Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Lehet az emberre egészen más hatással egy színdarab, de akár ugyanaz az előadás újranézve is, és az sem mindegy, hogy mikor sikerül a benyomásokat vele kapcsolatban rögzíteni. A kritika éppen ezért szubjektív, de egy blogbejegyzés – mert ez az – vállaltan is az, és a legfőbb célja, hogy érdeklődést keltsen, kedvet csináljon az előadás megnézéséhez.

Néhány hete a Szkénében a Kutyaharapás megtekintése után kaptam azt az információt, hogy a vidéki előadások többségéhez hasonlóan ennek is nagyon rövidre szabott lesz a karrierje: még három decemberben, aztán nincs több "Játék a kastélyban". 11 előadásért kellett ugyanazt a munkát befektetni, mint itt Pesten, évekig tartó hosszú szériákért. Engem tavaly nagyon megérintett a miskolci előadás, eleve nagyon kedvelem a darabot, amelyet hónapokon át elemeztünk egy szemináriumon, vonzó volt a szereposztás is, és a korábban látott tatabányai előadásokat is rendre szerettem (lsd. Tartuffe, Az imposztor), így gyorsan meg is akartam nézni, amíg nem késő. (Azóta kiderült, hogy a dec. 15.-i után lesz egy Aradon még, és március-április folyamán még megy tovább…)

Korábban csak egyszer voltam a helyszínen (Novák Eszter A kaukázusi krétakör című rendezését néztem), de még mindig vadonatújnak tűnik a színház, szerencsésen kialakítottnak az emelkedő nézőtér és kényelmesnek a székek. Aki egyébként is autóval mászkál, annak nem tűnhet problémának az idejutás, de vonat is volt bőven, bár az alsógallai megállótól elsőre nem volt triviális az eligazodás a parkon át, sötétben és szakadó esőben. Tavasszal és jó időben mindez kicsit másként festhet, de az előadás gyorsan feledtette, hogy szétáztam, és a végére a kabátom is megszáradt.

Az előadást bérletes nézők társaságában néztem, és néhánnyal pár szót is váltottam, volt köztük új és régi néző is, de egyben mind azonos véleményen volt: A mi osztályunk (ez volt a bérlet korábbi alkalma) nagyon jó előadás és meg kellene néznem. Valaki azt is felvetette, hogy jó lenne valami csereprogram más vidéki színházzal – pl. Győrrel -, és akkor többféle előadást nézhetnének mindkét helyszínen. (Erről jutott eszembe, hogy ilyen szisztémával kezdett a színház a XIX. században működni, amikor egy-egy produkciót körbeutaztattak a vándortársulatok, de ez ma már ritka – az Orlai Produkció előadásai vannak kifejezetten utazásra kitalálva, és ezen kívül léteznek koprodukciók, de nem szép számmal (most a négy helyszínre tervezett A sevillai borbély, illetve az említett Kutyaharapás is ilyen volt, a tatabányaiak közös munkája a Szkénével).

A Játék a kastélyban – innen most már csak az előadásról lesz szó – az anekdota három felvonásban alcímet viseli, és a színlapot elolvasók kapnak háttér információt is a születés körülményeiről. Molnár Ferenc a nászútján a szerepet tanuló feleségének hangját hallva a szomszéd szobából, valóban azt hitte, hogy szerelmi találkát hallgatott ki. Ebből a szituációból már könnyen adta magát a darabírás – egy olyan embernek, akinek minden gondolata a színház körül forog.

Az előadás a három felvonást két részben adja, ahogy ezt a mai időkben szokták, amikor számításba veszik, hogy esetleg a nézőknek is szempont, hogy minél hamarabb hazajussanak. Ez nagyon érthető hozzáállás, de kár érte, mert a színháznézéshez az is hozzátartozik (Molnár idején pláne hozzátartozott), hogy a nézők társasági eseménynek tekintik a színházat, előadás közben levegővételhez jutnak, és megbeszélik egymás között a látottakat. (Nem is képzelem el, hogy milyen lehet egy megrögzött dohányosnak két felvonás egyben...)

molnar-ferenc-jatek-a-kastelyban-original-102343 Turai és Gál - köztük Ádám - Kardos Róbert, Honti György és Mikola Gergő

Az előadás elején Pestről a kastélyba megérkező három vendég (Turai, Gál – a két színműíró, az általuk pártfogolt zeneszerző-ifjúval) a nézőtérről lép a színpadra, a függöny elé, és már ekkor világos lesz remélhetőleg a darabot nem ismerő nézőnek is, hogy itt most a színházról lesz szó, a színházcsinálás az, ami igazán érdekes a szereplők mindegyikének – leszámítva a lakájt, az egyetlen civilt, akit Megyeri Zoltán játszik, egészen úgy, ahogy azt Molnár is elvárná tőle. Dvornicsek János - megjegyezzük.

