 2 hét eltolódással követik egymást a színház két játszóhelyének premierjei. Akit július 13. előtt is érdekel, hogy mire készül a Víg, azoknak felsorolom a címeket is.

Vígszínház:

1.okt.3 – Dürrenmatt - Az öreg hölgy látogatása – mégpedig Börcsök Enikővel és Hegedűs D. Gézával a főszerepben (Nekem - 1986-ból -  erős emlékem még Ruttkai Éva ebben a darabban, ez volt az utolsó darab, amelyikben halála előtt játszott, és ebben Rudolf Péter is szerephez jutott még pályakezdőként – lehet, hogy neki is, ezért akarja megrendezni.)

2.dec.12 – Szerelmek városa – egy romantikus francia film adaptációja, ifj. Vidnyánszky Attila a Gatsby-csapatával dolgozik megint, akik azt szerették, nyilván ezt is fogják

3.Tavaszi bemutató lesz a Kabaré, Béres Attila rendezésében, aki egyébként Miskolcon már működteti színházát (már nem érvényesek a korábbi kötöttségek, ott lehet nyugodtan egymás mellett ülve színházat nézni). Hangüzenetet hallhattunk Szilágyi Csengétől, illetve ebben mutatkozik majd be két új tag is, Brasch Bence és Seress Zoltán.

A Víg nagyszínpadán lesz még egy különleges májusi előadás is, a színház 125. évét ünneplik meg ezzel.

Pesti Színház:

Itt kortárs évad lesz, két magyarországi ősbemutatóval.

1.okt. 16. F. Zeller: Az apa (r. Valló Péter – főszereplő: Kern András, egy Alzheimer-beteget és környezetét láthatjuk)

2.nov. : Mayenburg: A kő (r. Michal Docekal – aki már négyszer is rendezte eddig a társulatot

3.febr. – Yasmina Reza – Bella Figura (r. Török Ferenc) – ebben tér majd vissza Petrik Andrea a színpadra (aki most jelenleg még csak háromhónapos gyermekével foglalkozik, jól van)

Házi Színpad:

1.szept.21. – Csáth és Démonai (r. Vörös Róbert) – tavalyról csúsztatott bemutató

2.Durica Katarina – A rendes lányok csendben sírnak (r. Paczolay Béla)

További részletek tehát július 13-án. Nyilván felesleges hozzátenni, hogy nézzetek rá a honlapra, akit érdekel, megteszi.

Én drukkolok, hogy működjön a csapat tovább, jól vegyék az akadályokat.

PS. A posztban szereplő egyetlen képet én készítettem. Lett volna időm többre is, de annyi fotós volt körülöttem jobbnál jobb gépekkel, hogy nem éreztem értelmes tevékenységnek, hogy még én is kattintgassak. Akit érdekel a téma, szerintem ezer jobbat fog találni mindenféle sajtóorgánumokban...

 

 

 

Címkék: Vígszínház Valló Péter Börcsök Enikő Rudolf Péter Eszenyi Enikő Telekes Péter Michal Docekal Petrik Andrea Nagy-Kálózy Eszter Brasch Bence Vidnyánszky Attila színész Méhes László Hegedűs D. Géza Seress Zoltán Vörös Róbert Paczolay Béla

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1915977106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása