Palerdi András már két éve betanulta a Figaro 2.0 címszerepét, mivel arról volt szó, hogy sok előadás várható, nehéz lesz egyeztetni, mivel mind ő, mind Cser Krisztián nagyon elfoglalt, és inkább legyen azonnal két Figaro - ahogy például Cherubino is le lett kettőzve azonnal. A főpróbát az Erkelben ő énekelte, majd később is többször nézett ki úgy, hogy beáll valamelyik előadásba is, de ez a mozzanat eddig elmaradt.Kevés énekessel történhet meg, hogy a főpróbája után két év csúszással kerül be rendes előadásba, nyilván a szerephez fűződő viszonya az eltelt két év alatt változott is. Meglátjuk.
Eddigi benyomásaim szerint az énekesnek testhez állóbb volt és jobban is érezte magát a Galgóczy Judit-féle rendezésben, de ennyi idő alatt az is megtörténhetett, hogy közben több kedve lett Hábetler András koncepciójához. Cser Krisztiánhoz képest egészen más habitusú Figarót játszik, így a darab kedvelői sokat tanulhatnak abból, ha esetleg ráveszik magukat, hogy mindhárom szereposztással (Bakonyi Marcellel is) lássák az előadást, garantáltan nem lesz egyforma élmény. (Vannak hétvégi, mezei nézőknek is elérhető alkalmak, leírom ezt megint.)
A főpróba óta valóban sok minden történt Palerdi Andrással, megkapta a Kamaraénekes címet, volt II. Fülöp a Don Carlosban, Sarastro, jővőre pedig Fiesco, Gurnemanz, Don Alfonso, Kékszakállú lesz, Colline a Bohéméletben és ismét Pomádé, hogy csak néhány feladatát említsem az Operaház honlapja alapján. (Korábban kedvenc előadásaim egyikében, a Mefistofele-ben is sokat láttam - jut eszembe. Kár, hogy egy ideje már nincs.)
Azon legkevesebb énekesek közé tartozik, akiknek alig csökkent (ha csökkent egyáltalán) az előadásszáma az Operaház bezárása következtében, 35 fellépése lesz, ráadásul viszonylag egyenletesen elosztva szeptembertől májusig. Ebből is érezhető, hogy a szereposztók támaszkodnak rá és alapembernek tekintik.
Legutóbb Cipollának és Kékszakállúnak láttam kétszer (Komlósi Ildikó partnereként), nem sokkal az után, hogy beállt még kétszer az új Eötvös-operába is Don Toribiónak. Lehet, hogy ennyi terhelés sok is volt egy kéthetes időszakon belül, de így is leírhattam, hogy Palerdi András nagyon jól illeszkedett a Kékszakállú rendezői világába, még talán neki ártott a legkevésbé a koncepció...- mondhatom némi iróniával. Olyan árnyaltan mondta el a darab prológját, ahogy azt még soha senkitől nem hallottam, sőt nem is számítottam hasonló élményre - teszem hozzá, de ezt már irónia nélkül. Valóban osztályon felüli szint volt ez a prológ.
Leginkább természetes színpadi jelenlétét kedvelem, ezt emlegettem legtöbbet korábbi 21 bejegyzésemben is.
A youtube-on neki sincs sok felvétele, de az átlagnál azért valamivel több, ezek közül legyen Ferrando a Trubadúrból, összevethető Bakonyi Marcellével, aki ugyanezt énekelte ráadásul azonos rendezésben. (Kár, hogy nincs fent a harmadik Figaróval, Cser Krisztiánnal is, aki legalább nyolc alkalommal szintén énekelte ezt, akkor a róla készült ajánlóba is azt tudtam volna beletenni.)
Nem állítható Palerdi Andrásról sem, hogy a sajtó túl sokat foglalkozik vele, vagy netán ő saját magát igyekezne az előtérbe nyomni. A facebookon néha eseményként felteszi a fellépéseit, de ez nem nevezhető igazán erős kampányolásnak. Korábbi külföldi tanulmányairól, versenyszerepléseiről és fellépéseiről lehetett tudni, de az, hogy manapság hol és mit játszik, ha nem itthon van, jóval kevésbé.
A második szereposztás Figarójaként új emberekhez kell szoknia, Szabóki Tünde (Grófné), Wierdl Eszter (Susanna) és Káldi Kiss András (Gróf) partnere lesz, akikről nemsokára szintén egy-egy megemlékezés következik, és aztán már jöhetnek is az előadások…
