Ha egészen őszinte akarok lenni: a hétvégi két Amphitryon után nem éreztem borzasztó szükségét annak, hogy két délelőttöt is az operában töltsek. Miért is megy az ember színházba voltaképp? Jelen esetben azért, mert sikerült igazán mély érdeklődést kelteni a gyerekekben és lényegében esélyem sem volt nem menni.
Juni tavaly tavasszal 3,5 évesen szembesült kétszer is Pomádé királlyal. Másodszor már látnivalóan emlékezett egyes jelenetekre és ezekre időről időre visszatért. Azóta hetente többször is követelte. Még nem döntöttem el, hogy a kitűzött nyolc előadásból hányat ismerek be neki, mindre menne, ha rajta múlna.Az lenne az igazi, ha néha más is vinné, de ez nem egyszerű. Zárójelben: nemsokára átkerül a produkció az Erkelbe, ahol fillérekért megnézhető.(Földszinnti jegy: 600 Ft!, de van 200-as jegy is, sőt a Facebookon az első 100 kattintó ingyen megy, ha jól tudom.) Jó lenne, ha minél többen észrevennék az előadást, mert ez azon ritka gyerekelőadások közé tartozik, amikor a szülő sem érzi mártírnak magát azért, mert mintegy 1,5 órát beáldoz az életéből. (40+20 perc egy rövid szünettel)
Nekem ez a szombat délelőtti előadás kb. a kilencedik alkalom volt, de lehet, hogy a tizedik. Rutinos nézőként észre lehet venni azt, hogy Pomádé maga mintha már kicsit unná magát (Szvétek László). Civil-unalom és poénkodás is vegyült a király szerepébe, aki nyilván unja-utálja a balettes ruhabemutatót. Bátki Fazekas Zoltán viszont most kapta meg frissen a szerepet. Ledőlt váratlanul egy ruha-karton, rendkívül ügyesen megoldotta a váratlan helyzetet úgy, hogy végig szerepben maradt. Ha nem teszi, a balett-betét folytatása enyhén kérdéses lett volna. Királyi ruhamesterként lépett közbe, nem BF Zoltánként. Az ilyen apróságokból ítélhető meg valakinek a profizmusa. Érdekes volt az első felvonásban figyelni azt, ahogy a vén róka szórakozik a friss belépővel (ki tudja hány próbát kapott Garda Róbert királyi ruhamester szerepére BF Zoli?). Utóbbi nagyon igyekezett koncentrálni, míg a szerepen még éppen belül maradva Szvétek L. beszélt hozzá, lazán és könnyedén.Bátki Fazekast én először 2006-ban a Mozart Maraton középső előadásában láttam (Cosí fan tutte), és rendkívül megszerettem. Sajnáltam, hogy főleg Szegeden lépett fel (illetve ki tudja hol, de Pesten alig). Örülnék, ha többször jönne az Operába, nagyon jó humorérzéke van, ami jól hasznosul a pesti repertoárban is. (Bariton, ha ez eddig nem derült ki.)
Én - ez aztán sokszorosan aláhúzottan személyes benyomás - jobbnak ítélem Cser Krisztián játékát ebben a szerepben. Idén nem énekli, ami nagyon kár. Nekem ő nagyon jó Pomádé. A királynak muszáj, hogy fontos legyen a ruha-mánia. (Cser Krisztián esetén egyszer sem vettem észre ezt a típusú lazaságot, azt, hogy nem venné komolyan az előadást, mert simán tudja és mert gyerekdarab.)
Az persze lehetséges, hogy Szvétek László szerepértelmezése is más, ő egy olyan Pomádét játszik, akinek nem is fontos az egész uralkodósdi. Sokkal értelmesebb annál és kineveti az udvart. Ha ez értelmezés, nem civil-lazaság, amit látunk (tételezzük fel egy percre), akkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy a darab ellenáll ennek. A darab alapján Pomádé korlátolt, nem kacsint ki - az egy másik szerep, Dzsufié -viszont természetesen egy ilyen Pomádé sosem hagyná magát felvonultatni egy alsógatyában. Csak ennyi a gond, több nincs.
Bízom benne, hogy Palerdi András, aki még szintén énekelni fogja májusban a szerepet (valahogy érzem, hogy meg fogom látni, hogy milyen), szintén jó lesz benne.
A szereplők énekesi teljesítményét nem szoktam nagyon méltatni vagy bántani: szerencsére annyira nem értek hozzá és csak benyomásaim vannak. Nagyon szeretem Geiger Lajos ál-takácsát, gyönyörűen szól Rácz Rita Dzsufiként (koloratúr szoprán szerep) és az említett Bátki Fazekas is átélt Garda Robertó, a hangja is szép. Sajnálom, hogy a második felvonásra nem maradt énekelnivalója, simán mellőzték. Ebben a szerepben korábban Horváth Ádám is jó volt, nyugodtan nála lehetett volna hagyni legalább ezt, illett hozzá és úgy tűnt, hogy végiggondolta azt, amit csinál. (A háttérbe szorítottságot is eljátszotta, akkor is érezhető volt a jelenléte, amikor csak némán figyelt.)
Az előadásban a kórusnak is nagy szerepe van, itt fontos, hogy miniszterekként ők is játsszanak, nem elég csak lefúrt lábbal egy helyen énekelni. Néhány tagot most lecseréltek, hiányukat érezni lehetett.
(Van az Opera kórusában egy Gábor nevű tag, aki rengeteg esetben kivillan a karból, a Bolygóban még visszamegy megigazítani a hajókötelet, a Mefistofelében körbemutatja a vasalóját, mindig kitalál valami apró játékot, szólista alkat, csak ezek szerint nem jött össze neki. Egészen sokszor előfordul, hogy elvonja a figyelmet még a fő jelenetről is, néha azon kapom magam a legkülönfélébb előadásokban, hogy az ő apró akcióit figyelem. A szólisták ezt nyilván utálják, de pl. a Pomádéban nagyon jó az, ha valamennyire egyénítettek a kórustagok.Tegnap nem volt, ez azonnal feltűnt.)
Ennyivel ennyi: menjetek pomádézni, ne hagyjátok ki! lehet, hogy találkozunk...
2013. március 25:
A régebbi bejegyzéseim felpakolása közben megtaláltam, hogy Juni tavaly háromszor is látta velem a Pomádét (a rend kedvéért a pontosítás - 2012. febr. 12., 19 majd április 22. Ha a régi előadásokról annak idején írtam volna, akkor is csak azt emeltem volna ki, hogy mennyire jó az előadásban Cser és persze a másik kedvencünk Geiger Lajos...