Guelmino Sándor rendező alapvetően tartja magát a szerzői utasításokhoz, és csak néhány ponton változtat (megmutatja a fal túlsó oldalán beszélgetőket is az elején, és ezzel vitatkozni lehet, illetve sajnálni, hogy nem bízott jobban a néző képzelőerejében), és néhány újabb poént is beiktat, amelyeket jól esne felsorolni, de poént lelőni mégsem célszerű, maradjon titok az is, hogy mi az, amit ténylegesen lelőnek. Horesnyi Balázs díszlete hangsúlyozottan színházi díszlet, és most is elgondolkodtam azon, mint más Játék a kastélyban esetén is: ebben az elegáns fogadószobában hol lehetne aludni? Kárpáti Enikő túl nagy mozgásteret nem kap, egy-egy köntösön, a női szereplő ruháiban és Turai kalóz-sisakjában tudja magát kiélni. A közönség elégedett lehet, mert nincs a mába áttéve a darab. (Nem is élne meg, manapság a szerelmesek nyilván folyamatos chat-ben lennének, és talán fel sem merülne a váratlan érkezés. Az elütött kutyáról is rég tudna Annie, nem sok téma adódna az élő beszélgetéshez.)

A titkár – Maróti Attila most is a tudatlan színházrajongó, és valószínűleg ebből a típusból eleget látott Molnár, él ez a figura is, és a próbajelenet feszültségébe visz további adag humort is. Kellően izgága, és elhiszem neki, hogy saját magát tekinti az este kulcsszereplőjének – tényleg mindent ő csinál, beszerez például egy barackot is, a két színésznek „csak” el kell játszania az előadást.

molnar-ferenc-jatek-a-kastelyban-original-102341A Művész, a titkár és a lakáj - Crespo Rodrigo, Maróti Attila és Megyeri Zoltán

A lényeges öt szereplő közötti viszony hasonlóképpen néz ki, mint amire számítanánk, a szerzőpár – Turai és Gál: Kardos Róbert és Honti György - hasonlóan működik, mint egy házaspár – békétlen egymás mellett élésben léteznek, de jól kiegészítik egymást. El lehetett képzelni, amint éveken át vitatkoznak a színdarabok egyes megoldásain, és közben figyelik a környezetük, illetve a másik minden rezdülését. (Ebben a rendezésben Gál nem fog gyanút, úgy látszik, hogy a kapcsolat annyira mégsem mély...)

A szerzőnek nagyon fontos a színház, a próba, de a darab centrális eleme mégis az optimista-pesszimista életszemlélet szembeállítása, és nem árt, ha valóban elgondolkodunk azon, hogy célszerűbb életünk apró tényeire ránéznünk, milyennek is ítéljük ezt a saját péntekünket például.

A darab is egy péntekről szólt, és történetesen én is egy pénteki előadást láttam. Egy napját tudatosan megfigyelve, mindenki akár rá is ébredhet, hogy ugyanazt be tudja állítani kétféleképpen saját maga is. (Egy ilyen előadás persze akármilyen pénteket is a pozitív irányba billent el végül.)

Bennem a két színészt nézve felvetődött az a gondolat is, milyen érdekes is lehetne – és mennyi próba, plusz energia bevetésével történhetne csak meg -, ha eljátszanák fordítva is a darabot. Minden csak szemlélet kérdése, mindkettőjük alkalmas lehetne a másik álláspont képviseletére is. (Persze, tiszta illúzió ez, hiszen egy vidéki színháznak bőven nincs esélye kísérletezésre, az ilyesmi esetleg a színműn történhetne meg, az is jó lesz, ha még néhányat idén le tudnak játszani a már bepróbált előadásból.)

A másik nem csak színházra vonatkoztatható kérdés a mű kapcsán: mennyire szabad akárkinek az életébe is beavatkozni, akár segítő szándékkal is? Érdemes-e azt gondolnunk, hogy mi születtünk helyre tolni a mások dolgait?

Itt most vészhelyzetet látunk, és a beavatkozás Turai részéről önérdekkel is magyarázható: a közös operett megmentése mindenek feletti cél. Ami jó csavar, nem azért történik a nagyszabású akció – egy színdarab megírása és bemutatása egy napon belül -, mert fel akarja nyitni egy illúzióktól elkábult fiatalember szemét (a nemrég látott A vadkacsa jutott róla eszembe), hanem éppen az a cél, hogy a status quo mindenáron fennmaradjon, mert a zeneszerző lelki nyugalma a menyasszonyában való hamis hitre alapul, és az illúzió megtartásától függ a boldogság, illetve az operett.

