Andrejszki Judit és Sebestyén Márta már tíz éve rendszeresen lép fel együtt, és közös programjuk ötvözi a népzenét és a régizenét, egyaránt énekelnek ritkaságokat és ismert dallamokat kicsit másként. "Századok magyar zenéje európai kitekintéssel, népi és írott forrásokból" - Ez áll a plakátokon, és ebben össze is foglalható a lényeg.
A két művész együttműködéséről nem akkor hallottam először, amikor a facebook a minap figyelmembe ajánlotta a XV. Alsószeli Jurtanapok eseményét, kettejük közös fellépését az evangélikus templomban, hanem április elején. A valóban feledhetetlen és általam alaposan (5+11 bejegyzéssel is) dokumentált márciusi fesztiválzenekaros Kékszakállú turné után – elvonási tüneteimet orvosolandó - átlagosan kétnaponta rákeresve a youtube-on Sebestyén Mártára, találtam róluk több közös videót is, sőt azóta készült egy 23 perces riport is, amely ennél a bejegyzésnél jelentősen többet mond, azt érdemes először/inkább meghallgatni.
Ez a nyomhagyó bejegyzés a vasárnapi előadásukról szól, kiemelten AJÁNLÓ jelleggel. Azok a családtagjaim, akikkel néztem őket, mind a négyen másféle zenét hallgatnak, de rájuk is hatott az újdonság, ők sem bánták meg ezt a zenei kalandot, amely esetünkben egyébként 270 km autózás árán valósulhatott meg.
Legközelebb ketten együtt nézhetőek lesznek Sándorfalván (július 5-én), Kápolnásnyéken (6-án), majd (7-én) Litéren, később Kapolcson 21-én. Aki a környékükön van, ragadja meg az alkalmat.
Április 1-én (az említett turné keretében) hallottam Sebestyén Mártát élőben utoljára énekelni, az volt 11 napon belül a hatodik alkalom, és azóta három hónapja nem. Mostanára már nagyon hiányzott, jó ideje folyamatosan néztem a programját, kerestem a megtekintés lehetőségeit.
Sebestyén Márta hallgatására könnyen rá lehet szokni, hangja gyorsan feltölt minket energiával, ezért is volt Fischer Ivántól nagy ötlet, hogy „vele rázatta össze” a közönségét, mielőtt kitette őket a Kékszakállúnak. Úgy láttam, hogy BFZ-vel való együtt muzsikálás a népdalénekesnek is bevált, hasonlóképpen az Andrejszki Judittal való hosszas együttműködéshez.
A mai napig nehezen hiszem el, hogy tényleg sikerült a tavaszi körbeutazást egyedül összehoznom, és három hónap elteltével is még örülök neki, de az, hogy tegnap erre a hangversenyre eljutottam, legalább ilyen valószínűtlennek tűnik. Ez éppen részemről nem igényelt sok energiabefektetést, csak az ötletet kellett felvetnem, és a sógornőm vitt el minket. (Éppen családi nyaraláson voltunk Szlovákiában, és végül túljelentkezés is lett az autóban megmaradt három helyre.)
Alsószeliben korábban egyikünk sem járt, a Jurtanapokról pláne nem hallottunk, de ahogy kiderült, ez már a 15. alkalom volt. Szinte folyamatos programot kínáltak a két szabadtéri színpadon is, amely körül sátrakban kézműves termékeket árusítottak. A rekkenő hőségben alig lézengett valaki köztük háromnegyed egykor, a kezdési időpont előtt közvetlenül. Ahogy kiderült, minden évben egy zárt teret igénylő koncertet is szerveznek az evangélikus templomban, és ez most is így volt, ide gyűlt össze mindenki a szomszéd falvakból is, várva a rendkívüli eseményt.Bent határozottan kellemesebb idő volt, a fullasztó meleg már nem jött ide is utánunk.
Sebestyén Mártát évek óta el akarták hozni a faluba a fesztivál szervezői, de sosem volt számára jó a június végi időpont. Most elhozhatták, de a szó szoros értelmében.
Ahogy még a koncert előtt kiderült, nem sokkal reggel 10 után a fellépőket és hangszereiket szállító autó lerobbant Bábolna térségében, a tankolás után megmakacsolta magát, nem indult tovább, Győrbe kellett szállítani. A szervezők segítségével jutott el végül a két énekes a faluba, és ahelyett, hogy lett volna idejük kifújni magukat, és például megebédelni, nyugodt körülmények között kipróbálni a templom akusztikáját, negyedórájuk volt a beállásra.
Ugyanilyen tömött volt a másik padsor is...
