Korábban már néhányszor írtam a Pomádéról, mivel számtalanszor megtekintettük az összes felkínált szereposztással. Most az Opera a gyereknap alkalmából szombatra és vasárnapra is ingyenes előadásokat ajánlott fel, pontosabban az el nem adott jegyeket osztották ki a helyszínen megjelent érdeklődőknek. Mindkét nap lett ebből félház, ami így is rengeteg embert jelent, hiszen hatalmas az Erkel Színház, ez pedig inkább egy kamara-produkció. Nem is hatna az erkély utolsó soraiból.
A rendezésen nem kellett semmit változtatni az áthelyezés miatt, egyedül a zenészek egy részét kellett egy páholyba felpakolni. Ennek azért lett következménye, mert amit még sose hallottam: most először nem volt együtt a zenekar az előadás elején - és ugyanerről, "hangosítási problémáról" számolt be egy barátnőm is, aki a szombatit látta. Ami ennél rosszabb: annak ellenére, hogy az operaház igazgatója többször kijelentette, hogy az Erkel nem lesz másodosztályú helyszín, éppen annyi lesz a gázsi és a művészek is mind ugyanolyan minőségűek lesznek, azt kellett ennyi Pomádé-nézés után megállapítanom, hogy ez bizony már nem az a szint, mint amit tavaly Cser Krisztiántól, Pataki Potyók Danitól és Geiger Lajostól láttunk. Most Palerdi András ellen, aki Pomádé volt nem lehetett kifogásunk, de Massányi Viktor szinte hallhatatlan, majd hallgathatatlan volt az előadás elején. Észrevehetné már valaki az Opera felelős vezetői közül, hogy elment a hangja. Én abban bízom, hogy az Opera sztárjai a sztárfizetésükből egy részt szépen félretesznek akkorra, amikor ez a tragikus helyzet előáll, és a megtakarításaikból vagy egy más foglalkozásból fognak élni, nem nekünk kell hallgatni a hangja vesztett művészeket a régi dicsőségre visszagondolva. Garda Robertóként a szerep korábbi megformálója Horváth Ádám sokkal alkalmasabb volt, bár lehet, hogy érzékenységeket sértene királyi ruhamesternek lefokozni a volt miniszteri biztost. De annak idején többször is láttuk és egészen rendben volt a játéka is és a hangja is, megfelelőbbnek tűnt.
Őkovács Szilveszter is belenézett a vasárnapi előadásba, az első rész második felét tekintette meg gyermekeivel, nagyon jól időzítve a Palerdi által dominált részeket hallgatta. A szünetben nagyon kedvesen jártak körbe a főszereplők és "I love Erkel" kitűzőket osztogattak, sőt az élelmesebb gyerekek vehettek ingyen-perecet és ihattak málna és bodza szörpöt is. A perec kitűnő volt, a fiam igazán élvezte az egész délelőttöt. Örült annak, hogy soron kívül ötödször is látta a Pomádét és nem ment el tőle a kedve. Én a magam részéről csak arra vágyom, hogy akárhányat is játszanak majd belőle, a jobb szereposztással tegyék és kapjuk már vissza az igazi Pomádénkat, Cser Krisztiánt is. Vele ugyanis igazi ünnep a Pomádé nap.
