Ez az utolsó fejezet, amelyik a Kékszakállú nézőpontjából közelít, utána tényleg áttérünk Juditra.
5.Továbblépés a 6.-7. ajtó felé
Jogos a kérdés: MINEK? – az ötödik ajtónál végül két csalódott ember áll, végül csak észreveszi a férfi, hogy nem úgy hatott, ahogy tervezte. Innen valóban lefelé megyünk a szereplőkkel, és a szcenírozott előadások ezt jelzik is rendszerint, mégpedig a vár sötétedésével.
A Kékszakállú szempontjánál maradva: odaadja a kulcsokat, mivel a követelőzéssel nehéz szembeszállni, illetve a hatodik ajtónál még remélheti, hogy megtarthatja Juditot ezen a ponton, és akkor még minden jó lehet.
A hetedik ajtó kinyitásakor viszont tudhatja, hogy utána ő maga fogja a nőt emlékké minősíteni, azaz kiiktatni a jelenéből, tehát ez a szempont már kieshet. Miért hagyja magát mégis?
Erre nekem a legjobb érvem az, hogy érzékeli Judit zaklatottságát, aki gyilkosnak hiszi, és ezt akarja mindenképp feloldani. Megszerette már annyira, hogy nem akarja félelemben tartani, és ugyancsak nem akar ennyire rossz fényben feltűnni előtte.
Ebben az „adok, majd mindent elveszek” gesztusban persze ott a bosszú is, és ez is érthető, mert ki az, aki szereti, ha valamire rákényszerítik, amit mindenáron el akart kerülni?
Lényeges, hogy a hetedik ajtónál is képes csak a szépre emlékezni a régi szerelmei kapcsán, pedig feltételezhetjük, hogy azok is hasonlóképpen értek véget, kudarcélménnyel. Van benne hajlam arra, hogy az életében mégis fel tudjon értékeket halmozni. (Egy magyar Kékszakállú ez, aki az élettől elzárkózik, a titkolózásba menekül – ezen a ponton akár a régi szerelmek hibáit is sorolgathatná, ki miért volt kevés hozzá, miként hagyta cserben.) Persze ezáltal Judit nem fogja magát jobban érezni, sőt ez számára a mélypont, pedig mindent megkapott, amire vágyott.
A hetedik ajtó kinyitásában ott a lezárás szándéka is, amely ellentmondást nem tűr. Nem várja meg, hogy Judit ezek után mit lépne (vannak előadások, amelyekből egyértelmű, hogy Judit minden vérfolt ellenére maradna), mert aki megismerte, azt el kell távolítani. Olyan nővel már nem képes együtt lenni, aki teljes mélységében belelát.
De az is feltételezhető, hogy az elutasítás azért következik be, mert a Kékszakállú nem akar még nagyobb fájdalmat elszenvedni és megelőzi a nő döntését, mielőtt az lépne vissza. Mert könnyen elképzelhető lenne egy olyan Judit is, akinek valóban túl sok a véres árny, képes racionálisan mérlegelni, majd megriadna. Talán az előző három épp ilyen volt.
Egy biztos: nincs idő, nincs mód a helyzet feldolgozására, a megismerés után el sem kezdődhet a közös élet. A kudarcot borítékoló jóslat önmagát beteljesíti.
Kékszakállú önmaga sem tudatosítja, hogy éppen a kapcsolat előtt már meglévő bizalmatlansága az, amely mindegyik szerelmét halálra ítéli. Minden esetben a nő hibájának tulajdonítja azt, hogy a kapcsolat zátonyra fut. A megbocsájtás, újrakezdés fel sem merül.
Ebben a gesztusban tudatalatti tényezők is szerepet játszhatnak: a Kékszakállút ez az ismerkedési szakasz villanyozza fel, és ahogy korábban is írtam: nincs berendezkedve tartós kapcsolatra, bár vágyik rá. Csak a szakítás teszi lehetővé, hogy új játszmába kezdjen. Lehet, hogy ez a „mindig is éjjel lesz már” mégsem egészen így fog alakulni, jöhet újabb Judit.
6.A lezárás után:
Lehet, hogy még a végső veszekedést is élvezi, a drámai helyzetet, hiszen róla van szó és később élvezi a nyugalmat is, amíg a sebeit nyalogathatja... Aztán az unalom hatására, jön a következő próbálkozás és így tovább, végestelen végig. Feltételezhető, hogy a Kékszakállú számára egyetlen nő sem lehetne elég érdekes "örökre", nem biztos, hogy tudna velük mit kezdeni.
PS. Amióta ezt megírtam, láttam Luxembourgban egy Kékszakállút, amelyben a két énekes - Cser Krisztián és Komlósi Ildikó - pusztán metakommunikációval valamiféle optimista végkifejlet lehetőségét is bemutatta, éppen azt, amelyet elméletileg a „negyediket éjjel leltem”, és az „és mindig is éjjel lesz már” mondatok összecsengetéséből ki lehet hozni. A zene hangulata ennek némileg ellentmond, de ha meggondoljuk, a szereplők így is egy kört járnak be, most már megismerve egymás gyengeségeit, akár neki is kezdhetnek valami komolyabb kapcsolatnak…
Kivételes élmény volt ezt a verziót előadásban is megélni, örültem, hogy egyszer ez nekem megadatott. Már csak ezért az egy előadásért is érdemes volt a BFZ után kimenni külföldre.
A következő részek viszont ezek után már Judit szemszögével foglalkoznak.
