Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (90) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (38) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (21) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (29) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (20) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (40) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (124) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (38) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (59) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (22) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (30) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (27) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (35) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (24) Vígszínház (48) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (31) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Vasárnap este idén harmadszor láttam a Salomét, összességében pedig nyolcadszor Szikora János 1989-re datálható rendezését. Az előadás kapcsán ez a harmadik írás, amely igyekszik nem megismételni mindazt, amit a decemberi és a múlt csütörtöki alkalommal már kifejtettem.

Az előadás ezúttal zökkenőmentesen indult, számomra legalábbis. Lehet, hogy az énekesek és a karmester, de az is lehet, hogy pusztán a közönség összetételén múlt az, hogy most a nyitány nélkül induló opera intenzíven kezdődött. Én most is erősnek éreztem Nyári Zoltán játékát, aki a fiatal szíriai kapitányként megnyitja a valaki után vágyakozók sorát. A kapitánynak Salome kell, Saloménak János próféta, a próféta viszont elvágyakozik a bűn világából, kevéssé mutat megértést és felebaráti szeretetet „Babilon leánya” iránt. Ez a rugalmatlanság, a „bűnös nő” megértésének hiánya vezet el törvényszerű pusztulásáig. De megnyugodhatunk, mindenki belebukik a meg nem zabolázott szenvedélybe, amely szünet nélkül érvényesül a zenében és a történetben. A kapitány nem bírja hallgatni Salome vágyódó szavait, melyeket egy másik férfihoz intéz, öngyilkos lesz. Az elutasítást a hercegnő se bírja könnyen, a zenekari betét alatt ugyanazzal a karddal majdnem követi ő is, de amit tesz végül, az is felfogható az önpusztítás egy fajtájának. Heródes ugyancsak szenvedéllyel nézi a mostohalányát, közben pedig a prófétától is fél. Ő is elnyeri büntetését, ki kell végeztetnie azt a férfit, akit a legtöbbre tart, viszont közben legalább ki is józanodik.

Az előadás kulcsa, hogy ezt a szenvedélyt, a zsigeri eredetű vágyódást mennyire tudjuk elhinni. A szöveg folyamatosan ismétlődő motívuma: „Ne nézz így rá!” Ez hangzik el a legkülönfélébb szereplők szájából és arcjátékukkal az énekesek hitelesítik is ezeket a mondatokat. Nagy kockázat van abban, ha valakit jobban megnézünk, még akkor is, ha eleinte játszadozásnak tűnik mindössze az egész. Ebbe a csapdába mindenki beleesik kivétel nélkül és mások hiába ismerik fel a veszélyt, senki sem óvható meg saját végzetétől. Ez a tanulság. A másik üzenet, amely szintén a zenéből árad felénk: ugyan minden szenvedélyesen szerelmes szereplő tisztában van azzal, hogy egy lejtőn gurul éppen, de egyikük sem használna féket, senki sem képes arra, hogy ezt az ideig-óráig boldogságot adó érzelmet a racionalitás nevében feladja. Mert nemcsak „a szerelem keserű íze” és pusztító ereje érződik, hanem a pillanatnyi mámor mennyekbe sodró hatása is. És az utóbbi lesz az erősebb, még a fináléban, Salome kivégzése előtti percekre is jut belőle.

Az persze fontos, hogy a szerelmi szenvedély itt a főszereplő, amely nem azonos a szeretettel, hiszen az utóbbi érzés kizárná azt a birtoklási vágyat, amely a szeretett személy pusztulásához vezetne. Aki a történettel netán most az Operában találkozik először, nyilván elborzad attól, hogy Salome szenvedélytől fűtve éppen a vágyott férfi halálát kívánja, de ha józanul gondolkodunk, kevésbé extrém helyzetben nap mint nap megtörténik az, hogy éppen a birtoklási vággyal kevésbé látványos módon teszünk valakit tönkre, éppen azt, akit elvileg szeretünk.

Egyedül a királyné, Heródiás az, aki nem szeret senkit, számára a próféta halála megkönnyebbülést hoz, mindenki más vesztes lesz ebben a történetben.

Ezek a gondolatok ötlöttek fel bennem az operával immár sokadszor is szembesülve.

Ahogy csütörtökön ezt sejtettem, a második előadásra szinte mindenki erősebb lett, mint először. Vannak olyanok, akik nem, mert ők már előzőleg is maximumon voltak, és annál elégedettebb már nem lehetek velük, mint voltam korábban. Gondolok itt elsősorban azokra, akiknek csak villanások jutnak, a királlyal és egymással is vitázó öt zsidóra (Horváth István, Kiss Péter, Megyesi Zoltán, Boncsér Gergely, Bakonyi Marcell) és az általuk kikergetett nazarénusra, a keresztény zsidóra ( Cser Krisztián). Ebben a jelenetben, amikor a legtöbb szereplő van a színpadon, akár felmerülhetett volna, hogy ha hallgatnak a messiás csodás tetteiről szóló beszámolóra, akár meg is fordulhatott volna a cselekmény. De persze nem, az ösztönök erősebbek és elsöpri a sokféle indulat a megtisztulás esélyét.

Jürgen Sacher és Ulbrich Andrea kettősében most ismét egy bejáratott házassági poklot látunk, amikor a férj legfőbb szidalma Saloméra az, hogy “az anyja lánya”. Jók nagyon, azok is voltak. Az ő esetükben kevésbé éreztem annyira látványosnak a javulást, mint a címszereplő alakítását nézve. Manuela Uhl csütörtökön az elején még bizonytalan volt, nagyjából az előadás második harmadára melegedett be az én észleletem szerint. Most azt érzékeltem, hogy egészen eggyé vált a szereppel, Salome ő az első perctől az utolsóig. A legerotikusabb és legártatlanabb Salome egyben, akihez valaha szerencsém volt. Egy elkényeztetett kislányt látunk, akivel életében most történik meg először, hogy vágyik valamire és nem kapja meg. Kíváncsi. Ahogy korábban levehette a babái fejét, hogy megnézze őket közelebbről, most pont így tesz Jochanaannal is. Nem gondolkodik, nem ésszel él, ösztöneire hallgat. Ösztönösen használja ki mostohaapja felébredő vágyát. Érdekessé, sajnálatraméltóvá, borzongatóvá válik az így megszületett Salome-karakter, de ezek mellett érezzük a vonzerőt is. Ha ez kimaradna az alakításból, akkor kevéssé lenne motivált a cselekmény. Manuela Uhl Saloméja viszont minden igényt kielégít és nem tehetünk mást, lenyűgözve nézzük és hallgatjuk, különösen tánc közben, és aztán, amikor borzongató szerelmi jelenetet ad elő a fejjel. Nemcsak ő, mi is azt érezzük, hogy tényleg a prófétát tartja a karjaiban. Még sokáig eszünkbe fog jutni.

Ez után a vasárnapi Salome után magasan van a léc, nem lesz könnyű ezzel az előadással felvennie a versenyt a keddi Ariadnénak…

Címkék: Opera Kiss Péter Boncsér Gergely Cser Krisztián Nyári Zoltán Horváth István Megyesi Zoltán Szikora János Salome Jürgen Sacher Ulbrich Andrea Manuela Uhl

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr636260019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása