Ez most valóban egy rövid bejegyzés lesz. Mindössze azt adom hírül azoknak, akik nem tudnák, hogy a nyári margitszigeti bemutatkozás után tényleg beköltözött Goldmark Károly leghíresebb operája, a Sába királynője az Erkelbe. (színlap, szereposztással, időpontokkal) Mire lehet számítani?
A wikipédián szerencsére rendkívül részletes leírás található a történetről és az opera keletkezéséről. Mivel e zenével korábban nem találkoztam, és minden operára nem tudok előre hónapokon át készülni, ahogy például az ismeretlen Straussokra megtettem, most jobb híján kipróbáltam megint, ahogy két nappal ezelőtt a Wertherrel, milyen az, ha igazi mezei nézőként szembesülök egy új művel. Jelentem, a próba második felében nem volt szöveg sem, de már az első felében is voltak olyan cselekmény részletek, amelyekre számomra nem derült fény a rendezésből, és így az előrelátóknak javaslom a belinkelt szócikk elolvasását. Az, hogy az énekesek mennyire érthetőek - mivel németül volt az opera - számomra most nem volt érdekes. Van aki tisztábban énekelt, van aki kevésbé. Szemerédy Károlyt (Salamon király) nem láttam eddig túl sokat, el tudom képzelni, hogy hatni fog az előadásban. Zavaros Eszter kis szerepében kiemelkedően jó volt. Egy áriája van, de az már most is jól ment. (Hiába mázolják feketére, így is szép.) A többiek próbáltak, maradjunk ennyiben.
A történet egy szerelmi háromszög. Most nem egy nő vergődik két pasas között, hanem egy pasas szerelmes egyszerre - másként - két nőbe is. Sajnos ezúttal még kevésbé tudott rám a szituáció hatni, nem mintha nem lehetne igazán drámai ez az alaphelyzet, de a Káel Csaba rendezése beadja a derekát a darab eredeti karakterének és egy képeskönyv jellegű, nagyjából végig feszültségmentes előadást látunk. Tabló tabló hátán, tömegjelenetek (álldogál a kórus a színpadon csak úgy) váltják egymást kamarajelenetekkel. A szereplők egymással semmilyen viszonyba nem kerülnek. Ez kifejezetten a tipikus lefúrt lábú "hagyományos" operajátszás.
Ami jó hír, nincs most sem valami olyan rendezői megoldás, amely megakadályozza, hogy az énekesek szépen elénekelhessék a szólamaikat. Most ez főpróba volt, azaz inkább azt lehetett élvezni, ahogy Kovács János próbált a zenekarral. Nem először látom a próbáját, nagyon szimpatikus az igényessége és ennél a számomra színházilag érdektelen előadásnál nem számított az sem, hogy megállunk és visszamegyünk néha.
Kiknek érdemes megnézni?
Az operalátogatóknak van egy jelentékeny csoportja, akik valóban az énekesekért és a zenéért mennek, akik látványt várnak, nem kiépített kapcsolatokat. Ezeknek nincs más választásuk, mint rákattintani a belinkelt színlapra, felmérni, hogy a felsorolt énekesek közül kik azok, akik jobban érdekesek számukra és azzal a szereposztással megnézni.
Az Operaház idén a 36 bemutatóval nagy kihívás elé állít minket és egyben nagy esélyt is ad: rengeteg olyan opera kerül műsorra, amelyek ismeretlenek (legalábbis számomra, aki külföldre elvétve jut el, és főleg nem ismeretlen operaritkaságok miatt). Nincs más hátra, igyekezhetünk ezt a gyors tempót felvenni, nézni sorra a majdnem havi 4 új bemutatót, és kapkodhatjuk a fejünket, hogy mennyi hiányosságunk van ezen a területen is.
Bízzunk benne, hogy lesz elég kíváncsi ember, akik az Erkel elérhető helyárait meg fogják fizetni és egyszer megpróbálkoznak ezzel a historizáló színezetű operával is. Nabucco nem lesz idén, akik tavaly azt a rendezést szerették, azokra ez is kedvező benyomást fog tenni.