A közönség időben tudott a helyzetről, és csendes beszélgetéssel ütötték el az időt, ez a közel egy óra várakozás nem volt komoly ár azért, amit végül kaptunk a művészektől.
A hetven perces koncert végén állótaps volt.
Ugyan túl vagyok a 3660 megtekintett előadáson a koncerteket is beleértve, de templomi állótapsot még sosem láttam, sőt az a benyomásom, hogy ez valóban ritkaság. A magyarok hajlandóak hosszan és erősen „vastapsolni”, de felállni igen ritkán. Ennek a tapsnak volt jelentése, ráadásul a blokkokból felépülő program során látszott, hogy a közönség lelkesedése fokozatosan nőtt, és egyre hosszabbak voltak a korábbi részeket lezáró tapsok is.
Sebestyén Márta volt a műsorvezető, aki éppolyan természetesen beszélt a láthatóan hosszas munkával összeválogatott anyagról, amelyben egyaránt voltak XIII. és XX. századi dallamok is, térben pedig Katalóniától Bukovináig terjedt a válogatás forrásvidéke. Az összekötő szövegekből is világossá vált, hogy a magyar zene mély ismerete a fedezete annak, amit hallhatunk.
Andrejszki Judit kísérte mindkettőjüket csembalón és elektromos orgonán, és eleinte latinul énekelt egy gregorian Mària éneket - Ave maris stella - amit Sebestyén Márta vele pârhuzamosan magyarul, Babits forditásában. Alkalmanként mindketten doboltak, Sebestyén Márta több különféle furulyát szólaltatott meg. Hallhattuk őket együtt is, külön is, figyeltek a műsor összeállításánál még arra is, hogy ne váljon az egész program egysíkúvá, és legyen mód közben egy-egy levegővételre is. Az egyes blokkoknak megvolt a külön tematikája, volt olyan, amelyik a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódott, hallhattunk Bartók illetve Kodály által gyűjtött dallamokat, megzenésített verseket (Balassitól, Csokonaitól és József Attilától is). Elhangzott részlet Esterházy Pál Harmonia Caelestiséből is, a Veni Sancte Spirito. A borhoz kapcsolódó blokkban a kánai menyegzőről énekeltek, melynek intrójajént a Carmina Buranából a Vinus vina vinum kezdetű dalt is megismerhettük, amit Sebestyén Márta ezúttal is magyar szöveggel fúj. Volt nem egy összeállítás, amelybe némi humor is belefért, ahogy a férjválasztó lányok panaszaiba is. (Ekkor sajnáltam, hogy végül a fiam lemaradt, mert végül a János név lett a nyerő, ezt egészen biztosan szerette volna hallani.)
Becslésem szerint nagyjából 20-25 dal szólalt meg, amelyek közül csak egyet-kettőt ismertem korábbról, a youtube-nak köszönhetően. Feltételezem, hogy a többi néző hasonlóképpen szokott lenni ezeken az alkalmakon, és számukra is szinte minden dal új. Persze jó lett volna a pontos műsort lejegyzetelni,és most mindent részletesen ismertetni, de ez nem történt meg, a zenét hallgattam csupán. A művészek egyébként is minden helyszínen változtatnak műsoruk összeállításán, sőt erre az alkalomra is több verziójuk volt, mert a programot a nézők hozzáállása és a rendelkezésre álló időkeret is formálja.Sebestyén Márta csak a szövegeket használja, a dalokat kotta nélkül énekli, de ahogy most visszagondolok, kottát egyáltalán nem láttam a koncerten. Belőlük jön a zene, egészen természetesen.
Nagyon hat ránk az énekesek szép hangja, érezhetően mély tudása és jártassága a magyar zenetörténetben, hangszeres játékuk profizmusa, de a legerősebb tényező mégsem ez, hanem annak a megtapasztalása, ahogy ketten egymásra hangolódva benne élnek az éppen eljátszott zenében, és lerobbant autó ide, bizonytalan hazajutási körülmények oda, érezhettük, hogy a koncertet mégis élvezték, egészen átadták magukat a megszólaltatott dallamoknak és azon keresztül nekünk is.
Jó őket hallgatni, feledhetetlen lesz számunkra Alsószeli, ahogy sajnos a körülmények szerencsétlen alakulása miatt az lesz a fellépőknek is. Kívánom nekik, hogy további pályájukon ne legyen még egy hasonló esemény, valóban ne legyen módjuk semmivel összemosni ezt a vasárnap délutánt.
A következő előadás plakátja
PS. Nagyon köszönöm Karaszová Anikó képeit!