A beavatkozás azért kell, hogy minden menjen a maga útján, törlődjön el ez az egy pillanat, amikor Ádám hívatlanul beleláthatott Annie másik életébe. Molnár Ferenc szövegéből kiderül, hogy neki megy a darabírás az emberi természettel kapcsolatos illúziók nélkül is (igaz, nem is operettszerző), viszont a nézőtől nagyon sok függ, kérdéses, hogy mennyire fogja Turai mentőakcióját jó megoldásnak gondolni, vagy ehelyett „a szedjük a cókmókot és meg se álljunk Párizsig”-felvetés pártján állna. Mindenki magában eldöntheti, hogy miként viszonyul, de a rendezői beállítás mintha egyértelműen megbocsájtó lenne ezzel a hazugságra alapozott világgal szemben. Egy bizonyos kor felett a legyintés jobban adja magát, mint a felháborodás és lázadás...

molnar-ferenc-jatek-a-kastelyban-113471-1-l

Nem tudtam, hogy Danis Lídia milyen Annie lesz, de láttam nem egyszer játszani, és így azt is tudom, hogy jó széles skálán mozoghatna ebben a szerepben. Amennyiben a rendező azt kérné tőle, fűzhetnék őt is olyan bonyolult viszonyok minden színpadon lévőhöz, akár a miskolci előadásban Czakó Juliannát. Minden eszköze megvan, de jelenleg ez az Annie olyan, amilyet rendszerint megszoktunk – felszínes, könnyelmű, rutinos színésznő, aki hajlamos a nagy gesztusokra a való életben is, aki nemcsak Almádival folytathat viszonyt, de mindenkivel flörtöl, a titkárral is, és Turainak is felajánlja magát fizetőeszközként. Tényleg szeretne férjhez menni, de a rajongó zeneszerző nem pendít meg benne mélyebb érzéseket – nem is lehetünk biztosak, hogy mennyire engedi meg magának ezeket bárkivel szemben. Elsősorban nő, aztán színésznő és mintha a menyasszonyságot is szerepként élné meg. Minden mozdulatában a tetszeni vágyás érvényesül, a ruhák ezt jól kiemelik. A legtöbb köze ebben az előadásban is a Crespo Rodrigo által játszott Almády Művész Úrhoz van, és ugyan mindkettőjük játékában dominál a színpadon felvett póz, amelytől képtelenek megszabadulni, de egy-egy rövidke pillanatra még a darab próbája közben is megérezzük, hogy valami mégis összeköti ezt a két embert. Egészen biztos, hogy a szakításuk nem végleges, csak esetleg ügyesebben fognak titkolózni. Ez a maximális cél, amire reálisan gondolhat Turai.

Almády szerepe jól áll Crespo Rodrigónak, hálás szerep, rengeteget lehet nevetni azon, ahogy a francia nevekkel kínlódik és próba közben puskázik – ennél csak az lehetne jobb helyzet, ha a darab próbáját láthattuk volna, amelyiken eleinte valószínű, hogy hasonlóan szenvedhetett a színész a kilométeres nevek betanulásával.

Mikola Gergő alig lépett színre, amikor a mögöttem ülő nézők egyike megjegyezte „milyen nevetős szeme van”. Az illető majdnem végig hasonló kommentekkel nézte a darabot, de ezt meg is jegyeztem, mert igaz. Kedves, lelkes, naiv fiatalember, aki hirtelen került a színházi világba, beleszeretett a szép primadonnába, megírt gyorsan egy operettet, és most éppen boldog. A boldogság jellemzően nem tarthat sokáig – főleg a színpadon nem -, mert akkor unalmassá is válik azonnal (ha nincs konfliktus, nincs színház) Most ettől nem kell féltenünk, egy nap alatt hullámvasutazhat egyet a fiatalember, a teljes kétségbeeséshez is eljut, és ki is mászik belőle. Kérdéses persze, hogy meddig sikerül a való világtól megóvni, de ha minden jól megy, némi kis boldogságra számíthat így is.

Aki megnézi az előadást, annak minden bizonnyal kinéz három felhőtlen óra, és később is még néhány kellemes perc, ha visszagondol. Néha nem azt szeretnénk, ha az életünket terélnék át egy másik vágányra, megelégszünk azzal is, ha jól érezhetjük magunkat. Tatabánya nincs is olyan messze…

molnar-ferenc-jatek-a-kastelyban-original-102338Próbajelenet - az átverés sikerül...

ps. A bejegyzésben a Jászai Mari Színház képeiből tettem fel négyet, több is megtalálható a honlapon!

Címkék: Tatabánya Kardos Róbert Guelmino Sándor Játék a kastélyban Honti György Crespo Rodrigo Danis Lídia Megyeri Zoltán Mikola Gergő Horesnyi Balázs Maróti Attila Kárpáti Enikő

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr2913470303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása