Kiss András „Antonio, a kertész” lesz, és láttam is már ebben a szerepben 2015-ben és 2016-ban is az operaházi Figaróban. A basszistákat pályájuk elején gyakran megtalálja ez a kis szerep, és ebből az mindenesetre kiderül, hogy az illetőnek mennyi keresnivalója lesz esetleg a buffo szerepkörben is.
Miután Antoniót korábban leginkább Hábetler Andrással szoktam meg, aki valószínűleg a világ legszínesebb kertésze, minden előadásra kitalált valami kis apró improvizációt, amellyel megemeli a szerepét, óhatatlanul is hozzá viszonyítottam az új beállót. Kiss András viszont egészen új emberként pontosan rögzítette a szerepet, fel se merült benne, hogy „szétjátssza”, vagy magára irányítsa a figyelmet. Játékából utólag megtudhattam, hogy nagyjából mit képzelt el a rendező, és mi az amit elődje tett hozzá. (Az előadás bemutatójának idején még Szilágyi Béla volt Antonio, akinek, ha nem tévedek, ez volt 2006 májusában az utolsó szerepe is.)
Kiss András legelőször a Müpa 2014-es Ruszalka-keresztmetszetében tűnt fel nekem, amelyben ő volt a Viziember. Ez az egy alkalom is elég volt ahhoz, hogy megjegyezzem magamnak. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, Kiss András a Ház folyamatosan foglalkoztatott basszistája lett, aki kisebb és középszerepek (lsd. A tenor, Bohémélet 2.0, Pomádé) mellett most már kapott főszerepet is az Élet a Holdon-című Haydn operában, illetve a lépcsőházi Úrhatnám szolgálóban is. Utóbbiban tanítványaimmal néztük, akik nagyon kedvelték az egészet, Sáfár Orsolyástul…
A fiatal basszista, ahogy pályája legelején is, továbbra is énekel vidéken, Pécsett láttam idén a Macbethben, Banquoként, és majdnem láttam Szegeden a Faustban mint Mefisto. Utóbbi szerepét biztosan továbbviszi, és még nem mondtam le arról, hogy a Turpinszky Gippert Béla-Cseh Antal páros után őt is megnézzem, hogy miként érvényesül László Boldizsárral.
Kiss András a Figaro 2.0 kertésze lesz tíz alkalommal, és azon kevés operaházi szólista közé tartozik, aki annak idején a szegedi bemutatóra le is utazott, hogy a kollégáit megtekintse, így előnyben van a további új beállókhoz képest, mert van saját élménye az előadásról.
Abszolút értelemben is fiatal énekes, basszistának pedig különösen, akármerre mehet még a pályája, mert Szvétek Lászlóhoz hasonlóan jó az „opera seria” előadásokban is, de amióta az Élet a Holdonban láttam, valami azt súgja, hogy neki is a buffo karakterek lesznek a leginkább testhezállóak. Hallomásból tudom, hogy volt már Pomádé király is, Dulcamara, …- már most erős a vígoperai vonala, az Úrhatnám szolgálónak volt előzménye.
Jövőre a Figarók előtt még öt Triptichonban játszik, később pedig jönnek a Hugenották és a Traviáta is. 2018-ra nincs feladata az Erkelben, megint újabb szegedi és pécsi munkák várhatnak rá, bár ezekről konkrét tudásom nincs.
A youtube-on van néhány felvétele, meghallgatható, ha nincs is túlreprezentálva. Ezek közül a kedvenc Figaró-áriámat választottam. Bevallom, amikor megtudtam, hogy operakaland lesz a Figaro 2.0, én arra is számítottam, hogy Kiss András címszereplőként kerül bele a szereposztásba, én benne IS látom Figarót. De előbb-utóbb ez is megtörténik, erősen remélem.
Vannak koncertfellépései, a nyáron lemaradtam egy külön előadásáról, amelyen Kálnay Zsófiával együtt szerepelt.
Amit még fontos megemlíteni vele kapcsolatban, van egy húga is, aki mindössze húsz éves, két évet végzett el a Zeneakadémián, és csodásan gyönyörűséges mély hangja van, jó színpadi jelenléte, ösztönös humorérzéke, szintén ígéretes tehetség. Meg fogja hamarosan a nagyközönség is tanulni a nevét: Kissjudit Anna. Ő is alkalmas partner lehet áriaestekre….
